- A kormány, fölrúgva egy nemzetközi megállapodást, egyoldalúan módosította a Vatikánnal megkötött konkordátumot, s csorbítani szándékszik a történelmi egyházak finanszírozását Milyen következményekkel jár a Medgyessy-kabinet lépése?
- Három nappal ezelőtt a köztársasági elnök összehívott egy megbeszélést, amelyen a történelmi egyházak vezetői és a miniszterelnök vett részt – fejtette ki Harrach Péter, aki a napokban az MNO fórumának vendége volt. (Az interjú közvetlenül a után készülét, hogy a fideszes politikus élőben válaszolt a fórumon föltett kérdésekre, válaszában az ezt megelőzően történt megbeszélésre utal . – a szerk.) – Az egyeztetés célja az volt, hogy az egyházfinanszírozás rendszerében bekövetkezett törvényellenes változásokra megoldást találjon. Ezen a megbeszélésen Medgyessy ígéretet tett, hogy áttekinti azokat a módosításokat, amelyek a szociális törvényben történtek. Ezek nem feltétlenül egyházfinanszírozási kérdések, hanem az egyházak szociális intézményeinek működésével kapcsolatos aggályok. Medgyessy a megbeszélésen azt mondta, hogy méltánylandónak, logikusnak és megoldandónak tartja a fölvetett kérdéseket. Másnap szavazás zajlott a parlamentben azokról a módosító javaslatokról, amelyek a szociális törvény megváltoztatásának problémáit lettek volna hivatottak kiküszöbölni – pont azokat, amiket az egyházak említettek a Medgyessyvel folytatott megbeszélésen. Semjén Zsolttal közösen nyújtottuk be ezeket a módosító javaslatokat – és a kormány mindegyiket, következetesen leszavazta. Vagyis egy olyan helyzet állt elő, hogy Medgyessy valamit ígért, és nem tartotta be.
A szociális törvény módosítása körüli gondok közül kiemelném az egyházi és szociális intézmények finanszírozásának kérdését. Részben a vallások és egyházak finanszírozásáról szóló 1997-es törvény, részben a vatikáni szerződés biztosítja, hogy intézményeinket az állami-önkormányzati intézményekhez hasonló feltételekkel működtethetik, beleértve a finanszírozást is. Ennek mond ellent az a módosítás, amely kezdetben az egyházi intézmények alapításához is önkormányzati ellátási szerződést kötött feltételként. Később ettől visszakoztak, és csupán a finanszírozásnál jelölt meg az önkormányzatokkal megállapodási kötelezettséget. Ez viszont lényegében nem jelent elmozdulást, hiszen nem működtethető egy közintézmény ilyen jellegű finanszírozás nélkül, így az egyházi intézmény kiszolgáltatottá válik a mindenkori önkormányzat jó szándékának. S akkor még nem is beszéltünk az apróbb változtatásokról, mint az egyházi fenntartók tanácsának megszűnése. Mi foglaltunk törvénybe az előző ciklusban, hiszen fontos volt, hogy a fenntartók megjelenjenek a minisztérium tanácsadói között.
Az egyházfinanszírozás ügyében két vélemény ütközik: az egyik a jelenlegi törvényben biztosított lehetőség, hogy a népszámlálás adatai szerepeljenek, mint a finanszírozás arányát meghatározó számok. Ez azért látszik logikusnak, mert a lakosság 90 százaléka élt a lehetőséggel, s megnevezte, melyik egyházhoz tartozónak vallja magát. A másik szempont, az SZJA-átirányítás szempontja igen kis rétegnek, körülbelül 5 százalék megnyilatkozását fedi, nem beszélve arról, hogy nagyon sok nyugdíjas és diák nem fizet SZJA-t. Két olyan történelmi egyház jár rosszul a kormány által javasolt megoldással, mely a lakosság 95 százalékát képviseli: a katolikus és a református
Egyértelműen a kisegyházak szempontjai érvényesülhetnek: míg megállapodás, áttörés nem történt, egy bizottság felállítását javasolták. Az öttagú bizottságban ketten képviselik az említett 95 százalékot, a többit pedig hárman.
- Ön kereszténydemokrata politikusnak definiálja magát, aki nem tagja a Fidesznek, ám e párt színeiben politizál. Most, hogy véget ért a KDNP-t ideiglenesen vezetők ámokfutása, hogy látja a kereszténydemokrata értékek érvényesülésének esélyeit?
