Erdély – Nagyvárad, a Pece-parti Párizs

„Mikor az ágyúk megdördülnek, s a váradi ezredek a mozgósítás elrendelésekor virágosan, nótaszóval indulnak el a harcterekre, a város felvilágosult elemének jó részében borzongva visszhangzik az Ady-jóslat, amit a költő az egyik Bémer téri kávéházban vijjogott bele a szarajevói gyásznapon a közmegdöbbenésbe: Vége a Monarchiának!”Nohát igen, vége...Aztán ráadásul úgy van vége, hogy ha manapság valami félnótás vándor vetődik erre, aki jobban szeret múltat tapogatni, mint jelennel hálni, annak egyfolytában vigyáznia kell, nehogy rátaposson a Monarchia valamelyik itt felejtett, összetörött, meggyalázott cserepére, nehogy rákönyököljön Ady valamelyik boros, mámoros, kiábrándult, élettel és halállal teli éjszakájára.Holt lelkek mennek át a hídon – és már semmijük sincs, csak idejük.Nem sietnek.Hová siessen, aki nincs?Mi dolga van annak, aki mellől elmúlott a kor, a birodalom, a tegnap és a holnap, akitől elvették a nagymama régi porcelánját, az elvénült faliórát, a régimódi doktort, ki jóízű orvosságot ád, a sok-sok pokoli sárga délutánt, a köztisztviselőséget meg az úri kaszinót – kitől elvettek mindent, ami az élet, s utána élni hagyták azért, egészen sokáig.Egy kis sétaA Körös sem siet.Ringatja a várost, minden fájdalmával, elmúlásával, és suttog még néha régi időkről.Suttog annyit olykor a téli éjszakában, hogy eljön Régi Idő úr, aztán végigsétál a parton, megsimogatja a part öreg házait, csókkal illeti a holt lelkeket, akik köszönik, s csókkal illeti az élőket is, akik pedig nem veszik észre. Csak annyit éreznek, hogy egy pillanatra más a város, olyan fenséges, titokzatos, csöndes – olyan, mint az Adyé.De mégis, milyen volt valójában az a város – az ős Kaján városa?Olyan, mint a Fekete Sas.„Huszártiszt, dzsentri s a kereskedő, vállalkozó polgári elem egy fedél alatt, egyenlő pénztárcaesélyekkel szórta aranyait, ha mulatott a Bémer tér hajnalig hangos kávéházaiban, vendéglőiben, vagy a Sas és a Zöldfa kabaréiban. Bálokon az arrivé demokrácia egybemosódott a már megingott vidéki birtokos osztállyal. A századfordulón lebontott, ódon házak a város szívében helyet adtak a Bémer tér kecses színházának (...). Mind e helyeken meghitt közelségben találkozott egymással az új Nagyvárad mindkét rétege, és mind a két réteg közvetlen közelből tekinthetett bele a másik szívébe, veséjébe, agytekervényeibe.”Szecesszió, szecesszió, szecesszió – hiábavalóság és élni akarás, halálos fenyegetettség, elmúlás és kétségbeesett életöröm.S vádak, kölcsönös sérelmek, ellentétek a csillogó Körös-parti metropolis felszíne alatt.Tisza Kálmán és Tisza István mögött ott áll rendíthetetlenül a dzsentri. „Haladásra képtelen, maradi, dologtalan, az úri Magyarország megszállottja” – mondja róla a kereskedő zsidó.Bizony, a kereskedő, úgynevezett progresszív zsidóság meghatározó Váradon. 