Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilap Martin Fritzl Wolff-botrány: A Steininger-akta című cikkében ismerteti a magyar szálakkal is rendelkező Eurofighter-ügy legújabb történéseit. Erhard Steininger csütörtökön végre nyilatkozott. Az Eurofighter repülőgép lobbistája, aki Erich Wolfnak, a légierő egykori főparancsnoka cégének fizetett 87 600 euróval vált hirhedtté. A jelenleg Thaiföldön tartózkodó fegyverlobbista ügyvédjén keresztül közölte, a Wolfnak átutalt pénznek nem volt köze az Eurofighter-megbízatáshoz. A lap Steininger adóbevallására alapozva kijelenti, megalapozott a lobbista nyilatkozatával kapcsolatos kétség. Steininger 2002-ben – amikor az osztrák kormány megvásárolandó repülőgéptípusról döntött – 7,9 millió euró bevételt könyvelt el. Ennek az összegnek a nagy része vélhetően az Eurofightert gyártó konzorciumtól érkezett. 2003-ban Steininger további 1,536 millió eurót kapott az Eurofightertől. Wolf mellett Steininger további három cégnek utalt. Adóbevallása szerint 220 000 euró Magyarországra érkezett, melyről egy kft. állított ki számlát. Hivatalosan a pilótákért és a kiképzésükért fizettek, ami nem egészen illik a cég profiljába, ez ugyanis vállalati tanácsadást és lobbimunkát végez. Amennyiben bebizonyosodna, s erre számos jel utal, hogy ezek a pénzek az Eurofightertől érkeztek, ez a tény viszont okot adhat a szerződés felmondására.
Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilapban Peter Bognar Néma baloldal, gyenge szakszervezetek című cikkében kormány közeli politológusoknak teszi fel a kérdést, miért hallgat a baloldal a kőkemény megszorítások közepette. Dessewffy Tibor szociológus a Demos „agytröszt” vezetője két okból kívánja levezetni a baloldal feltűnő csendjét. Egyrészt a kádári pragmatikus „gulyáskommunizmus” a magyar társadalom többségébe betáplálta a mindenféle ideológiától való távolságtartást. „A magyarok többségét sokkal jobban érdekli az anyagi túlélés és a saját anyagi jóléte” – vélekedik Dessewffy. A baloldal passzivitásának másik okát Dessewffy abban látja, hogy a magyarországi radikális jobboldal egyszerűen elfoglalta a baloldal hagyományos témáit. Ágh Attila szerint a kommunizmus korszakának nehéz öröksége miatt képtelen a baloldal a hiteles válaszokra, hiszen a kommunista korszak hatalmasai is „baloldaliak” voltak. „Ezzel szemben a magyar jobboldal számára az antikommunizmus fontos ideológiai összetartó erő, hiszen ez fogja össze a sokszínű tábort“, magyarázza Ágh. Szerinte ezért nevezik Gyurcsányt és a kormányzó szocialistákat a „kommunisták” örökösének. Ezzel szemben a baloldalnak nincs más választása, mint a kormány megszorító és modernizációs politikájának támogatása. Magyarország számára a Nyugathoz, az EU-hoz történő kapcsolódás abszolút prioritást élvez. „Még a legmegcsontosodottabb baloldaliak is belátják, hogy ez olyan történelmi feladat, melynek nincs alternatívája”, vélekedik Ágh. Ezért sincsenek Magyarországon említésre méltó baloldali tüntetések.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív napilap Szükségünk van bűnösökre címmel ismerteti az egykori keletnémet utódpárt hatalomátmentési technikájáról megjelent, igen érdekes visszaemlékezést. A Baloldali Párt (PDS), az egykori állampárt utódpártja eddig sikeresen elterelte a figyelmet a Német Szocialista Egységpárt (SED) vagyonának rendszerváltás idején történt átmentéséről. Ezt bírálja többek között Wolfgang Berghofer egykori drezdai polgármester, aki 1990 januárjáig tagja volt a kommunista utódpárt vezetésének. A berlini Aufbau kiadónál megjelent az elmúlt napokban a Történelmi kommunizmuskutatás évkönyvének legfrissebb száma. Ebben olvasható az az interjú Wolfgang Berghoferrel, mely felháborította Hans Modrow-t, a PDS tiszteletbeli elnökét. Modrow szerint a könyvben Berghofer „teljességgel légből kapott nyilatkozatokat” tett, mely „durván sérti a becsületét”. Berghofer interjújából kiderül: egy 1989. december 3-i megbeszélésen lezajlott Hans Modrow és Markus Wolf közötti szóváltás során az akkori pártelnök és az akkor már nyugdíjazott keletnémet főkém beszélgetésén a következők hangzottak el: „Modrow úgy fogalmazott: Elvtársak, amennyiben meg kívánjuk menteni a pártot, bűnösökre van szükségünk!” Berghofer megkérdezte: „Hogyan képzeled ezt? Mi vagyunk a bűnösök.” Modrow közbevetette: „Nem, ezt nem lehet így látni. Nekünk olyan felelősökre van szükségünk, akikben a társadalom gyorsan megegyezik, és a tömegek azt mondják, hogy igen, ők a bűnösök. Ez nem lehet az SED. …Ez legyen az állambiztonsági minisztérium”, vélekedett Modrow. Erre felugrott Markus Wolf, és így szólt: „Hans, mi, a párt pajzsa és kardja, mi soha semmit sem csináltunk a parancsaitok nélkül.” Modrow azt válaszolta: „Misa, nyugi! A Stasi hírszerzését magától értetődően kihagyjuk ebből az értékelésből”. Ez láthatóan megnyugtatta Wolfot, aki ezzel a kiegészítéssel már egyetértett a javaslattal. Modrow és csapata ezt követően tényleg az NDK polgárainak felháborodását a Stasi irányába terelte, de megvédték a Markus Wolf által felépített felderítést a bírálatoktól. Hans Modrow számára Berghofer emlékezése számos igen kellemetlen részletet tartalmaz. Egyrészt a régi Stasi-káderek számos egyesületen keresztül máig a Baloldali Párt (PDS) legmegbízhatóbb támogatói közé tartoznak. Ez a nyilatkozat mélyen megrendítheti hűségüket, amennyiben kiderül, hogy az egykori NDK-miniszterelnök tényleg kész volt a Stasi struktúráinak feláldozására a párt megmentése érdekében. Másrészt Berghofer éppen azért hagyta el 1990 januárjában a reformellenes és reformképtelen SED-PDS vezetését, mert a funkcionáriusok a pártvagyonért és a privilégiumaikért marakodtak. A békés forradalom és a fal leomlását követő szabadság mámorában az állampárt kádereinek sok mindent sikerült átmenteni, amit az SED 1946 óta jogtalanul megszerzett. Berghofer emlékezéseinek ez a legfontosabb pontja. Lehet, hogy Modrow, Gysi és a többiek felháborodásukkal éppen ezekről a kínos részletekről kívánják elterelni a figyelmünket?
origo.hu
A hangfelvételek nyilvánosságra kerülése után káosz alakult ki a Tisza környékén
