Magyarországi szál az osztrák Eurofighter-ügyben

A Die Welt részletesen foglalkozik a német állampárt hatalomátmentési technikáival. A Die Presse információi szerint az osztrák Eurofighter-ügynek magyarországi szálai is vannak. A lap másik cikkében arra keres választ, miért hallgat a kemény megszorítások ellenére a magyarországi baloldal.

2007. 04. 13. 12:10
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Die Presse (diepresse.com)

A konzervatív osztrák napilap Martin Fritzl Wolff-botrány: A Steininger-akta című cikkében ismerteti a magyar szálakkal is rendelkező Eurofighter-ügy legújabb történéseit. Erhard Steininger csütörtökön végre nyilatkozott. Az Eurofighter repülőgép lobbistája, aki Erich Wolfnak, a légierő egykori főparancsnoka cégének fizetett 87 600 euróval vált hirhedtté. A jelenleg Thaiföldön tartózkodó fegyverlobbista ügyvédjén keresztül közölte, a Wolfnak átutalt pénznek nem volt köze az Eurofighter-megbízatáshoz. A lap Steininger adóbevallására alapozva kijelenti, megalapozott a lobbista nyilatkozatával kapcsolatos kétség. Steininger 2002-ben – amikor az osztrák kormány megvásárolandó repülőgéptípusról döntött – 7,9 millió euró bevételt könyvelt el. Ennek az összegnek a nagy része vélhetően az Eurofightert gyártó konzorciumtól érkezett. 2003-ban Steininger további 1,536 millió eurót kapott az Eurofightertől. Wolf mellett Steininger további három cégnek utalt. Adóbevallása szerint 220 000 euró Magyarországra érkezett, melyről egy kft. állított ki számlát. Hivatalosan a pilótákért és a kiképzésükért fizettek, ami nem egészen illik a cég profiljába, ez ugyanis vállalati tanácsadást és lobbimunkát végez. Amennyiben bebizonyosodna, s erre számos jel utal, hogy ezek a pénzek az Eurofightertől érkeztek, ez a tény viszont okot adhat a szerződés felmondására.

Die Presse (diepresse.com)

A konzervatív osztrák napilapban Peter Bognar Néma baloldal, gyenge szakszervezetek című cikkében kormány közeli politológusoknak teszi fel a kérdést, miért hallgat a baloldal a kőkemény megszorítások közepette. Dessewffy Tibor szociológus a Demos „agytröszt” vezetője két okból kívánja levezetni a baloldal feltűnő csendjét. Egyrészt a kádári pragmatikus „gulyáskommunizmus” a magyar társadalom többségébe betáplálta a mindenféle ideológiától való távolságtartást. „A magyarok többségét sokkal jobban érdekli az anyagi túlélés és a saját anyagi jóléte” – vélekedik Dessewffy. A baloldal passzivitásának másik okát Dessewffy abban látja, hogy a magyarországi radikális jobboldal egyszerűen elfoglalta a baloldal hagyományos témáit. Ágh Attila szerint a kommunizmus korszakának nehéz öröksége miatt képtelen a baloldal a hiteles válaszokra, hiszen a kommunista korszak hatalmasai is „baloldaliak” voltak. „Ezzel szemben a magyar jobboldal számára az antikommunizmus fontos ideológiai összetartó erő, hiszen ez fogja össze a sokszínű tábort“, magyarázza Ágh. Szerinte ezért nevezik Gyurcsányt és a kormányzó szocialistákat a „kommunisták” örökösének. Ezzel szemben a baloldalnak nincs más választása, mint a kormány megszorító és modernizációs politikájának támogatása. Magyarország számára a Nyugathoz, az EU-hoz történő kapcsolódás abszolút prioritást élvez. „Még a legmegcsontosodottabb baloldaliak is belátják, hogy ez olyan történelmi feladat, melynek nincs alternatívája”, vélekedik Ágh. Ezért sincsenek Magyarországon említésre méltó baloldali tüntetések.

Die Welt (welt.de)

A konzervatív napilap Szükségünk van bűnösökre címmel ismerteti az egykori keletnémet utódpárt hatalomátmentési technikájáról megjelent, igen érdekes visszaemlékezést. A Baloldali Párt (PDS), az egykori állampárt utódpártja eddig sikeresen elterelte a figyelmet a Német Szocialista Egységpárt (SED) vagyonának rendszerváltás idején történt átmentéséről. Ezt bírálja többek között Wolfgang Berghofer egykori drezdai polgármester, aki 1990 januárjáig tagja volt a kommunista utódpárt vezetésének. A berlini Aufbau kiadónál megjelent az elmúlt napokban a Történelmi kommunizmuskutatás évkönyvének legfrissebb száma. Ebben olvasható az az interjú Wolfgang Berghoferrel, mely felháborította Hans Modrow-t, a PDS tiszteletbeli elnökét. Modrow szerint a könyvben Berghofer „teljességgel légből kapott nyilatkozatokat” tett, mely „durván sérti a becsületét”. Berghofer interjújából kiderül: egy 1989. december 3-i megbeszélésen lezajlott Hans Modrow és Markus Wolf közötti szóváltás során az akkori pártelnök és az akkor már nyugdíjazott keletnémet főkém beszélgetésén a következők hangzottak el: „Modrow úgy fogalmazott: Elvtársak, amennyiben meg kívánjuk menteni a pártot, bűnösökre van szükségünk!” Berghofer megkérdezte: „Hogyan képzeled ezt? Mi vagyunk a bűnösök.” Modrow közbevetette: „Nem, ezt nem lehet így látni. Nekünk olyan felelősökre van szükségünk, akikben a társadalom gyorsan megegyezik, és a tömegek azt mondják, hogy igen, ők a bűnösök. Ez nem lehet az SED. …Ez legyen az állambiztonsági minisztérium”, vélekedett Modrow. Erre felugrott Markus Wolf, és így szólt: „Hans, mi, a párt pajzsa és kardja, mi soha semmit sem csináltunk a parancsaitok nélkül.” Modrow azt válaszolta: „Misa, nyugi! A Stasi hírszerzését magától értetődően kihagyjuk ebből az értékelésből”. Ez láthatóan megnyugtatta Wolfot, aki ezzel a kiegészítéssel már egyetértett a javaslattal. Modrow és csapata ezt követően tényleg az NDK polgárainak felháborodását a Stasi irányába terelte, de megvédték a Markus Wolf által felépített felderítést a bírálatoktól. Hans Modrow számára Berghofer emlékezése számos igen kellemetlen részletet tartalmaz. Egyrészt a régi Stasi-káderek számos egyesületen keresztül máig a Baloldali Párt (PDS) legmegbízhatóbb támogatói közé tartoznak. Ez a nyilatkozat mélyen megrendítheti hűségüket, amennyiben kiderül, hogy az egykori NDK-miniszterelnök tényleg kész volt a Stasi struktúráinak feláldozására a párt megmentése érdekében. Másrészt Berghofer éppen azért hagyta el 1990 januárjában a reformellenes és reformképtelen SED-PDS vezetését, mert a funkcionáriusok a pártvagyonért és a privilégiumaikért marakodtak. A békés forradalom és a fal leomlását követő szabadság mámorában az állampárt kádereinek sok mindent sikerült átmenteni, amit az SED 1946 óta jogtalanul megszerzett. Berghofer emlékezéseinek ez a legfontosabb pontja. Lehet, hogy Modrow, Gysi és a többiek felháborodásukkal éppen ezekről a kínos részletekről kívánják elterelni a figyelmünket?

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.