Végül egész pontosan 13.37-kor begördült a szapporói divízió I-es világbajnokságot megnyerő magyar jégkorong-válogatottat szállító autóbusz. Viharos taps, dudaszó és a „Szép volt, fiúk!” rigmus kíséretében elsőként Szélig Viktor lépett ki a járműből, majd lassan mindenki előkerült, utolsónak Pat Cortina szövetségi kapitány hagyta el a fedélzetet.
Azonnal fotósok hada rohanta meg a srácokat, akik önmagukat éltetve – „Bajnokcsapat!” – össze is álltak a fényképeszek kedvéért. A hatalmas tülekedésben, az operatőrök és fényképészek gyűrűjében Studniczky Ferenc, a hokiszövetség elnöke volt szinte az egyedüli, aki nem adta át magát az ünneplésnek.
„Az utánfutó, vigyázzatok rá!” – ám figyelmeztetése pusztába kiáltott szónak bizonyult. A busz mögé kötött vontatmány tartalmára végül nem derült fény, de nem is esett baja, mert a válogatott a családtagok köszöntése és néhány autogram kiosztása után a Kisstadion felé vette az irányt.
Fotók: Székelyhidi Balázs
Ott aztán Török László egyesével kiszólította néhány szóra a válogatott játékosait, a szakmai stáb tagjait, a szövetség vezetőit és a szponzorokat. Miután mindenki sorra került, ismét a több száz főt számláló rajongói tömeg karjai közé kerültek a szapporói hősök, akik állták is a rohamokat.
Az igénylők között rengeteg kisgyerek volt, és akadt olyan apuka is, aki a gyerekének szánta meglepetésnek egy-egy világbajnoki aranyérmes aláírását. A játékosok pedig rendületlenül, mosolyogva kanyarították oda a nevüket minden eléjük nyújtott fényképre, mezre, zászlóra.
(NSO)