1910-ben közel húszezer katolikusra majdnem tizenhatezer zsidó polgár jut.S ennek a múlt század közepétől kezdve feltartóztathatatlanul növekvő zsidóságnak azt vetik a szemére, hogy a szabadságharc leverése és a kiegyezés közötti időben, vagyis a magyarság számára legnehezebb korban gyarapodott a legföltűnőbben, mert passzivitás helyett a visszahúzódó magyarság helyére állt, s a Habsburg birodalmi rendszerhez dörgölőzött.Van igazság ebben is, abban is – mégsem jó, ha feketén-fehéren nézzük a dolgokat. A vármegye újrateremtése, Várad vasúti központtá tétele, az olajipar felvirágoztatása – szóval mondjuk Beöthy Andor, Szunyogh Péter vagy Miskolczy Ferenc ténykedése semmiképpen sem nevezhető dologtalan dzsentri magatartásnak.Ahogy a szabadságharc áldozatai között szép számmal találhatók Várad zsidóságának képviselői. S persze, ahogy volt dologtalan, hiábavaló, ostoba dzsentri, úgy volt a magyarsággal semmiféle közösséget nem érző, csak a haszonszerzést szem előtt tartó zsidó.Ennyit erről.A lényeg, hogy ebbe az új Váradba érkezett a fiatal Ady, ki éjjelente dzsentrimód mulatott, s „feszülettel, tört pohárral, hűlt testtel, dermedt-vidoran” nyúlt el az asztal alatt, nappal pedig a progresszió kérlelhetetlen harcosaként támadta a régi Magyarországot, a régi Váradot.A régi Várad.Az, mondjuk, a Kanonok sor.Fáradt, szomorú, csöndeskedő napfényt parancsol a tél a híres árkádok alá.Tudja minden iskolás, erről a Kanonok sorról írt oly sok haraggal az ős Kaján.Talán arról is hallottak sokan, hogy Várady Zsigmond már 1900-ban követeli az egyházi iskolák megszüntetését, s az ingyenes állami oktatás megteremtését. Arról azonban kevesebben tudnak, hogy ha megtörténik mindez, akkor Trianon után megszűnt volna a teljes magyar nyelvű oktatás Erdélyben is, Nagyváradon is.Ugye, ugye, forradalmár uraim, milyen fene bonyolult tud lenni az élet?Ugye, ugye, mennyire jó, hogy a legnehezebb időkben a szelíd és végtelenségig megalázott magyar papok végigjárták naponta a Kanonok sor kopott deszkapallóit, s hitet, bizakodást, reményt – no meg tudományt s anyanyelvet plántáltak az új, majdnem kibírhatatlan megpróbáltatás elé állított magyarokba?!Ugye, ugye, milyen szerencse, hogy soha nem lesz igazuk azoknak, akik mindenáron forradalmat akarnak, s akik mindig a hagyományt, az évezredes, meggyökeresedett kultuszt kiáltják ki a legfőbb ellenségnek?Kétszeresen is mementó már a Kanonok sor.Jelenti Ady haragját is, s a megmaradást őrző magyar katolikus papokat is.Azt hiszem, éjszakánként eljön ide az ős Kaján – s kezet csókol az egyház papjainak.Az egyház papjai pedig régen megbocsátottak már őneki.Mert az egyik nagyszerűség sohasem tud haragot tartani a másik nagyszerűséggel az idők végezetéig.Az az ostobák dolga.De míg el nem felejtjük: miért van Várad egyáltalán? Azért van Várad egyáltalán, mert Szent László királyunk felettébb szeretett vadászgatni, s felettébb kedvelte a Körösnek ezt a szelíd vidékét. Ebben pedig egészen bámulatos hasonlóságot mutatott a Jóistennel.Történt ugyanis, hogy a Jóisten egyik angyalát küldte a környéken nemes gímet hajtó királyhoz, s üzent is mindjárt az angyal által: „László király, hű szolgám, e helyen építtessél monostort az én dicsőségemre!”Ezt üzente. A Jóisten kívánságát pedig még a királyoknak is illik tiszteletben tartaniuk – így monostor lett e helyütt, s szentelték azt a Szeplőtelen Szűz Mária tiszteletére.Most pedig húzódjunk kicsit közelebb képzeletünk tüzéhez, melengessük meg lelkünket, s hallgassuk az idő lépteit, az idő meséit – mert a sok minden, amiről szó lesz, már nincsen.Nincsen, mert nehéz a sors.KirálysírokSzóval felépült a székesegyház, s olyannyira kedves volt Várad László királyunknak, hogy oda