Megrendelhető kínzás és kivégzés

A Spiegel egy szokatlan turista attrakcióról tudósít, a bérelhető KGB börtönről. A Frankfurter Allgemeine Zeitung a két tűz közé szorított izraeli arabok helyzetével foglalkozik. A Weltben arról találgatnak, vajon mi marad a kubai rezsimből Castro halála után.

Der Spiegel (spiegel.de)

A baloldali hírmagazin Engedelmesség az élvezet helyett című tudósításában foglalkozik egy új Lettországi turista attrakcióval. A Balti-tenger partján fekvő Liepaja egykori KGB börtönében turisták foglyokat játszhatnak, beleértve a látszat kivégzést is.

Az egykori KGB börtönt az 1905-ös orosz matrózlázadás után építették, s csak 1997-ben került végelegesen bezárásra. Maga a kezdeményezés Lettországban is vitatott. Néhányan nem tartják helyesnek, hogy az egykori kínzókamrákat turistalátványossággá alakították. Mások szerint viszont igen csak tanulságos. „A szovjet-korszak számos egykori foglya ellátogatott ide, hogy elmesélje a történetét” nyilatkozta Einars Meiris, a börtön egyik üzemeltetője, aki az egyik KGB őrt alakítja.

Nagyjából öt euróba kerül a belépő. Némi plusz költségért, plusz kínzások is megrendelhetőek: egy látszatkivégzés, vagy éppen egy alvás nélküli éjszaka.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A konzervatív német napilapban Hans-Christian Rößler Egy sziréna Názáretért című cikkében bemutatja a libanoni válság kapcsán az izraeli arabok kényes helyzetét.

1,2 millió arab, az izraeli állam lakóinak ötöde ismét a két tűz közé került. Nazir Majali, a Londonban megjelenő arabnyelvű Al Sharq al Avszat és számos más lap názáreti tudósítója utalva a rakétatámadásokra úgy fogalmazott, az izraeli arabok „a vádak zárótüzébe” kerültek. Például, az izraeli média szegény názáretiek esküvőit, akiknek nincs pénzük termet bérelni, ezért az utcán ünnepelnek, úgy állítja be, mintha ők a Hezbollah támadásait ünnepelnék. „A politikusok és újságírók lőnek bennünket – igaz eddig csak szavakkal. Minden egyes izraeli arabtól elvárják, hogy nyilvánosan bírálják a Hezbollahot, s terrorszervezetnek nyilvánítsák, s egyúttal szolidarizáljanak az izraeli hadsereggel és támogassák annak pusztításait”, panaszolja Majali.

Számára nem okoz problémát, hogy elítélje a Hezbollah Észak-Izrael elleni támadásait, de az izraeliek sem csukhatják be a szemüket a libanoni vérontás előtt. Ott a hadsereg tudatosan támadja a civil lakosságot, hogy nyomást gyakoroljanak a Hezbollahra. Én sem követelem, hogy minden zsidó elítélje a hadsereg légicsapásait, csak azért, hogy nekem bizonyítsa, lojális az államával szemben. Annak ellenére sem, hogy az mindenki számára világos, az ilyen csapások végül is az csak az országnak ártanak, nyilatkozta Majali.

Hétfőn a Kneszetben arab képviselők „gyermekgyilkosnak” nevezték Peretz hadügyminisztert. Avigdor Lieberman az Otthonunk Izrael párt vezetője azzal, válaszolt, hogy az arab képviselők támogatják a Haszan Naszrallahot a Hezbollah vezetőjét, ezért börtönben a helyük. A korábbi közlekedési miniszter szerint hazaárulásért bíróság elé kellene állítani őket, s ha bűnösnek találtatnak, akkor megérdemlik a halált.

Ilyen nyilatkozatok hallatán Szalman Abu Ahmad, az Izraeli Iszlám Mozgalom politikai osztályának vezetője csak a fejét rázza. „Legtöbbjük megőrült“. Ellenzi a háborút és nem takarékoskodik a libanoni síita milícia bírálatával, mégis úgy véli: „A Hezbollah egyben egy libanoni párt is, éppen úgy ahogyan a Likud is egy izraeli párt.“

Amennyiben a nem lennének libanoni foglyok izraeli börtönökben és Izrael nem lépne fel területi követelésekkel Libanonnal szemben – például a megszállt úgynevezett Shebaa-farmokat – akkor a Hezbollahnak nem lenne oka háborút folytatni. Ez érvényes szerinte a palesztinokra. Ha létezne egy palesztin állam, akkor véget érne az erőszak. Ezért azt követeli a jeruzsálemi kormányától, hogy azonnal kezdjen tárgyalásokat a megválasztott Hamasz kormánnyal, mert ahogyan fogalmaz, a „megszállás maga is terror.”

