A megnyugvás, a csendesség napjai következnek: a Mindenszentek ünnepe felkészít a következő napra, a halottak napjára. Évezredes hagyomány töröltetett el, amikor ötvenegynéhány évvel ezelőtt, oly sok ünnepünk mellett, a Mindenszenteket is fekete betűssé tették a naptárban. S fél évszázad kellett hozzá, hogy visszaállítassék tisztségébe az emlékezés.
A Mindenszentek ünnepe, s a halottak napja már a IX-X. században jeles ünnepe volt a korabeli Európának: IV. Gergely pápa 844-ben rendelte el, hogy ez az ünnep egyetemessé váljék, s már III. Gergely idején, 741-ben az emlékezés napjaként említik november 1-jét. A Mindenszentek napjához a katolikus egyház a keresztény vértanúk emlékét rendelte, a naptár ugyanis betelt már. Azokra, akik a kalendáriumban nem szerepelnek, s nem nyilvánították őket szentté, a hívők e napon emlékeztek.
A kelták, akiknek ez a mai nap, a Mindenszentek napja az év első napja volt, halotti áldozatokat mutattak be az elhunytak emlékére. Az angolszász nyelvet beszélő területeken máig él a Halloween ünnepe, mely már elnevezésében is (all hallows, minden szentek) a keresztény ünnepre utal. Ám az ünnep külsőségei, például a töklámpás, már a kelta hagyományokhoz nyúlnak vissza.
Az ünnephez nemcsak a kelta-brit hagyománykörből kapcsolódott a halottakra való emlékezés: tudjuk például, hogy 998-ban Franciaországban már hagyomány volt, hogy ezen az ünnepen a halottakért imádkoztak, ám csak a XIV. századtól lett általános szokássá, hogy november első napjaiban elhunyt szeretteinkre is emlékezzünk. A két ünnep egymásutánisága is erre utal: a később az ünnepkörhöz kapcsolódó halottak napjára november 2-án, vagy, ha 2-a vasárnapra esik, a hagyományok szerint 3-án kerül sor.
A november 1-jéről 2-ára virradó ''babonás'' éjszakához s a halottak napjához számos néphagyomány kapcsolódik. Göcsejben sütés-főzés, lakomák közepette várták az éjjeli órákat, ám ekkor elnémult a muzsika. A halottak napján aztán nem volt illendő házimunkát végezni. A magyarság által lakott területeken vissza-visszatérő hagyomány volt, hogy a temetőbe ételt vittek a halottaknak. Máshol hazavárták őket: égve hagyták nekik a házban a lámpást, hogy könnyen leigazodjanak. Szegeden a mindönszenetek kalácsát, vagy az úgynevezett kódiskalácsot osztogatták a szegényeknek. Székelyföldön a mindenszentek lepényét adták a templom előtt várakozó nincsteleneknek november 1-jén. A naphoz kapcsolódó hiedelmek közé tartozott, hogy az 1-jéről 2-ára virradó éjjelen ''halottak miséznek a templomban''. A temetőbe látogatókat óvták attól, hogy virágot szakítsanak a sírokról, mert aki ezt teszi, azt ''elviszi a halott''.
Kedves, régi szokás, hogy ezen a napon a temetőbe látogatók nemcsak szeretteik sírját ápolják, de egy-egy szál virágot letesznek az elhanyagolt sírokra is. A templomokban megszólal Mozart Reqiuemje:
''Dies irae, dies illa / solvet saeclum in favilla / teste David cum Sybilla.''
A temetők estefelé mécsesek tüzében úsznak, s a régen kőből faragott keresztek erdeje mellett a furcsa módon téglalap, négyzet alakú sírtáblákba visszahúzódó keresztek, kopjafák között emlékeznek a hozzátartozók, barátok azokra, akik már nem lehetnek közöttünk.
origo.hu
Halálos baleset történt Szárligetnél