temetkezett. Ahogyan ide került aztán Zsigmond sírja is – s azontúl két királysírhoz zarándokoltak a hívek. Szent László sírjára esküt tenni nagyobb bizonyosságnak számított még az édesanya sírjára tett esküvésnél is.Mikor jött a tatár, Várad asszonyai, leányai és gyermekei az erődített székesegyházba menekültek, a kutyafejűek nem is próbálkoztak ostrommal, a rettegőkre gyújtották inkább az épületet.A tatár ment, László monostora meg újjáépült. Báthory András, Várad püspöke volt az egyik legnagyobb építtető, ki egyszerűen körbeépíttette a régi templomot egy újjal, hatalmasabbal. 1372-ben készült el a mű, amelyben a krónikák szerint nyolc kápolna s ötven oltár volt.Így jött el 1566. március elseje. Ezen a napon a tordai országgyűlés száműzte Erdélyből a katolikus vallást, s így száműzte Nagyváradról is, mert a város akkor az Erdélyi Fejedelemséghez tartozott. Április 7-én, virágvasárnapon kivonult Szent László székesegyházából a papság, s nem tért vissza többé.A királysírokat felnyitották, kifosztották, 1600-ra már összeomlott az épület födéme – végül Bethlen Gábor fejedelem parancsára a monostor köveiből erősítik meg, építik újjá a váradi várat. Mondom ezt csak azért, hogy tudjuk, derék reformátusaink is tudtak ám pusztítani, ha egyszer nekiveselkedtek.Mindegy, no.A lényeg, hogy a török kiűzésétől kezdve napirenden volt a székesegyház újjáépítésének terve, s végül Forgách Pál püspöknek sikerült Váradolasziban leraknia az új székesegyház alapkövét. S 1778. augusztus 15-én Hacker Ferenc budai ácsmester a tornyok hegyiben a helyükre illeszti a megáldott kereszteket.Újra van tehát a katolikusoknak és Szent László királyunknak székesegyháza Váradon. Kész a püspöki palota is, a Kanonok sor is – s jó, hogy ez így van. S hiába tűnt el örökre Szent László sírja, hiába áll új helyen a székesegyház – a király maga vigyázza most egyházát és népét.Váradi békeA régi várat nem vigyázza senki.Pedig megérdemelné.Csak mert látta a tatár hadakat, amelyek feldúlták, felégették. Látta Ali szendrői bég hadait, amelyek feldúlták, felégették. Látta Dózsa népét, ki ostromolta. Látta János királyt és Ferdinándot békét kötni.Látta Izabella királyné hívének, Varkoch Tamásnak hadait, amelyek ostromolták, felégették. Látta Omer pasa ötvenezer fős seregét, amely csak rontotta, égette – de nem tudta elfoglalni. Látta aztán Ali pasa hatvanezer fős seregét is, amely elfoglalta, s ismét elpusztította. Aztán látták a falak Heisler tábornok csapatait, amelyek kiverték a törököt, s látták II. Rákóczi Ferenc kurucait is, akik hiába ostromolták.S látták végül a falak a román hadsereget, amely laktanyát rendezett be magának ide, a magyar történelem kellős közepébe.Utánuk ez maradt.Úgy vonyít most a szél itt, mint sakál a pusztában.S ha felmászik a rozsdás őrtoronyba néha, hát nagyon-nagyon szégyelli magát.Át is nyargal hamar a temetőbe – jobban szereti az ottani csöndet, meg aztán szeret beszélgetni öreg barátjával, Rulikovszky Kázmérral.Dzsidás volt Rulikovszky a magyar szabadságra törő cári seregben. A szabadság, a magyarság oldalára állt, ezért aztán fel is akasztották. Hát hozzá jár ki a szél, hozzá járnak a garabonciások.Ha pedig éppen nem járnak sehová, hát csak hallgatják Csezmicei János – vagy ahogy flancosabban mondják -: Janus Pannonius panaszát.