A londoni gazdasági napilap márciusban közölt egyenes idézete szerint Veres János pénzügyminiszter azt mondta, hogy „a kelet-európai jelölteknek nem volt esélyük, (...) nehezményezem, hogy a döntést egy szűkebb kör hozta meg, az eurócsoporton belüli konzultáció során, (jóllehet) az EBRD működési területe Kelet-Európa”. A Financial Times szerint Mirow-nak volt a jelöltek közül a legkevesebb tapasztalata a posztkommunista gazdaságokkal kapcsolatban, „de ez mit sem számított: mögötte álltak a legnagyobb támogatók”.
Magyarország hivatalosan jelölte Surányi Györgyöt, az olasz Intesa Sanpaolo közép- és kelet-európai regionális igazgatóját, az MNB korábbi elnökét az EBRD élére, emellett volt cseh, görög és más jelölt is, de az Európai Unió március eleji pénzügyminiszteri tanácskozásán Mirow kapta a legnagyobb támogatást. Magyarország ezek után Surányi György jelölését visszavonta. Íratlan egyezség, hogy a részvények 60 százalékát birtokló EU jelöli ki az EBRD elnökét, az első alelnöki posztra pedig amerikai jelölt kerül. Az EBRD-nek eddig három francia és egy német elnöke volt.
MTI
