Vaddisznók avarban és levegőben

'’Vajon előfordulhatott volna-e száz évvel ezelőtt, hogy a spanyol király titokban érkezzen Szabolcsba, s ott anélkül lődözzön két álló napon keresztül, hogy senkinek föl ne tűnjön.''

Arra jutottam, hogy ilyenre csak most, a számítástechnika minden eddigi tudásunkat szétfeszítő, irdatlan mennyiségű információt a nyakunkba zúdító, modern korában fordulhatott elő.’’

Itt járt ugyanis János Károly, a múlt héten fácánokra vadászott és vadkanokra – derítette ki a Népszabadság szemfüles publicistája.

Nem tudtunk erről az utazásról semmit se. Miközben mindenki másról mindent kiderítünk. Tudjuk – miért is ne tudnánk –, hogy mit csinált Medgyessy Péter 1972. szeptember 16-án délután 13 óra 10 és 14 óra 7 perc között. Tudjuk – mert papír van róla –, hogy kit, mikor, miért és hogyan szervezett be az Üldöző Boy Szolgálat anno. Tudunk titkos listákról, beszervezési kartonokról, a lapok pedig szó szerint közlik egy politikusnak a tévésztár mobilján hagyott (disznó módon lehallgatott és ellopott) magánüzenetét – ehhez képest nem tudjuk, hogy itt járt nálunk a spanyol király. Teljes titokban és inkognitóban – olvashatjuk a cikkben.

Annyira pontosan azért nem ismerjük, hogy mit csinált Medgyessy Péter. A D-209-es ügynök ugyanis egyetlen érdemi kérdésre sem volt hajlandó válaszolni, amikor Balogh László, a kormányfő múltját vizsgáló bizottság elnöke faggatta. S mint valami rossz szovjet viccben, a Parlamentben megismételt kérdésekre ezek után azt válaszolta: egyszer már lehetőség nyílt őt kérdőre vonni… Nem ismerjük a titkos listákat, államtitkári poszton levő politikus kartonja ’’tűnt el’’. Jó érzés lehet, ha valaki könnyedén viccelődni tud egy olyan ’’szolgálaton’’, amely emberek életét túrta fel, és besúgva, csúszva-mászva szolgálta ki a megszállókat, ám az sem állja meg a helyét, hogy kellőképpen ismernénk az ’’Üldöző Boy Szolgálatot’’. Még azt sem tudjuk, hogy ki ’’lopta el’’ Lendvai Ildikó üzenetét. A minősítéseket talán hagyjuk: hogy egy hangfelvétel lehallgatása vagy a demokrácia, a médiabeli esélyegyenlőség alkotmányellenes, durva megsértése a ’’disznó módon’’ való viselkedés, azt ki-ki döntse el maga. Ez az erdő a maga vadjaival sűrűbb, mint amelyik még a vadászó spanyol királyt is eltakarta.

’’Elképzelem azért Mari nénit, amint retekmagot vet a kert végében – „Pistám, a krumplit, ha fölszeded, el ne nyesd az ásóval! –, közben fölpillant, s ki megy ott peckesen a százforintos bolt előtt: maga a spanyol király. (…). „Aztán mit keres itt ez a Huán?” – kérdi Mari néni, mire mondják neki: „Itt akadt dolga a környékben”.

Ezek után jut a cikk szerzője arra a következtetésre, hogy egy király látogatásának ily diszkrét megszervezése csak napjainkban, az információözönnel túletetett társadalom korában fordulhat elő Ám, aki ismeri a közelmúltat, nem ért feltétlenül egyet ezzel a megállapítással. Carlos, a véreskezű szélsőbalos terrorista huszonegynéhány évvel ezelőtt Magyarországon pihenhette ki fáradalmait, épp abban az időszakban, amikor Medgyessy Péter felelős tisztet töltött be a Pénzügyminisztériumban, ráadásul fedett tisztként. Bizony, az országban akkoriban egy kézen meg lehetett számolni, hányan tudtak a Magyarországon megbúvó dúvadról. Medgyessy biztos nem tudott róla, őt lefoglalta a KGB ellen folytatott, ádáz küzdelme. A Népszabadság, mely – talán nem véletlenül – akkor is a kormányzathoz közel álló lap volt, nem túl sokat írt e látogatásról. Miért írt volna, hiszen évekkel korábban nem számolt be arról a képtelenségről sem, amikor ’’vaddisznó’’ garázdálkodott a levegőben: a hanyatló Kádár-kor hírhedt, alkoholista ’’hadügymisztere’’, aki állítólag helikopterről, géppisztollyal lőtte a vadat.

Az viszont igaz, hogy száz évvel korábban, 1902-ben az embereknek lázálmukban sem jutott volna eszébe, hogy jön egy olyan korszak, amikor az újság hazudni fog, elhallgatni, félretájékoztatni.