Egy kiállítás, amely legitimálta a RAF-ot?

A Harmadik Birodalom ismét megtörténhet címmel közöl részleteket a Der Spiegel az osztrák történésszel, Brigitte Hamannal folytatott beszélgetésből. A Die Weltben a CDU Bundestag képviselő Friedbert Pflüger Szalonképessé tenni az erőszakot címmel írja le a Vörös hadsereg frakció (RAF) történetét bemutató kiállítással kapcsolatos ambivalens érzelmeit.

Die Welt (welt.de)

A konzervatív napilapban a CDU Bundestag képviselő Friedbert Pflüger Szalonképessé tenni az erőszakot címmel írja le a Vörös hadsereg frakció (RAF) történetét bemutató kiállítással kapcsolatos ambivalens érzelmeit.

Majdnem képromboló lettem. A „Terror bemutatása – A RAF” című kiállítás megtekintése során kedvem támadt a „spontán szabálysértésre” és a „tárgyak elleni erőszakra”. De mivel nem tartozom a ’68-asok közé ezért lemondtam a kiállított tárgyak elleni „felszabadító ellenállásról”.

A katalógus szerint RAF kiállítás részletes információkkal kívánja ellátni a látogatókat, kritikusan tekinthessenek a német történelem eme szakaszára. Valójában a RAF tárgyilagos bemutatása helyett a terrorszervezet dicsőítése és ártalmatlanként történő bemutatása történik. A kiállítási tárgyak és szövegek az áldozatokkal szembeni érdektelenséget és hűvös távolságot sugallnak. Ahol a távolságtartásra utalnak, ott általában hibákról szólnak és nagyon ritkán említenek bűnöket. A visszatérően emlegetett együttérzés sokkal inkább a terroristáknak, mint az áldozatoknak szól. Hiszen ezek a tetteseket rendkívül érzékeny emberekként ábrázolták, akik a vietnami háború hatására sajnálatos módon elkövették azt a hibát, hogy az erőszakra erőszakkal válaszoltak.

A baloldal Németországban a világháború után (amúgy jogosan) a nemzetiszocializmus történetének kíméletlen feldolgozását követelte. Azonban máig képtelenek voltak saját totalitárius múltjukat feldolgozni, Mao és Ho Si Min dicsőítésével, valamint az NSZK rendszere elleni hadüzenettel kezdődött és brutális gyilkosságokkal ért véget.

Marek Dutschke, Rudi Dutschke fia fogalmazta meg legvilágosabban a rendezvény célját: „A kiállítás legitimálja a RAF-ot”.

Az egyik vezető neonáci ideológus Horst Mahler példáján keresztül, aki a RAF alapítói közé tartozott, válnak igazán látványossá a jobb és baloldali fasiszták kapcsolódási pontjai: Mahler mai uszító irományai számos ponton a RAF logikáját követik, ezért jogosan hivatkozhat szerzőjük a Vörös Hadsereg Frakció tapasztalataira.

1973-78 között barátaimmal a Kereszténydemokrata Egyetemisták csoportjával közösen sokat küzdöttem a szélsőbaloldallal, RAF szimpatizánsokkal, fejezi be írását Pflüger. Akkor mi voltunk a nonkonformisták, miközben a balosok masíroztak. Kirekesztettek bennünket, kigúnyoltak, fenyegettek, néha megvertek.

Der Spiegel (spiegel.de)

A baloldali hírmagazin A Harmadik Birodalom ismét megtörténhet címmel közöl részleteket az osztrák történésszel, Brigitte Hamannal folytatott beszélgetésből.

Azt hiszem, állítja Hamann, hogy ez ismét megtörténhet és éppen ezért kell olyan pontosan Hitlerrel és a Harmadik Birodalommal foglalkoznunk. Tisztáznunk kell, hogy milyen körülmények hatására következett be ez a borzalmas változás. Senki sem hitte, hogy ez Németországban bekövetkezhet. Mondták, a cári Oroszországban voltak pogromok, ahol természetesen zsidókat is meggyilkoltak. De Németországban, ebben a kultúrnemzetben ez elképzelhetetlen. Megpróbálhatunk úgy beavatkozni a történelmi körülményekbe, hogy a lakosság körében egy ilyen szükséghelyzet még egyszer ne álljon elő.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A konzervatív napilapban Stefan Dietrich Reform hozadék nélkül című írásában elemzi annak okait, miért nem jelentkezett mindeddig a német kancellár gazdasági reformjainak kedvező hatásai.

Létezne ma az Agenda 2010 nevű reformcsomag, ha a kancellár és akkori SPD elnök tudta volna hova vezetnek két év múlva ezek a megszorítások? Kockáztatta volna Gerhard Schröder pártelnökségét a népszerűtlen reformok keresztülvitele érdekében, s beletörődött volna a rossz közvélemény-kutatási adatokba, ha tudja 2003 márciusában, két évvel később ugyanolyan rosszul fog ő és pártja állni?

„Hatalmas közös erőfeszítést” jelentett be akkor Schröder. Számára a félidei eredmény lesújtó. A munkanélküliek száma azóta is megállíthatatlanul növekszik, s a Schleswig-Holsteinben elveszített választások után az északrajna-vesztfáliai voksolás tétje nem csak a düsseldorfi vörös-zöld koalíció veresége, hanem az SPD négy évtizedes ottani uralmának vége.

A leendő reformokat úgy időzítették, hogy azok gyógyító hatásából a vörös-zöld koalíció a 2005-2006-os választásokon már profitálhasson. Ez várt hatás a betegbiztosítási pénztárak esetében be is következett. De semmi sem vált valóra az önkormányzatok pénzügyi és invesztíciós erejének növeléséből. Ma már senki sem beszél a vállalkozásokat alapítók megsegítéséről, s ami a legfontosabb, elmaradt a munka erőpiaci fordulat.