Ez a harc volt a végső?

Magyarország választott: néhány tízezer szavazattal ugyan, de az első fordulóban az MSZP került ki győztesen. Az 1998-as kampány idején nagyobb hátrányt is leküzdöttek a polgári erők. Két hetünk maradt, hogy az újabb döntés előtt átgondoljuk: mi is történt.

Megtette hatását az MSZP több hónapos, agresszív kampánya: Magyarország, ha a második forduló meg nem fordítja a választások sorát, most már ''mindannyiuké''. Nem hiába folytatta a végsőkig a sajtóban, az utcán, az elektronikus médiában s egyáltalán: a közélet minden létező frontján. Budapest a választások első fordulóján elesett – s most, a második fordulóig szűk két hetünk maradt rá, hogy levonjuk e vereség tanulságait.

Érezték az MSZP és az SZDSZ politikusai, aktivistái, hogy most aztán mindent elveszíthetnek. A magyar működőtőke, mely a rendszerváltozást követően, az ellenzéki kerekasztalnál megkötött konszenzus szellemében javarészt volt pártapparátcsikok kezén maradt, s tíz évig kitartott a baloldali elit mellett, már-már kezdett meginogni. Ez a kádári korszakban gyökerező, minden szálával a múlt beágyazottságaihoz és az 1989 utáni időszak gyanús maffiamanővereihez kötődő gazdasági kapcsolatrendszer foszladozni kezdett. A gazdaság szereplőinek természetéből adódóan kezdtek elpattani e mindent átszövő baloldali kapcsolatrendszer hajszál- és főgyökerei.

Nemcsak a kapcsolati tőke terén szenvedett a baloldali elit komoly veszteségeket: súlyos csapásokat jelentett számára a polgári kormány adó- és szociálpolitikája, életszerű reformjainak sorozata is. Mindenekelőtt: a Bokros-csomag által értelmetlenül letaglózott, tönkretett magyar családok végre levegőhöz jutottak. A gyermekvállalást figyelembe vévő, azt támogató adókedvezmények először teremtettek esélyt arra, hogy az állam érzékeltesse: nem csupán a ''Magyarország Rt.'' igazgatótanácsa, ahogy Pokorni Zoltán, a Fidesz elnöke is fogalmazott.

De úgy tűnik: nem volt elég a választók meggyőzéséhez az európai pogári mintákon alapuló, ugyanakkor a magyar nemzeti értékeket, tradíciókat megőrző állam modelljének megteremtése. Nem volt elég a Trianon óta első ízben, ha csak jelképes intézkedések által egyesített nemzet valósága, nem volt elég kézzelfogható a Nemzeti Színház a Duna partján, nem emelkedtek ki tán eléggé a földből a tíz év óta először épített bérlakások ezrei. Szintén Pokornira kell hivatkoznunk: a kiábrándult emberek pártja az MSZP.

S a kiábrándultak, a reményvesztettek, sajnos, sokan vannak Magyarországon. Nem hibáztathatóak sem helyzetük miatt, melybe önhibájukon kívül kerültek, több évtizednyi, becsületesen végzett, megfeszített munkájuk ellenére. S nem tehetnek arról sem, hogy választásukkal önmaguk ellen szavaztak, egy gátlástalan, profitéhes menedzser-nómenklatúrát szabadítva saját magukra. Honnan is tudnák, hogy az ország többszörösen hátrányos gazdasági pozícióit épp az a korszak alapozta meg, mely számukra a kiszámítható élet, a belátható jövő kora volt, amikor gyermekkoruktól kezdve sunyi hazugságokkal tömték őket, s a média jó része tizenkét éve sunyi csúsztatásokkal, farizeus féligazságokkal igyekezett e munkát bevégezni. Honnan is tudták volna, hogy a törvényes magyar kormányt gátlástalanul lejárató, olcsó kereplőkkel hangoskodó hecckampány mögött kőkemény magyar és külhoni gazdasági érdekszférák húzódnak meg csöndesen.

A léggömb megtelt levegővel, s a választó tapsolt. Elmondhatta a hatalmon levőknek, hogy megunta őket, kacaghatott jóízűeket a torz plakátokon, az ügyletes jópofák kampánytréfáin. Még a Terror Háza avatásának pillanataiban is szép, színes lufik szálltak a darabosan ügyetlen elterelő ellenrendezvény helyszínéről.

Már nem kérdés, hogy a Fidesz és az MDF fölvegye-e a kesztyűt, melyet nem is elé dobtak, de arcába vágtak a gátlástalan hecckampány showmanjei.

Hatalmas részvétellel, feszült és tízezernyi szavazatokon múló versenyben a választók többsége most más mellett döntött. A szocialisták, úgy látszik, ''semmit sem tanultak'': szereplésüket kizárólag egy irreális, mi több, lehetetlen koalíció, a Fidesz és a MIÉP kormányalakítása feletti győzelemként ünnepelték. Egy olyan koalíció elleni győzelemként, melyet a valós politikai szándékok kizárttá tesznek.

Elnökük csak megjegyezte: ez azért még csak az első forduló. Így igaz: a hazugságok feszesre fújt léggömbje ott lebeg már mindannyiunk felett, de két hét múlva még lesz egy utolsó esélyünk, hogy kipukasszuk.