Isten kezében

Barlay Tamás készített már filmet a hortobágyi pásztorünnepről, a gyimesi csángó gyerekek számára épült Szent Erzsébet Líceumról, és a csíksomlyói búcsúról. A Duna Televízió vallási szerkesztőségének vezetője Jézussal vallja, a mécses akkor világít igazán, ha a lámpatartóra helyezik.

A hazai vallási műsorkészítés nem tekinthet vissza nagy múltra.

Egészen pontosan tizenöt éve létezik nálunk ez a műfaj. A Magyar
Televízió vallási szerkesztősége most ünnepelte másfél évtizedes
születésnapját. A néhány évvel fiatalabb Duna Televízió vallási
osztályának feladata kezdetben annyi volt, hogy istentiszeteleteket
közvetítsen. Egy idő után azonban nyilvánvalóvá vált, hogy ez kevés ahhoz, hogy – az intézmény vezetőinek eredeti elképzeléséhez híven – a vallási értékek átjárják a műsorfolyam egészét. Ezért kezdtek bele tíz évvel ezelőtt magazinműsorok készítésébe.

Barlay Tamás is éppen egy évtizede dolgozik a Duna Televíziónál, és néhány éve készíti kollégáival az azóta híressé vált Isten kezében című műsort.

Az Isten kezében havi rendszerességgel jelentkező, dokumentumfilmes igénnyel elkészített egyórás sorozatnak indult. Merész elképzelés volt. Egy hatvanperces dokumentumfilmet ugyanis nem lehet egy hónap alatt leforgatni. Főként televíziós feltételek között nem. Így aztán félórás magazinműsor lett, amely riportfilmes eszközökkel jár körül egy-egy témát. Nem rég, például megtudtam, hogy a Margit körúti ferences könyvtárban egy kódexben rovásírásos feljegyzést találtak. A műsorban megszólaltattuk a könyvtárost, aki ennek a középkori írásmódnak a szakértője, illetve alaposabban utánanéztünk, mi is a rovásírás. És hogy mi köze ennek a valláshoz? Például az, hogy a rovásírásos feljegyzések nagy része egyházi könyvekben maradt fenn.
A fő szempontunk mégis az volt, hogy tudatosítsuk az emberekben, az értékeinket gondoznunk, őriznünk kell. Ez szerintem, alapvető keresztény attitűd.

Újraindították az Élő egyház című vallási híradót is, amely először a kilencvenes évek végén került képernyőre.

Az Élő egyház a hívek mindennapjait kívánja bemutatni,
konkrétumokkal alátámasztani azt, hogy a kereszténység elsősorban nem egy ideológia, vagy dogmarendszer, hanem életforma. Méghozzá olyan, amelyben az ember elsősorban a másik emberre figyel. Felebarátait helyezi előtérbe, és megpróbálja a szeretet segítségével jobbá tenni a világot. Az egy-két perces tudósításokban példaértékű kezdeményezéseket, templomszentelést, iskolaátadást mutatunk be. (A sors fintora, hogy Élő egyház néven Sztálin hozott létre 1927-ben
békemozgalmat az ortodox egyház keretein belül.)

A Duna Televízió Trianon-emlékműsorában – egészen új és szokatlan megközelítésben – azt vizsgálta, hogyan érintette a trianoni döntés a történelmi egyházakat.

Már az 1928-ban kiadott Igazságot Magyarországnak című öt-hatszáz oldalas könyv is csupán hét oldalt szentel ennek a kérdésnek. Azóta még kevesebbet foglalkoztak vele, pedig a legtöbb egyházkerületet drasztikusan érintette a trianoni határozat. Például a tiszántúli református egyházkerületnek – nyugatról a Tisza, keletről a Királyhágó határolta – a kétharmada veszett oda. Az esztergomi főegyházmegye birtokainak jelentős része a Felvidéken terült el. Trianon után a nyolcvan százalékuk Csehszlovákia része lett, és még hosszan sorolhatnám. Kilencszáz-kilenszázötven éves intézményeket darabolt szét, tett működésképtelenné a trianoni döntés, még sem beszél róla senki. A műsorban megpróbáltuk a tényekre hagyatkozva, indulatkeltés
nélkül bemutatni a történteket.

Reméljük, sokan látták...

Bízunk benne, hogy egyszer valóra válik az álmunk, és a digitális
sugárzás segítségével több hangcsatornán keresztül nem csak a
határon túli magyarság, hanem szlovákok, románok, szerbek,
osztrákok és még sok más nép is nézheti majd a műsorainkat. Jó lenne, ha a Duna Televízió regionális médiaközponttá alakulna, amely névadó folyójához hasonlóan országokat, népeket, kultúrákat köt össze.

