Sinkó Eszter: Molnár Lajos lemondása indulatokat generál. Érthető, mivel ugyanez a helyzet jellemezte munkálkodását is. (Hosszú időszakon keresztül volt kénytelen a legnépszerűtlenebb politikus státuszát eltűrni.) Néhányan azt az álláspontot képviselik, hogy rossz időben mondott le. Meglátásom szerint éppen ellenkezőleg: a legjobbkor. Lemondásával ugyanis saját pártjának új vezetését zsarol(hat)ja meg, belekényszerítve őket ezzel a több-biztosítós modell melletti harcos kiállásba, akármit is jelentsen ez utóbbi fogalom a párt tagjai számára. (Az SZDSZ egyetlen azonosítási felülete az egészségügy.) Jó időben mondott le azért is, mert mindaz, amit maga után hagyott, most kezd felszínre kerülni: pontatlan, áttekinthetetlen betegutak, indokolatlan gyakorisággal szedett vizitdíjak, rossz politikai alkuk mentén megmaradt, életképtelen kiskórházak, bizonytalan betegek, akiknek a kiszolgáltatottsága – a szándékok ellenére – tovább növekedett.
Népszabadság, 2007. április 13.
Kaja Kallas
Pánikolnak a kihagyottak, retteg a békétől Brüsszel
