Késtek... Tudtuk persze, hogy az aranycsapat tagjai eleve késve érkeznek a délre a Kisstadionba meghirdetett ünneplésre és sajtófogadásra. De először csak egy órát késtek a fiúk, aztán még fél órát.
Úgy negyed kettő körül megszólalt egy autó dudája a szomszédos Cházár András utca felől, és a mintegy 100 rokon, családtag, barát és médiamunkás izgatottan kapta fel a fejét a hangra. Kiderült, hogy csak egy autó riasztója kapcsolt be, amely ettől a pillanattól fogva kétpercenként jelezte az idő múlását.
A várakozás percei alatt a honi hokiélet jeles vezetői hol egymással beszélgettek, hol nyilatkoztak tévéknek, rádióknak. A családtagok többsége csendben várakozott, idősebb Ocskay Gábor, az Alba Volán szakosztály-igazgatója azonban nem tudott kibújni a bőréből, mindenhol ott volt, és fogadta a gratulációkat fia nagyszerű teljesítménye után.
Fél kettő előtt pár perccel némi meglepetésre befutott Spiller István, a Sport TV szakkommentátora, aki a helyszínről közvetíthette a jégkorong-válogatott egyhetes csodatételét. A kolléga felbukkanásán többen is meglepődtek, ám hamar kiderült, Spiller már az utolsó, mindent eldöntő mérkőzés után elindult Budapestre.
A csapat azonban a szombati mérkőzés után belevetette magát a szapporói éjszakába, és hajnal ötig bulizott, majd másnap – a szó átvitt értelmében is – maratoni hosszúságú utazásba kezdett. A magyar válogatott ugyanis a fél világot átszelő, 30 órás Szapporo-Tajpej-Bangkok-Bécs repülőút végén, 3 órás buszozást követően érkezett meg Budapest határába.
Az igen szigorú ellenőrzések – no meg a mögé kötött utánfutó – miatt a csapatot szállító busz 70 kilométeres óránkénti sebességgel haladt az autópályán. A budapesti csúcsforgalomban már valamivel könnyebben jutott át a válogatott, miután rendőri felvezetést kapott.
Az autó riasztójának tizedik szólama után aztán egy másféle dudaszó lehelt életet a Kisstadion előtt és odabent elcsigázottan várakozókba. A hangra hamar megjelent az addig a stadionban Török László rádióriporter vezette műsort figyelő közönség is.
Végül egész pontosan 13.37-kor begördült a szapporói divízió I-es világbajnokságot megnyerő magyar jégkorong-válogatottat szállító autóbusz. Viharos taps, dudaszó és a „Szép volt, fiúk!” rigmus kíséretében elsőként Szélig Viktor lépett ki a járműből, majd lassan mindenki előkerült, utolsónak Pat Cortina szövetségi kapitány hagyta el a fedélzetet.
Azonnal fotósok hada rohanta meg a srácokat, akik önmagukat éltetve – „Bajnokcsapat!” – össze is álltak a fényképeszek kedvéért. A hatalmas tülekedésben, az operatőrök és fényképészek gyűrűjében Studniczky Ferenc, a hokiszövetség elnöke volt szinte az egyedüli, aki nem adta át magát az ünneplésnek.
„Az utánfutó, vigyázzatok rá!” – ám figyelmeztetése pusztába kiáltott szónak bizonyult. A busz mögé kötött vontatmány tartalmára végül nem derült fény, de nem is esett baja, mert a válogatott a családtagok köszöntése és néhány autogram kiosztása után a Kisstadion felé vette az irányt.
Fotók: Székelyhidi Balázs
Ott aztán Török László egyesével kiszólította néhány szóra a válogatott játékosait, a szakmai stáb tagjait, a szövetség vezetőit és a szponzorokat. Miután mindenki sorra került, ismét a több száz főt számláló rajongói tömeg karjai közé kerültek a szapporói hősök, akik állták is a rohamokat.
Az igénylők között rengeteg kisgyerek volt, és akadt olyan apuka is, aki a gyerekének szánta meglepetésnek egy-egy világbajnoki aranyérmes aláírását. A játékosok pedig rendületlenül, mosolyogva kanyarították oda a nevüket minden eléjük nyújtott fényképre, mezre, zászlóra.
(NSO)