- Úgy tűnik, hogy a KDNP helyzete jogi szempontból megoldódott, a politikai megoldás folyamatban van. A kereszténydemokrácia jelenléte a magyar politikai életben 1990 óta folyamatos, de szükség van egy mainál markánsabb megjelenésre. Ahogy a szociáldemokrácia jelenléte sajnálatosan hiányzik a magyar politikai életből, ugyanúgy a kereszténydemokrácia erőteljes, markáns megjelenése sem jellemző. Kétségtelen, hogy a jobboldalon több szervezet is a kereszténydemokrata értékrend képviselőjének vallja magát, de ilyen markáns módon, a magyar történelmi hagyományoknak megfelelően, a Barankovics-féle párt utódjaként csak a KDNP és az MKDSZ fogalmazta meg önmagát. Amikor a KDNP arra a szomorú sorsra jutott, hogy a vezetés problémái miatt felszámolta önmagát, ugyanaz történt mint minden konzervatív pártnál 1990 óta: a meggyengült kisgazdákhoz vagy a ’’padlóra került’’ MDF-hez hasonlóan osztozott a jobboldali pártok sorsában. A kereszténydemokratrák egy sajátos politikai formációt választva túlélték ezt a jelenséget. A Fidesz ugyanis otthont ad egy pártszerűen működő, politikai szervezetnek, az MKDSZ-nek, mely megtartva, megélve értékrendjét, működhet tovább.
- Hogyan viszonyul ez a két kereszténydemokrata szervezet a tervezett jobboldali pártfúzióhoz?
- Már a kezdetnél mi egy szoros jobboldali együttműködésben gondolkodtunk. A KDNP újjászületésekor kialakult helyzet új lehetőségeket jelent: úgy felépíteni ezt a pártot, hogy kizárjuk azokat a buktatókat, amelyek egyszer már ahhoz a helyzethez vezettek, melyeket kénytelenek voltunk átélni. Kétségtelen, hogy egy közös politikai szervezetben kell gondolkodnunk annak ellenére, hogy az MKDSZ továbbra is megmarad, meglesz a maga szerepe. A KDNP számára pedig egy olyan utat kell kijelölni, amely a kereszténydemokraták eddigi magatartásához méltóan a jobboldali együttműködés útja.
- Ha már a pártunióról beszélünk: az MDF az utóbbi időben, úgy tűnik, nemcsak ebben a kérdésben, hanem számos más területen is különutas politikát folytat. Nem teljesen egyértelmű, milyen irányban, de úgy tűnik, újabb elmozdulás kezdődött meg a jobboldal egyik pártjánál.
- Nem tisztem az MDF politikájának értékelése. A magunk szempontjából azonban nyilván fontos a jobboldali egységben játszott szerepünk. A kereszténydemokrácia jól körülhatárolt eszmei hátteret jelent, ez nem olyan egyértemű az MDF esetében. Ezt a sajátságot az MDF története adja, hiszen egy nagy, rendszerváltó, sokszínű párt volt, s ebből váltak egyszázalékos párttá. Nagyon nehéz lenne ezt a sokszínűséget tovább vinni. Az MDF-nek meg kell találnia a maga eszmeiségét, ez a különbség a két párt között. A másik az, hogy az MDF-nek önálló pártként létkérdéssé vált támogatói körének bővítése: meg kell ugraniuk az 5 százalékot, ez a jelenlegi képviselőcsoportjuk felének jelentene mandátumot. Ez egy nagy feladat, ezért keresik a stílust, a megszólalási lehetőséget, a manőverezési akciókat. Szavazataik számát abból a rétegből tudják bővíteni, akik a Centrumra szavaztak, akik egy békülékeny, mérsékelt, adott esetben a jelenlegi kormánypártokkal is együttműködni kész magatartást várnak. Az MDF és a KDNP szoros együttműködése csak egy jobboldali integráció keretében képzelhető el, ha összefogásuk a Fidesszel szemben érvényesülne, az a jobboldal szétszakadásához vezetne. Ezért bármilyen akció, amely a jobbközép teljes összefogásának szükségességét kétségbe vonja, számunkra nem kívánatos.
- A családpolitikában gyökeres változást jelentett az ön minisztersége által is fémjelzett időszak. Hogyan sáfárkodnak utódjaik ezzel az örökséggel?
