Die Zeit (zeit.de)
A baloldali német hetilapban Madai Vince A fasizmus rémképe című cikkében vizsgálja, valóban van-e ok a rettegésre Magyarországon. Az egykori keleti tömb legtöbb fiatal demokráciája instabil politikai viszonyoktól szenved. A kormánykoalíciók gyorsan változnak, a szélsőséges pártok viszont viszonylag állandó résztvevői a politikai életnek. Például a nyíltan cigányellenes és magyar gyűlölő Jan Slota Szlovák Nemzeti Pártja, mely egy kétszámjegyű választási eredmény után 2006 óta tagja a kormánykoalíciónak. Egészen másként néz ki a helyzet Magyarországon, ahol eddig szélsőjobboldali pártok nem játszottak szerepet a politikai életben.
Az Orbán Viktor vezette ellenzéki, polgári Fidesz a német politikai spektrumban leginkább a CSU-hoz hasonlítható. A cikk írója azt fejtegeti, hogy Gyurcsány Ferenc egy nyilvánosságra került hangelvételen elismerte, az akkori MSZP és SZDSZ koalíció politikailag teljesen csődöt mondott és a legutolsó választásokon tudatosan megtévesztette a választókat, hogy megnyerje a voksolást. Egyrészt eme politikai csőd következtében a globális pénzügyi válság különösen keményen érinti Magyarországot, másrészt a leleplezés által az addig is mélyen megosztott magyar társadalom politikai klímáját hosszútávra megmérgezték.
A cikk írója szerint az SZDSZ erősen csökkenő népszerűsége miatt a Jobbik ugyan a jelenleg a harmadik erőnek számít, s a friss közvéleménykutatások szerint van esély arra, hogy június 7-én bekerüljön az Európai Parlamentbe. Ezzel szemben a Fidesz 66, az MSZP 20 százalékra számíthat. Egy szélsőjobboldali párt megjelenése a magyar pártrendszerben természetes ok az aggodalomra és figyelmeztetés a néppártok számára. Ha választók 86 százaléka demokratikus pártokra szavaz, akkor csak rémképek felfestésére alkalmasak azok a figyelmeztetések, melyek a fasizmus reneszánszától óvnak. Vagy kampánymanővernek.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív német napilapban Ulf Poschardt Guttenberg bátran vívja magányos küzdelmét című cikkében felrajzolja az Opelt mentő akció mögött megbújó belpolitikai küzdelmeket. Gerhard Schrödernek megvan az érzéke hozzá, hogy gázlobbistaként és volt kancellárként a múlt heti kampányfellépése során a már megszokott szociáldemokrata folklór és megható önáltatás mellett ostorozta politikai ellenfelét. Erősen támadta az általa kipécézett Karl-Theodor zu Guttenberg gazdasági minisztert. „Nem is gróf, ez a bárócska Bajorországból” – gonoszkodott. De a határozottság és a vita mellett az elismerés is tetten érhető volt a fiatal kollégával szemben, aki nehéz helyzetben is kitartott az álláspontja mellett.
Schröder, aki magát történelmi jelentőségű személynek tartja, nem támad meg akárkit. Ez a maga módján már kitüntetés az egykori takarítónő gyermekétől. Karl-Theodor zu Guttenberg a gazdasági alapelveket megingató válság közepén szükségmegoldásnak tűnt, amikor felkérték tárcavezetőnek. Amikor Guttenberg az Opel válsága során korán – s viszonylag egyedül – kész volt a csődöt, mint megoldást elfogadni, a szuperválasztási évben számos választót és politikust felháborított. A határozott álláspontokkal rendelkező Guttenberg sokkal jobban hasonlít Schröderhez, Joschka Fischerhez, Helmut Kohlhoz, mint a kormányon és ellenzékben lévő szürkék seregéhez. Ezért maradhatott a miniszter mind az amerikaiakkal folytatott pókerben határozott, mind az ország minden pontjáról érkező igénylőkkel szemben, akik a kancellári hivatalba zarándokolnak, hogy közpénzből megmentessék ama vállalataikat, melyeknek valójában nincs jövőjük.
Miközben az SPD majdnem mindenkinek mindent megígér, addig Guttenberg a fenntarthatóságot részesíti előnyben a gyors eredményekkel szemben. Az Opel probléma „megoldását” követően bejelentették, hogy egyedül Guttenberg nem volt hajlandó elárulni bizonyos gazdasági alapelveket, ellentétben a CDU miniszterelnökökkel, az SPD miniszterekkel. Angela Merkel azonban tudja, hogy mit jelent a minisztere, s ezért nem fogadta el lemondását. Friedrich Merz elvesztését követően a kereszténydemokraták egyik legfontosabb szakterületén Guttenberg egyedülinek tűnik. Aki nem fél az ellentmondástól és a kockázattól, az azok körében szimpatikussá válik, akik nem kívánnak a mindent megoldó állam hitébe esni. Május elején egy közvéleménykutatás a második legnépszerűbb politikusnak mérte, aki megelőzte az SPD kancellárjelöltjét, Frank-Walter Steinmeier külügyminisztert. Többek között ezért próbálja meg az SPD Guttenberget a társadalmat megosztó neoliberálisként ábrázolni.
