Focus (focus.msn.de)
A müncheni hírmagazin Vita a gázárak körül című írásában foglalkozik az energiacégek és a fogyasztók között kirobbant árháborúval.
A gázszolgáltatók – átlagosan 15 százalékos áremelést terveznek januártól – késedelmi kamatokkal, felszólítási, ügyvédi és bírósági költségekkel fenyegetik a ügyfeleiket a baden-württembergi fogyasztóvédelmi központ csütörtöki tájékoztatója szerint. Az Energie Baden- Württember (EnBW) például úgy kíván nyomást gyakorolni, hogy ha megtagadja valaki az emelt számla kifizetését, annak fizetési felszólítási eljárással kell számolnia. (Németországban a szolgáltatónak kell bizonyítani az áremelés jogosságát. Amíg ez meg nem történik addig a fogyasztónak joga van a régi tarifa alapján fizetni. a szerk.)
Az EnBW azzal fenyegetőzik, hogy a beszedési felhatalmazás visszavonása esetén magasabb tarifával számlázzák a gázt. Ezzel szemben a fogyasztóvédők szerint joga van a szolgáltatást igénybe vevőnek a beszedési felhatalmazás összegét korlátozni. Érvelésük szerint az ellátó cégeknek nincs joguk a gázellátás megszüntetésével fenyegetőzniük.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív napilapban Peter Schneider „Nincs szükségünk a németekre” című hosszú esszéjében foglalkozik a multikulti legendájának halálával és a bevándorlók integrálhatóságának kérdésével.
A szeptember 11-i merénylet kapcsán rendezett berlini szimpátia- tüntetéssel egy időben a muzulmánok lakta negyedekben, Kreuzbergben és Neuköllnben rakétákat lőttek az égre, ünnepelve a merényletet. A terrortámadást követő sokkot egy rövid vita követte, ahol szakértők elemezték az iszlámot, de ezt a vitát a terror elleni háború szalagcímei elfojtották. Majd 2005 elején rövid időn belül tíz „becsületgyilkosság” történt, ebből hat Berlinben.
A leglátványosabb a 23 éves Hatun Sürücü esete volt, akit 2005. február 7-én közvetlen közelről kivégeztek. A nyomozás során kiderült, hogy Hatunt három fivére gyilkolta meg. Bűne, amit gyilkosai halálra méltónak találtak, abból állt, hogy kezdett úgy viselkedni Németországban, mint a németek. Az egyik testvér a török Zaman című újságban felsorolta Hatun bűneit, levetette a fejkendőt, megtagadta, hogy visszatérjen a családjához.
Hatun Sürücü meggyilkolásáig a „becsületgyilkosságok” fogalma Németországban a szélesebb közvélemény előtt ismeretlen volt, pedig az elmúlt kilenc évben 49 alkalommal hajtottak végre ilyen bűntettet, ebből 16-ot Berlinben.
Annak ellenére, hogy 1973 óta már vendégmunkás toborzási stopot hirdettek a „családegyesítés” szabályozása miatt egyre több muzulmán érkezett Németországba. A szülőkkel, feleségekkel és gyerekekkel a hagyományos iszlám élet költözött a német utcákba. Kiskorú török lányokat kivették a német iskolákból és Törökországba vitték, hogy ott férjhez adják. Török férfiakat Németországban Anatóliából importált menyasszonyokkal látták el. Német hűtők, tévék, és mobiltelefonok között egy hagyományos kultúra ünnepelte újjáéledését, melyben törökül, vagy kurdul beszéltek, hagyományos szokások szerint étkeztek, imádkoztak, böjtöltek, és nyilvánosan is kifejezték megvetésüket a hitetlen és szennyes bennszülött kultúrával szemben.
Arra a kérdésre, hogyan készültek fel németországi útjukra az „import menyasszonyok” hitetlenkedő nevetés volt a válasz. Felkészülni? Miért és mire? Hiszen annak ellenére, hogy évek óta ott élnek, semmi közük sincs az országhoz, megvetik a kultúráját és az ott élő embereket. „Megvan nekünk itt minden – a saját közösségen belül (a szerk.) – nincs szükségünk a németekre!” – hangzott gyakran a válasz.
