Hetven híres zarándokhely Európában

Hosszú évszázadok óta hívők nemzedékei éltetik a Szűzanya-kultusz hagyományait. A világ számos pontján zarándokolnak a keresztények olyan helyekre, templomokhoz, kolostorokhoz, ahol a Szűzanyát ábrázoló kép, szobor, vagy egy-egy őt idéző kegytárgy embereket gyógyított, csodát tett. Noha a művészettörténet rengeteg kiemelkedő szépségű és páratlan értékű Mária-ábrázolást ismer, a Geopen Könyvkiadó most megjelent új kötete nem ezekből válogat.
Mária és a Kisded meg a Pietá ábrázolása a kora középkor óta szinte elsődleges témája volt névtelen és neves művésznek egyaránt. Ám Európa számtalan helyén találhatók olyan, a Szűzanyát megjelenítő ikonok, festmények és szobrok, amelyek nem művészi kvalitásuk miatt, hanem hívők tömegeit vonzó csodatételeikért váltak ismertekké. Ezeket hozza bárki számára közel az Európa Madonnái című képes album. Janusz Rosikon lengyel fotóművész hetven jelentős európai zarándokhelyhez kalauzolja az érdeklődőt: mint az album alcíme is jelzi, nevezetes vagy kevéssé ismert zarándokutakhoz, Mária szentélyeihez. Miközben belemélyed az olvasó egy-egy zarándokhely vagy csodás Madonna-ábrázolás történetébe, egyfajta lelki zarándokutat is megtehet. Az Atlanti-óceántól az Urál hegységig, Írország zöld mezőitől a napfényes égei-tengeri szigetekig vezet az út. A fényképekhez lengyel egyházi szakértők írtak ismertetőt. A csaknem háromszáz oldalas könyv az 1998-as lengyel kiadás után németül és angolul is megjelent, a kötet anyagából válogatott fotók kiállítás formájában már bejárták Európát, a tervek szerint advent idején nálunk is bemutatják.
Mária szentélyei szerte Európában az imádság helyei. Némelyek a csendes elmélkedés otthonai, mások a látogatók ezreitől nyüzsgő színterek, de abban közösek, hogy tanúsítják, mekkora a szerepe Szűz Mária tiszteletének a kereszténységben. A reprezentatív, mintegy harminc ország hetven zarándokhelyét bemutató képeskönyv azt bizonyítja, hogy a hívők közösek a Mária-tiszteletben. Erdő Péter prímás, esztergom–budapesti érsek írja a kötet előszavában: „Európa számos népe különleges pártfogójaként, édesanyjaként tiszteli a Boldogságos Szűz Máriát. Ha olykor ezek a népek egymással ellentétbe kerültek, vagy akár hosszú küzdelmekbe, háborúkba bonyolódtak is, a Szűzanyát saját, szerető édesanyjuknak érezték. Mindenkinek csak egyetlen édesanyja van. De egy anyának több gyermeke is lehet. A Szűz Mária iránt érzett tiszteletünk erősítse bennünk a Krisztus iránti szeretetet és a népeink közti testvériség érzését.”
A nagy búcsújáró helyek, a portugál Fátima, a lengyel Kalwaria Zebrydowska és Czestochowa, a spanyol Sevilla, Montserrat és Zaragoza, a francia Lourdes, az erdélyi Csíksomlyó, az olasz Loreto, a bolgár Bacskovo, a moszkvai Kreml nagy templomainak Istenanya-ikonjai, a csak húsz éve híressé vált boszniai Medjugorje mellett a kötetben megtalálhatók a hazai Márianosztra, Máriapócs tisztelete, illetve Mariazell és Lőcse magyar emlékei is.
A tévéhíradásokban, sajtóban naponta találkozunk a kék színű, sokcsillagos EU-zászlóval. Ám még kevéssé él a köztudatban, hogy az Európai Unió szimbóluma is Máriához kötődik. A középkori festők, szobrászok ezerszer megörökítették a Szűzanya kék köpenyét, köntösét. A Biblia utolsó könyve, az Apokalipszis az idők végén így láttatja Máriát: „És nagy jel tűnt fel az égen, egy asszony, aki napba öltözött, lába alatt a hold, a fején tizenkét csillagból korona.” Ez a bibliai látomás ihlette meg Salvadore de Madariaga y Rojo spanyol diplomatát és Arsen Heitz francia művészt, amikor megtervezték az Európai Unió zászlaját. Mária ruhájának kékje és koronájának tizenkét csillaga nemcsak a tizenkét alapító tagállamra utal, hanem tudatosan jelképezi Európa közös gyökereit, az Unióban egyesülő népek vallási azonosságát.