Die Zeit (zeit.de)
A baloldali német hetilapban Madai Vince A fasizmus rémképe című cikkében vizsgálja, valóban van-e ok a rettegésre Magyarországon. Az egykori keleti tömb legtöbb fiatal demokráciája instabil politikai viszonyoktól szenved. A kormánykoalíciók gyorsan változnak, a szélsőséges pártok viszont viszonylag állandó résztvevői a politikai életnek. Például a nyíltan cigányellenes és magyar gyűlölő Jan Slota Szlovák Nemzeti Pártja, mely egy kétszámjegyű választási eredmény után 2006 óta tagja a kormánykoalíciónak. Egészen másként néz ki a helyzet Magyarországon, ahol eddig szélsőjobboldali pártok nem játszottak szerepet a politikai életben.
Az Orbán Viktor vezette ellenzéki, polgári Fidesz a német politikai spektrumban leginkább a CSU-hoz hasonlítható. A cikk írója azt fejtegeti, hogy Gyurcsány Ferenc egy nyilvánosságra került hangelvételen elismerte, az akkori MSZP és SZDSZ koalíció politikailag teljesen csődöt mondott és a legutolsó választásokon tudatosan megtévesztette a választókat, hogy megnyerje a voksolást. Egyrészt eme politikai csőd következtében a globális pénzügyi válság különösen keményen érinti Magyarországot, másrészt a leleplezés által az addig is mélyen megosztott magyar társadalom politikai klímáját hosszútávra megmérgezték.
A cikk írója szerint az SZDSZ erősen csökkenő népszerűsége miatt a Jobbik ugyan a jelenleg a harmadik erőnek számít, s a friss közvéleménykutatások szerint van esély arra, hogy június 7-én bekerüljön az Európai Parlamentbe. Ezzel szemben a Fidesz 66, az MSZP 20 százalékra számíthat. Egy szélsőjobboldali párt megjelenése a magyar pártrendszerben természetes ok az aggodalomra és figyelmeztetés a néppártok számára. Ha választók 86 százaléka demokratikus pártokra szavaz, akkor csak rémképek felfestésére alkalmasak azok a figyelmeztetések, melyek a fasizmus reneszánszától óvnak. Vagy kampánymanővernek.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív német napilapban Ulf Poschardt Guttenberg bátran vívja magányos küzdelmét című cikkében felrajzolja az Opelt mentő akció mögött megbújó belpolitikai küzdelmeket. Gerhard Schrödernek megvan az érzéke hozzá, hogy gázlobbistaként és volt kancellárként a múlt heti kampányfellépése során a már megszokott szociáldemokrata folklór és megható önáltatás mellett ostorozta politikai ellenfelét. Erősen támadta az általa kipécézett Karl-Theodor zu Guttenberg gazdasági minisztert. „Nem is gróf, ez a bárócska Bajorországból” – gonoszkodott. De a határozottság és a vita mellett az elismerés is tetten érhető volt a fiatal kollégával szemben, aki nehéz helyzetben is kitartott az álláspontja mellett.