A muzulmán fiatalok franciaországi lázongásaitól megriadva a német politikusok sorban álltak a médiában, hogy az aggódó polgároknak megmagyarázzák, miért nem történhet Németországban valami hasonló: a megnyugtató nyilatkozatokban nem lehetett nem meghallani az aggodalmat. Egyre több német számára válik világossá, hogy a városok szélén, de a közepén is egy párhuzamos világ nőtt fel.
Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hírmagazin Irán elnöke Izrael áthelyezését követeli Németországba című írásában foglalkozik Mahmud Ahmadinedzsadnak a közel-kelti konfliktus „kezelésére” vonatkozó legújabb ötletével.
Az állami iráni hírügynökség, az IRNA információi szerint a Mekkában tartózkodó elnök kijelentette, nem fogadja el azt a kijelentést, hogy Adolf Hitler zsidók millióit ölte volna meg. Egyúttal felszólította Németországot és Ausztriát, hogy a harmadik birodalom zsidóüldözéseiért kárpótlásul hozzanak létre a területükön egy zsidó államot.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív napilapban Karl-Peter Schwarz Háborús bűnös bűnözői múlttal című, fiumei keltezésű írásában foglalkozik Ante Gotovina letartóztatásával.
Anta Gotovina teneriffei letartóztatásának híre lehet, hogy Carla Del Pontét, a hágai nemzetközi bíróság fővádlóját meglepte: ő hosszú ideig feltételezte, hogy az állítólagos háborús bűnös Horvátországban, vagy legalább is „a horvát hatóságok hatókörében” tartózkodik. Nem lepett meg senkit Gotovina letartóztatási helye Spanyolországban. Évek óta azt az álláspontot követi a zágrábi kormány, az ellenzék és a média, hogy Gotovina az országon kívül tartózkodik.
Az egykori szociáldemokrata belügyminiszter, Sime Lucin tavaly februárban nyilvánosan Del Ponte szemére vetette, hogy a horvát rendőrségtől és titkosszolgálattól származó információkat nem kívánta tudomásul venni. Del Pontét és a hágai haditörvényszéket Gotovina ügyében igen részletes és pontos nyomozási információkkal látta el.
A korábbi horvát vezérkari főnök és állítólagos háborús bűnös, Janko Bobetko esetében a Racan-kormány a vádiratot csak több hónapos késéssel kézbesítette, ezzel azt a vádat vonta a fejére, hogy szabotálja a hágai törvényszék munkáját. A Bobetko-botrány csak akkor ért véget, amikor a hágai orvoscsoport a súlyosan beteg tábornokot perképtelenné nyilvánította. Bobetko 2003 áprilisában halt meg. Ezzel Gotovina a harmadik helyre lépett előre a törvényszék körözési listáján – a szerb Radovan Karadzics és Ratko Mladics után.
Berliner Zeitung
Titkos börtönt működtet az amerikai hadsereg Koszovóban az ENSZ tartományi ombudsmanja szerint – írja a Berliner Zeitung pénteki számában megjelent nyilatkozatában Marek Nowicki lengyel jogász, aki hat éve a világszervezet koszovói ombudsmanja.
Nowicki szerint „semmi kétség nem fér ahhoz, hogy az ottani Camb Bondsteel támaszponton hosszú ideje egy titkos börtön létezik, amely nem tartozik semmilyen tartományi polgári vagy jogi ellenőrzés alá.„ Nowicki beszámolt arról is, hogy 2000 vége és 2001 eleje között kétszer látogatta meg a szóban forgó támaszpontot. Elmodása szerint „a börtönben minden ugyanúgy nézett ki, mint azokon a képeken, amelyeket az ember Guantanámóról ismer.”
Alig két héttel Novicki nyilatkozata előtt a francia Le Monde közölte azt az értesülést, amely szerint az Egyesült Államok „egy Guantanámóhoz hasonló” börtöntábort tart fenn a Szerbiához tartozó tartományban.
origo.hu
Csibi Krisztina a kormánypártok jelöltje a Tolna vármegyei időközi parlamenti választáson