Focus (focus.msn.de)

A müncheni hírmagazinban Arno Heissmeyer Nyomozás terror gyanú miatt című tudósításában foglalkozik egy vasúti szerelvényen talált robbanószerkezettel. A terror gyanú miatt – a robbanószerkezet profi munka volt – az ügyet az ilyen ügyekben illetékes szövetségi államügyészi hivatal irányítja.

Az Aachen Hamm vonalon közlekedő vonaton a végállomáson a kalauz egy nagy gazdátlan koffert talált. Mivel Hammban nincs talált tárgyak irodája, így csomag Dortmundig utazott. Amikor az iroda munkatársai azt – a tulajdonos személyére utaló tárgyakat keresve – kinyitották abban egy 11 kilós butángázpalackot, időzítő szerkezetet, kábeleket, valamint 4,5 liter benzinkeveréket találtak. Szakértők szerint a bomba komoly károkat okozhatott volna.

A „csomag” készítőjének céljairól a rendőrség egyelőre csak találgat. A kedd esti dortmundi sajtótájékoztatón három elméletet is elképzelhetőnek nevezett a nyomozás vezetője. Egy átlagos köztörvényes bűncselekmény, „egy hobbi barkácsoló szerette volna kipróbálni mi történik“. Elképzelhető, hogy egy a vasút ellen irányuló zsarolási kísérlet előkészületét jelenthette, bár eddig nem érkezett semmilyen követelés. Harmadik variációként nem zárható ki, a politikai merénylet sem. Mivel ugyanazon a napon a Koblenzben egy propángázpalackot találtak, ezért az ügyet magához vonta a karlsruhei államügyészség.

A dortmundi rendőrség és az államügyészség elképzelhetőnek tartja, hogy az ügy kapcsolatban állhat két máig tisztázatlan, szintén Északrajna-Vesztfália tartományban elkövetett merénylettel. 2004. júniusában a főként törökök lakta kölni Keupstraßen robbant egy szögekkel megspékelt bomba. A detonáció 22 személyt megsebesített. S immár hat éve eredménytelenül nyomoz a düsseldorfi rendőrség egy a wehrhahni villamos megálló közelében végrehajtott merénylet elkövetői ellen. A robbanás akkor tíz személyt sebesített meg, többségük oroszországi zsidó bevándorló volt.

Die Welt (welt.de)

A konzervatív német napilapban Hildegard Stausberg Castro hosszú búcsúja című cikkében találgatja mi marad a kubai diktátor rezsimjéből, ha a Fidel végleg lelép a színről.

Norberto Fuentes kubai író állítja, Fidel Castro semmit sem bíz a véletlenre. Szerinte Castro július végi argentínai útja – ahol Alta Graciaban felkereste azt a házát, ahol harcostársa Ernesto Guevara gyermekkorát töltötte – már búcsúzás volt.

Che halála megmentette, hogy elérje őt is Castro egykori harcostársainak sorsa, majd mindannyian kiestek a vezér kegyéből. A szerencsésebbek emigrálhattak, míg a többiek börtön várt. Mint pl. Huber Matosra, aki 2002-ben publikált emlékirataiban állít emléket a karibi Gulágon töltött 20 esztendőnek.

A latin-amerikai baloldal 80 esztendős vezére nem egyedül látogatott Alta Graciaba, hanem politikai tanítványával – és legfontosabb pénzelőjével – Hugo Chavezzel. Hiszen az 1999, Chavez hatalomra jutása óta diszkréten folydogáló olaj milliárdok nélkül Kuba gazdasága már biztosan összeomlott volna.

Chávez számára is kifizetődő az üzlet, hiszen kubaiakat használ rezsimje megerősítése céljából. Kubai orvosok dolgoznak a caracasi nyomornegyedekben, s szintén a szigetországból érkezett tanárok oktatnak venezuelai iskolákban. Legalább ennyire fontos Chavez számára a rá éjjel-nappal vigyázó kubai biztonsági erők jelenléte, hiszen a 2002-es húsvéti puccskísérlet óta már saját hadseregében sem bízhat.

José de Villa mexikói újságíró szerint Castro „hosszú búcsújában” talán a legfontosabb, hogy a forradalom vívmányaira sokkal büszkébbek a kubaiak, mint az egykori varsói tömb egykori államainak lakói: „Annak, hogy a kubaiak türelmesen elviselik a hiányt és a hiányzó szabadságot, maga Fidel Castro mítosza a legfőbb oka, amit nem lehet semmivel sem pótolni.”