Barátság híján tankerek látják el a százhalombattai finomítót

Már a készleteken is érezhető a Barátság kőolajvezeték elzárása, csökkennek a hazai tartalékok. Európa más országaiban pedig elsősorban a gázolajkészletek apadnak az iráni háború következményeként leállt olajszállítások miatt. Üzemanyaghiány sehol nincsen, de most jóval drágábban lehet beszerezni a nyers energiahordozót, mint néhány héttel ezelőtt.

Barátság kőolajvezeték Forrás: Fotó: Németh András Péter

Horvát vétó, uniós patthelyzet

A Mol eredetileg orosz olajat is szállíttatott volna a horvátországi Adria-vezetéken, hivatkozva arra, hogy uniós rendelet mondja ki: a Barátság kiesése esetén ez lehetséges. Azonban Horvátország elutasította a kérést. Zágráb álláspontja szerint az Adria-vezetéken érkező olaj tankerhajóval jut az omišalji kikötőbe, tehát tengeri szállításnak minősül, amelyre az uniós szankciók érvényesek. Zágráb az Egyesült Államok által előírt szankciókra is hivatkozott az orosz szállítmányok visszatartását illetően. Az USA Pénzügyminisztériuma viszont március 12-én átmenetileg, április 11-ig mentesítette az úton lévő orosz szállítmányok értékesítését és leadását a korlátozás alól, az intézkedést a közel-keleti feszültségek miatti globális olajár-emelkedéssel indokolva. Az EU azonban nem követte az amerikai lépést, Horvátország pedig most ennek megfelelve nem enged orosz olajat a kikötőjébe, így a Mol nem orosz forrásokból – szaúdi, norvég, kazah és líbiai szállítmányokból – látja el a finomítóit az adriai útvonalon.

Ennek viszont megvan az ára. Ante Susnjar horvát gazdasági miniszter maga ismerte el, hogy az orosz olaj körülbelül harminc százalékkal olcsóbb az alternatíváknál. A Mol a horvát Janaf tranzitdíját az európai átlag négy-ötszörösére becsüli, és az ügyet az Európai Bizottság elé vitte monopolhelyzettel való visszaélés gyanúja miatt. Mindezek ellenére március 11-én a két fél megállapodott az Adria-vezeték hosszú távú kapacitástesztjének elindításáról. A mintegy tíz hónapos, több fázisból álló vizsgálat azt hivatott eldönteni valós adatok alapján, milyen tartós szállítási teljesítményre képes a horvát útvonal különböző évszakokban és olajtípusokkal. A csúcsteljesítményt várhatóan csak ősszel érik el, a teljes kiértékelés 2027 elejére várható.

Európa próbál felkészülni

A globális olajhelyzetet pedig az nehezíti, hogy az iráni háború miatt gyakorlatilag nem hagyják el olajszállítmányok az Arab-öböl térségét. A szűkös kínálat miatt már a jelenlegi beszerzés is fájdalmas, az iráni háború kitörése óta a Brent nyersolaj ára több mint hatvan százalékot emelkedett, márciusban százhúsz dollár fölé kúszott. Donald Trump megszólalásai és iráni bejelentések pedig szinte napról napra felfelé és lefelé is rángatják az olajárakat, de több elemző azt sem zárja ki, hogy a hordónkénti kétszáz dollárt is elérhetik az olajárak. A helyzet kisimítása érdekében a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) koordinálásával március közepén történelmi jelentőségű, 400 millió hordós (54,4 millió tonna) globális készletfelszabadítás indult, amelyben az Európai Unió tagállamai is aktívan részt vesznek a világpiaci árak mérséklése érdekében. Az unió napi olajfogyasztása nagyjából 10-11 millió hordó körül mozog, de az Arab-térségből az unió nyersolajimportjának csak hat százaléka származik. Más a helyzet a feldolgozott kőolajtermékek esetében: a felhasználásnak több mint negyven százaléka érkezik a térségből. Vagyis a legnagyobb kihívást most nem is a nyersolaj mennyisége, hanem a gázolajtartalékok gyorsabb apadása és a finomítói kapacitások szűkössége jelenti.

Az uniós tagállamok többsége egyelőre tartja a kilencvennapos kötelező biztonsági tartalékot, azonnali ellátási hiány nincs, de a távolabbi jövőt illető kockázat magas. Március 31-én az energiaügyi miniszterek rendkívüli videókonferencián tárgyaltak az iráni konfliktus következményeiről és a lehetséges válaszlépésekről. Az ülésen javasolták a finomítók nem sürgős karbantartásainak elhalasztását és a bioüzemanyagok arányának növelését a fosszilis import részleges kiváltására. Emellett felkérték a tagállamok kormányait, hogy vezessenek be olyan, üzemanyag-megtakarítást célzó korlátozó intézkedéseket, mint sebességcsökkentés az autópályákon vagy éppen az autós forgalom mérséklése. Ezeket a felvetéseket a magyar kormány visszautasította, mert álláspontja szerint az ilyesféle intézkedések aránytalan terhet rónának a lakosságra és a gazdaságra, de nem kezelik az ellátási problémák valódi okát.