Néhány dokumentumfilmje rangos elismerésében részesült. Például az Iskola a Gyimesekben a III. Nemzetközi Ökumenikus Filmszemle díját nyerte el.

Harminc-negyvenezer csángó él a gyimesi Tatros patak völgyében – tisztes szegénységben. A mellékpatakok (Ugrapataka, Görbepataka, Hidegségpataka stb.) mentén működnek ugyan alapiskolák, de ha egy csángó kisdiák szeretne tovább tanulni, akkor a több mint negyven kilométerre levő Csíkszeredára kell bejárnia. A bentlakás költségeit a legtöbb család nem tudja fizetni, ezen kívül egy tizennégy-tizenöt éves
gyereknek otthon már komolyan segítenie kell a háztartásban, a
gazdaságban. Berszán Lajos gyimesfelsőloki esperest – akkoriban
hittant tanított az ottani gyerekeknek – szíven ütötte egy pityergő
nyolcadikos panasza, aki színjeles diák létére nem tanulhatott tovább, a családja ugyanis nem tudta állni a taníttatásának költségeit. Ekkor a – kilencvenes évek elején – határozta el az atya, hogy gimnáziumot alapít a Gyimes völgyében. Fel is épült, és azóta is működik a Szent Erzsébet Líceum, ahova azóta a távolabbról, Moldvából is érkeztek csángó diákok, számukra ez volt az egyetlen lehetőség, hogy az anyanyelvükön tanulhassanak.

Úgy tudom, azóta egy moldvai iskolaközpont létesítését is tervbe vették.

Böjte Csaba ferences atya és a Moldvai Csángó Magyar Szövetség kezdeményezte, hogy Moldvában – ahol az erőszakos románosítás hatására a csángók már alig-alig beszélnek magyarul – Rekecsinben építsék meg a Béke Királynője nevű magyar iskolát. Idén volt az alapkőletétel. Ha minden jól megy, 2006-ban elkezdődik a tanítás.

Szívszorító az Orosz Péter kárpátaljai görög katolikus püspök szép és tragikus sorsát bemutató dokumentumfilmje.

Orosz Pétert – felkészülve az egyházüldözésre – titokban szentelték püspökké 1944-ben. Később bujkálni kényszerült, a hívei rejtegették éveken keresztül. Szent életű, köztiszteletben álló ember volt, hol a cipőjét, hol az ingét adta oda a szegényeknek. 1953-ban aztán egy rendőr személyes bosszúból – éveken keresztül hiába üldözte – tarkón lőtte. Azt mesélték, egy az út szélén álló kereszt előtt gyilkolták meg a püspököt, ezért lett a film címe: A kereszt előtt. A forgatás során megkerestük az akkori rendőrfőnököt, aki elmesélte, maga is megdöbbent, amikor kiderült, hogy beosztottja gyilkosságra vetemedett. Parancsot nem kapott rá, akkorra ugyanis a politikai üldözöttek, az egyházi személyek már amnesztiában részesültek. Orosz Péter hős volt, aki szeretetével szolgálta Istent, meghalni is képes volt érte.

Legújabb, Őseink hite című filmjét pünkösdkor vetítette a Duna
Televízió.

Nemrégiben megismerkedtem egy idős hortobágyi csikóssal, valamint a kezembe került néhány könyv a pusztáról. Érdekelni kezdett a társadalomtól nemzedékeken át távol élő emberek gondolkodásmódja, vallási szokásaik, hiedelmeik. Ma már nincsenek sokan, körülbelül ötven, főként idős pásztor él a Hortobágyon, illetve húsz-harminc az Alföld más részein. Minden évben Szent György napján, április 24-én pásztorünnepet ülnek. Ősi rítusaikban számos ősvallás elemét fedezhetjük fel. Eleink nomádok voltak, úgy gondoltam, ha jobban megismerjük a még élő nomád, félnomád pásztorok életét, szokásait, talán jobban megértjük azt is, honnan jöttünk, kik vagyunk, hogyan
gondolkodhattak az őseink.

Miről fog szólni a következő filmje?

Szeretnék dokumentumfilmet forgatni az indiai kereszténységről. Szent Tamás apostol Krisztus után 67-ben érkezett Indiába, és megalapította azt a keresztény közösséget, amely a mai napig létezik, ám ezerötszáz éven át nem volt különösebb kapcsolata az általunk ismert kereszténységgel. Önállóan fejlődött a hindu kultúrkör talaján izgalmas, számunkra ismeretlen módon.

Terveznek-e újdonságot, változtatást a Duna Televízió vallási műsorait illetően?

Ősztől új sorozatot szeretnénk indítani, amely a határon túli, Kárpát-
medencei magyar iskolákat mutatja be.