A középkorban akár nagyon nagy is lehetett a korkülönbség a házasodó felek között. Mathildet, Oroszlánszívű Richard egyik testvérét 1165-ben kilencéves korában jegyezték el a 36 éves Oroszlán Henrikkel, s 12 éves korában nőül adták hozzá.
II. Ottokár cseh király – akit Habsburg Rudolf és IV. (Kun) László magyar király 1278-ban közösen legyőztek a morvamezei csatában – 1252-ben, húsz éves korában politikai okokból feleségül vette a csaknem ötven esztendős Ausztriai Margitot. Amikor azután felesége örökségeként megszerezte Ausztriát, elvált tőle.
A leendő házastársak némelykor csak eljegyzésükön vagy házasságkötéskor ismerték meg egymást, ami nem egyszer szült váratlan bonyodalmat. Amikor például a fiatal II. Balduin hennegaui gróf első ízben pillantotta meg csúf menyasszonyát, elmenekült és más nőt vett feleségül. Cserbenhagyott menyasszonya nagybátyját azután egy erődítmény átengedésével kellett kárpótolnia.
Házasságkötéskor a menyasszony fölött gyakorolt „főhatalom” a lány apjáról a férjre szállt át. Az ünnepi vacsorát követően megbízható tanúk szeme láttára történt a házasság elhálása. Az ifjú nejnek ez mindenképpen kötelessége volt, még akkor is, ha a férj történetesen pestisben megbetegedett.
A férjtől nem sok, az asszonytól feltétlen hűséget követeltek meg a középkorban. Annak az asszonynak, aki megszegte házassági hűségesküjét, akár az élete is veszélyben forgott. Szeretőik azonban csak ritkán úszták meg élve a kalandot, de akkor is úgy, hogy megfosztották őket férfiasságuktól. Özvegyasszonyok férjük elhalálozása után ismét apjuk, fivérük, vagy fiuk „főhatalmába” kerültek és azután ismét „áruba bocsátották őket a házasságpiacon” – áll a német történész könyvében.
Jason „Aquaman” Momoa és zenekara koncertet ad augusztusban Budapesten