- Amikor a kormányüdülőben megjelentek a polgári kormány tagjai, be kellett szerezni egy új eszközt az üdülő munkatársainak, ezek az etetőszékek voltak. Ez egy érdekes változás volt, hiszen az átlagos gyerekszám 3 fölött volt. Elődünknek nem volt igazán családpolitikája, azt a polgári kormánynak kellett újból létrehoznia. Nemcsak a családtámogatási rendszert állítottuk vissza, amit tönkretett a Bokros-csomag: törekedtünk a családbarát környezet és társadalmi tudat formálására. Ez sokkal hosszabb folyamat, mint a támogatási rendszer újraalkotása. Az utolsó esztendőben például kiírtunk egy 1,5 milliárd forintos pályázatot, mely azokat a civil és egyházi szervezeteket, élő kezdeményezéseket támogatta, amelyek valamilyen szinten a családdal foglalkoztak. ’’Élő’’ kezdeményezéseket támogattunk, táboroztatásokat, házasságra felkészítő tanfolyamokat. Olyanfajta nagy, tömegeket is megmozgató akcióról is szó volt, mely a családot, mint intézményt a figyelem középpontjába állította: a család napirenden szerepelt, a gyermekvállalás sajátos problémái megjelentek a hétköznapok szintjén. Most, úgy érzem, ez a hangsúly eltolódott: egy kis túlzással azt mondhatnám, hogy leszámítva a szavazatvásárló intézkedéseket, kikerültek a kormányzat látóköréből.
- A Bokros-csomag a 90-es években valósággal sokkolta a gyermekvállalás előtt álló és a gyermeket nevelő családokat. Azóta a második, újabb fordulatot éljük meg a családpolitikában.
Leszoktatni egyfajta magatartásról könnyű embereket. A gyermekvállalás olyan döntése az embernek, amely egy hosszú távú, bizalmat keltő kormányzati álláspontot feltételez. A családpolitikát nem lehet naponta változtatni. A családdal kapcsolatos felfogás az, amit változtatni lehet. A szociálliberális szemlélet a társadalmat elfogadja olyannak, amilyen, az értékőrző szemlélet pedig a társadalmat formálni akarja: jó irányban elősegíteni az észlelhető törekvéseket.
- A jelenlegi kormány a deviáns folyamatok erősítését is elérheti szemléletével, mely a drogpolitika fellazításával is kifejezésre jutott.
- A társadalmat irányító normák fellazítása megerősíti a deviáns jelenségeket. A korlátokat legalább a szakadék szélén meg kell hagyni, hiszen a drog, vagy inkább nevezzük nevén, a kábítószerfogyasztás nemcsak az egyénre, a családra, de a társadalom egészére nézve is komoly következményekkel jár. A liberális felfogás szerint az enyhítés, a korlátok megszüntetése, a társadalmi rend gyengítése a társadalmi normák felpuhulásával jár. A tervezett btk-módosítás csökkentené a dealerekre szabható büntetések mértékét – igaz, most már a kormányzaton belül is megoszlanak a vélemények e változtatásokat illetően. A változtatás szélesíti azt a kört, amely büntetlenséget élvezhet, az iskolákban való terjesztés is büntetlenséget élvezhetne a változtatások szerint, ha a kábítószer csekély mennyiségű, ha az elkövető felvilágosításon vesz részt. Ez a tervezett változtatás megnyitja a kiskapukat a fiatalkorúakat érintő, offenzívabb terjesztés előtt. Én nem mondom azt, hogy itt érdekek is megjelennek, mert az súlyos vád lenne, de biztos, hogy az előállítók és terjesztők jól járhatnak.
- Hogyan ítéli meg a tavaszi választásokon megjelent polgári körök, civil mozgalmak hatását e kérdésekre: jelenthetnek-e a spontán szerveződések alternatívát az értékek, tradíciók megőrzése érdekében?
A demokrácia elkötelezett híve vagyok, ám különbséget kell tudnunk tenni a szavazatok között. Darabszámuk ugyan a meghatározó, azonban figyelembe kell venni, hogy a jobboldali szavazatok mögött minőség rejlik, míg a baloldali szavazatokról ez nem feltétlenül mondható el. Az, ami négy év alatt történt, azok a szép eredmények a társadalom életében, nem törölhető ki a magyar valóságból, mint ahogy az a nagyszerű mozgalom sem, ami a két forduló között született. Ez civil mozgalomként tovább él, de egyfajta minőségi változást jelenthet, mikor tagjainak egy része egy új arculatot kapó szervezetben fog megjelenni. Továbbra sem nélkülözheti azonban az esetlegesen megszülető szervezet azt a civil hátteret. Azt a tudatosan vállalt értékeket tudatosan megjelenítő közösséget, mert ez különbözteti meg attól a tömegtől, mely pillanatnyi indulatok alapján és pillanatnyi hangulatoktól befolyásolva adja le voksát. Ennek a társadalmi szerepet is vállaló közösség kettős szerepet kell betöltenie: biztosítja a hátteret, a civil bázist, kitermeli a maga értékeit – ezeket a politikai szereplők megjeleníthetik a társadalomban.
origo.hu
NAV-vizsgálat is indulhat Karácsony Gergelyék felelőtlen gazdálkodása miatt
