Öreg moszkvaiak szerint az árverés a Buharin-per forgatókönyve szerint zajlott. A nemzetközi sajtót képviselő 174 újságírónak és a Jukosz pénzügyeit irányító Menatep vállalat két jogászának marcona rohamrendőrök szoros sorfala között kellett bevonulnia a licit helyszínéül szolgáló bíborszínű bársony karosszékekkel teli terembe. „A rend kedvéért” – indokolta a félelmetes biztonsági intézkedéseket az orosz vagyonügynökség képviselője a felháborodott tudósítók kérdésére. Rend azonban nemigen lehetett, mert a Menatep jogászai az épületbe még a 174 újságíróval együtt léptek be, az árverési csarnokba azonban nem érkeztek meg – írja Gereben Ágnes jegyzetében.
Rejtélyes eltűnésüknél azonban különb furcsaságok is történtek a 20 milliárd dollár értékű Jung dobra verése alkalmával. Az orosz hatóságok által előzetesen bejelentett négy vevőjelölt közül csupán két cég két-két képviselője jelent meg, kezében a licittáblákkal. Az árverés azzal kezdődött, hogy a kőolajpiacon teljesen ismeretlen Baikal Finance Group meghatalmazottja megjelölte az első árat.
Boriszenko, a Rosznyefty és a Gazprom részvénycseréjével létrehozott Gazpromnyefty képviseletében jelen lévő Rosznyefty-elnökhelyettes erre az árverést irányító Valerij Szuvorovtól, a vagyonügynökség uráli régiójának az eladásokat koordináló helyettes vezetőjétől engedélyt kért, hogy kimenjen telefonálni. A szabályokkal szöges ellentétben az engedélyt megkapta. Majd visszatért – és nem tett ajánlatot. A mindössze 7 percig tartó furcsa színjáték, majd a vagyonügynökség képviselőinek azt követő, szokatlanul hosszú, 40 perces konzultációja után a Baikal Finance Group 9 és fél milliárd dollárért megkapta a Jungot.
A titokzatos vállalatról egyelőre csak annyit lehet tudni, hogy állítólag néhány napja jegyezték be Tver városában, ahol több vállalkozás, kávéház, étterem működik ezen a néven. A Baikal Finance Group címén ellenben, a Novotorzsszkaja utca 126.-ban csak a város Londonról elnevezett, népszerű italboltja található. A Kommerszant című moszkvai gazdasági szaklap helyszínre száguldó riportere kérdésére a London csaposa határozottan tagadta, hogy a kocsma törzsvendégei közül bárkinek lenne 9 és fél milliárd dollárja. Igaz, ezt az összeget csak 14 nap múlva kell letenni. A Novotorzsszkaja utca 126.-ból azonban az árverésen való részvétel fejében már megérkezett az rosz vagyonügynökség címére az 1,7 milliárd dolláros letét.
Tver városának hallgatásba burkolózó vezetőit ezekben az órákban a fél világ ostromolja, hogy megtudja, ki állhat a Baikal Finance Group mögött. Pedig nem az a fontos, hogy vajon Ivanovnak vagy Petrovnak hívják-e azt, aki a nevét adta a Kreml legújabb sakkhúzásához. A lényeg maga a gesztus, amellyel az orosz elnöki adminisztrációt vezető Dmitrij Medvegyev és Ivan Szecsin, a helyettese megpróbálják kivédeni a Jukosz durva újraállamosítása elleni nemzetközi lépéseket.
A pénteken megszületett houstoni ítélet után gyorsan kellett dönteniük, hiszen a Gazprom szabad pénzeszközeinek hiányában a Jung megvételét finanszírozni készülő Deutsche Bank vezette nemzetközi bankkonzorcium tiltakozott ugyan a bírónőnél „a gazdasági érdekeit sértő” ítélet ellen, ám lényegében még aznap bejelentette, hogy elhalasztják az óriási hitel aláírását. (Clark bírónőnek a kisrészvényesek érdekeinek védelmére hivatkozó ítélete után ezek a bankok, kivált az amerikai illetőségű JP Morgan, az USA-ban lévő számláik befagyasztását, vagyis tevékenyésgük alapjait kockáztatták.)
A Jung-árverés kitűzése óta mindenre elszánt Menatep jogi képviselői már kilátásba helyezték, hogy az ítélet alapján zároltatják a Gazprom valamennyi külföldön realizált bevételét. Ez nem puszta fenyegetés volt. „A Nogi-ügy” néven ismert nemzetközi botrány során egy svájci cég már érvényesítette Oroszországgal szemben fennálló követeléseit úgy, hogy hosszú éveken át számlákat zároltak, hajókat, repülőgépeket tartóztattak fel.
A Gazprom másfél év alatt felépített szerepvállalásától tehát a Kremlnek már csak Moszkva nemzetközi presztízse miatt is el kellett tekintenie. A „folyó ügyekről” Putyin elnök vezetésével szombaton rendezett hosszú tanácskozáson a Kremlben alighanem felmerült, hogy a szintén orosz Vnyesztyorgbankon keresztül vegye meg a Jungot a kincstár – a kínos helyzetbe került Deutsche Bank-féle konzorcium pedig majd utólag meghitelezi az üzletet a Clark-ítélet által nem érintett (és diplomatikusan nem említett) orosz kincstárnak.
Ez azonban újabb kereset benyújtását jelentette volna, vagyis a nemzetközi bankkonzorcium kénytelen lett volna szembenézni a jogkövetkezményekkel. Nem maradt más hátra, mint előtérbe tolni a Jung-árverésre készülve létrehozott több – lényegében fiktív –cég közül az egyiket. Hogy mikor és hogyan játsszák majd át a titokzatos cégtulajdonosok a Gazpromnak, az már más kérdés. Észrevétlenül azonban már biztosan nem tehetik meg – olvasható a jegyzetben.
Forrás: Világgazdaság
Ferencváros
Robbie Keane: Ha ez nem motiváció nekünk, akkor nem tudom, hogy mi
