''A szakemberek szinte egyhangúlag egyetértenek abban: a szuburbanizáció – a tehetősebb rétegek elköltözése a fővárosból a környező kistelepülésekre – önmagában még nem jelentene problémát. Ez természetes jelenség, a gond inkább azzal van, ahogy ez a folyamat zajlik'' – írja a Népszabadság mai Budapest mellékletében.
Ha akad is példa hasonló jelenségekre más metropoliszokban, nem valószínű, hogy ez a folyamat jelentené a ''világváros'' nagy garral beherangozott építését. A lap a kiköltözők sokaságának koordinálatlan fogadására is felhívja a figyelmet: ''(.) nincs megfelelő és jól menedzselt tervezés, nincs koordináció a települések vezetői között a szuburbanizációval, annak kezelésével kapcsolatban. Ha a mostani folyamat sokáig tart még, és azt nem sikerül megfelelő módon kezelni, akkor a szuburbanizáció hatására egy visszás jelenség alakulhat ki: néhány éven belül túlzsúfolttá válhat az agglomeráció – és végképp ellehetetlenül a normális tempójú közlekedés -, miközben szinte teljesen kiürül a belváros.''
Na, ez az, ami a kampányszövegekből kimaradt. Most, hogy sikerült legyőzni a baloldal szerint a fővárosban fenyegető jobboldali veszélyt, sőt, mint Gy. Németh Erzsébet fogalmazott, ''baloldali vezetése maradt a fővárosnak'', némi hezitálás tapasztalható. Ugyanebben a mellékletben olvashatjuk a közgyűlésről, Demszky székfoglalóját idézve:
''Hangsúlyozta, hogy minden budapesti lakó főpolgármestere kíván lenni, számít a közgyűlés valamennyi mérsékelt frakciójának együttműködésére, valamint a kormány támogatására és a kerületekkel való összehangolt működésre. A jelek szerint azonban a kormány támogatása legalábbis késik. Atkári János korábbi gazdasági főpolgármester-helyettes (akit a fővárosi SZDSZ ebben a ciklusban továbbra is ezen a poszton szeretne látni) azt nyilatkozta ugyanis lapunknak, hogy számos olyan tétel kimaradt a központi költségvetésből, amely a főváros által korábban kért intézkedések forrása volna. Ez jövőre 40-50 milliárdos kiesést jelent Budapest számára.''
Épül a ''világváros''. Mégis, sokan nem kérnek belőle:
''Lengyel László közgazdász, a Pénzügykutató Rt. vezérigazgatója a meglévő lakásállomány eddigieknél sokkal intenzívebb rehabilitációjában látja a probléma megoldását a városfejlesztési koncepció készítését is koordináló Tosics Iván szerint a volt ipari ingatlanok, az úgynevezett barna zóna beépítésével lehetne a fővárosi lakásállományt növelni. Egyfajta adószerű jutalékot vetne ki a kiköltöző lakosokra Ongjerth Richárd, a Studio Metropolitana Kht. Vezetője (.)''
Meglepő adalék talán, de olyan kurzus is akadt, amely lakásokat építtetett. Nem bankokat, nem luxus irodaházakat, nem égbe nyúló üvegcsodákat a kutyapiszoktól bűzlő, lerobbant utcák sarkaira, ahol este tíz után nem ajánlatos sétálgatni. A polgári kormány alatt az új lakások építésének engedélyei és a kiadott használatba vételi engedélyek száma messze meghaladta az elmúlt évtized mutatóit. Fellendültek a vállalkozói lakásépítések. Ez is egy lehetséges válasz az új ingatlanokat, megfelelő életteret igénylők számára. De maradjunk a fővárosnál, s ''az emberek'' kormányánál, ez most napjaink valósága:
''A napokban kiderült, hogy a központi költségvetés tervezete nem tartalmazza sem a gazdaságilag nehéz helyzetbe került BKV-t segítő intézkedéscsomagot és annak forrását, sem a 4-es metró beruházásához kapcsolódó jövő évi költségeket. Atkári szerint a BKV ezáltal hozzávetőleg 20 milliárd forinttal többe kerül a fővárosnak, mint számították.''
Bekövetkezett, ami várható volt. Lassan kimerül a kampány eufóriája, s akkor jönnek a szürke hétköznapok. Százezres agglomeráció, az itt maradottak számára üres ígéretek, kipukkadt hazugságok, megoldatlan válsághelyzetek. A házfalakon szavazásra buzdító ''Terminátorok'' leléptek a poszterekről és kisszerű csinovnyikokká vedlettek, szánalmas csatákat folytatnak a koncért, szó sincs nagymérvű tervekről, gáláns beruházásokról. Csakhogy nekünk tegnap is, holnap is munkába kell indulni, sőt élnünk is itt kell, szembesülve a kaotikus állapotokkal. Hogy is írta Babits? – ''Az istenek halnak, az ember él''.

Sokkoló strandbelépő árak – mutatjuk, hol mennyit fizet