Szomorú szívvel járja Szeged utcáit a Magyar Hírlapban publikáló újságíró. Érzékelhetően elkedvetleníti egy plakát a Fidesz irodáján:
Nem tudom, meddig lesz még kint a szegedi Fidesz-iroda egyik ablakán az óriási Orbán-poszter, amely alá azt írták a helyi párttagok: ’’A nemzet miniszterelnöke’’. Bizonyára nagyrabecsülésük jeleként függesztették ki a székház ablakára, ám most már jobban tennék, ha egy időre eltávolítanák a képet.
Várhatólag ez hatni fog. Egy zsurnaliszta, aki valószínűleg nem a Magyar Hírlap újságírója, azt írja, hogy ez neki nem tetszik. A kérdés csak az, hogy ’’a helyi párttagok’’ azonnal rohannak-e plakátot tépni, vagy az érvekre is kíváncsiak.
Nemcsak azért kellene megtenniük, mert sok szegedi szóvá tette már azt az ellentmondást, miszerint éppen akkor tűnt föl a felirat és kép, amikor Orbán Viktor és pártja elvesztette a politikai hatalmat az országban, hanem azért is, mert ilyen felfogással nehéz lesz szembenézni az önkormányzati választások kudarcával. A tények ugyanis azt mutatják, hogy az ország miniszterelnöke Medgyessy Péter, és ha szó szerint vesszük a szegedi fideszesek feliratát, akkor az ország lakossága és a nemzet nem ugyanaz. Ergo: az országban alakíthat bárki kormányt Orbán Viktoron kívül, a nemzet akkor is csak az egykori miniszterelnököt ismeri el vezérének.
Ez már több, mint bosszantó, ugye? Pedig valóban tény, hogy ismerjük az ország jelenlegi miniszterelnökének a nevét, még az ügynöki titkos kódját is tudjuk neki. Igaz, nagyon sok mindent nem tudunk őróla, egész bizottság alakult, hogy többet tudjunk, de hát nem sikerült, mert az Istennek sem válaszolt. Az is tény, hogy az ország és nemzet nem ugyanaz, ám e tényhez vajmi köze van annak, hogy mikor ki a miniszterelnök. Ez ugyanis 1921 óta így van, azóta az ország és a nemzet határai valóban nem esnek egybe. A kormányfőket illetően a magyarok egy része már csak ilyen egyszerűen gondolkodik: bonyolult nekik az ilyen D-209, hol üzletember, hol titkosügynök, a KGB látókörében, de persze ellenük harcolva. Az is sok volt annak idején, a múlt századi magyarok egy részének, ami a forradalom után történt, ezek az együgyű magyarok így Nagy Imrét tekintették több mint harminc évig utolsó, törvényes miniszterelnöknek. Idegesítő csökönyösség…
Mind többen vagyunk, csak az ellenfélre most többen szavaztak. Antall Józsfet a szegedi egyetemisták éppen azért fütyülték ki tíz éve, mert ellenfeleit ’’törpe minoritásnak’’ nevezte. Orbán ezt azzal toldotta meg, hogy politikai ellenlábasait óriás minoritásnak tünteti fel akkor, amikor a politikai hatalmat már elveszítette. Ha megelégszik azzal, hogy hívei mindenható vezérként tekintsenek rá, nem szerzi meg azok bizalmát, akik április óta fordultak el tőle.
A szerző együtt aggódik velünk. Szép tőle. Szurkol Orbánnak, hátha megjön a józan esze. Belép az SZDSZ-be, saját kezével szaggatja le az ilyen nemzetieskedő plakátokat, és nem törpézik többé, inkább az óriásokról beszél. Akiket bosszant az ilyen plakátozgatás.
origo.hu
Aranyosi Péter tökéletes és nem kér bocsánatot
