A Magyar Hírlap nemrég nyilvánosságra került adatok alapján beszámol az 1957-ben a Szovjetunió és a béketábor országainak sajtója által, az agresszív propaganda módszereivel világgá harsogott ’’tudományos fegyvertény’’ valós hátteréről. A szerencsétlen állat – mint azt eddig is tudtuk – már akkor halálra ítéltetett, amikor begyömöszölték a tökéletlenül összeeszkábált masinába.
’’A kutyus számára egy szűkös kis kabint alakítottak ki a Szputnyik-2 belsejében – Lajkát ráadásul lekötözték, hogy a súlytalanság beálltával ne tudjon forogni. A fejénél zselés állagú táplálékot helyeztek el, a kabinban egy fűtőtest is volt, ami automatikusan bekapcsolt, ha a hőmérséklet 15 Celsius-fok alá süllyedt…’’
Csakhogy besült a mutatvány. Bár az első, világűrbe juttatandó élőlényt (akin a hivatalos verzió szerint különböző reakciókat kívántak vizsgálni, a szebb szovjet jövő és persze az emberiség fejlődése érdekében) Moszkva utcáin mutogatták a fellövés előtt, s már előre a kommunizmus újabb győzelmének könyvelték el ezt az elve embertelen és öncélú ’’kísérletet’’, csúfos kudarcba fúlt az attrakció:
…a lekötözött Lajka szíve háromszor olyan gyorsan vert, mint nyugalmi állapotban, minden bizonnyal ez okozta a halálát. Néhány órával a kilövés után megszűntek az életjelek a Szputnyik-2 fedélzetén. Lajka teste még több mint kétezerötszázszor kerülte meg a Földet, mielőtt az űrszonda 1958. április 4-én megsemmisült.
Szegény állat még saját meggyilkolását sem élhette meg. Pedig a fasizmus elleni küzdelemben is jeleskedő Szovjetunió humánus tudósai még ezt is előkészítették számára. A hivatalos moszkvai álláspont szerint, mint ezt korábban Nemere István is megírta, a kutya naponta beállított ételadagolóját úgy állították össze, hogy a hetedik napon az etető mérget kínáljon Lajka kutyának, s a forgatókönyv szerint az állatnak ekkor kellett volna elpusztulnia. Nemere szerint viszont a Szputnyik-2 nemhogy 162 napig keringett az űrben, de fellölvése után néhány perccel elégett a légkörben.
Nemcsak állatokkal kísérleteztek. Többek közt a Pravda írta meg, persze már a Szovjetunió összeomlása után, hogy Jurij Gagarin szakrális cselekedetként kommentált űrutazása előtt a világűr presztizsokokból erőszakolt meghódításának legalább három szerencsétlen áldozata volt. Alekszej Ledovszkij 1957 novemberében, Szerenti Siberin 1958 februárjában, Andrej Mitkov 1959 januárjában halt szörnyet az állatok mellett emberekkel is kísérletezők jóvoltából.
Az, amit Lajkával csináltak, maga a megvalósult szocializmus. Elvesszük a szabadságát, nem baj, majd hős lesz belőle. Kínozzuk, de csak a cél érdekében, és ''humánusan'': mindig kap egy kis juttatást. Ha mégis túléli, még hálás is lesz érte. Haláláig.
origo.hu
Alkesz, piás, rokinyugis – saját támogatóikat alázták porig Magyar Péterék
