Die Presse (Diepresse.com)
A konzervatív bécsi napilap A 2000-es fordulat: a szószegés érvényessége című cikkében emlékezik a Schüssel-kormány megalakulása érvfordulóján az ÖVP–FPÖ-kormányzás máig élő hatására. Ki emlékszik Wolfgang Schüssel (ÖVP) kancellár első kormányára, mely tíz évvel ezelőtt alakult, s ahol kezdetben szédítő sebességgel cserélődtek a szabadságpárti miniszterek? Van valakinek ötlete, mit csináltak, mit akartak ezek a hölgyek és urak? Mit kívántak tenni a köztársaság érdekében?
Mi marad tehát az első Schüssel-kormányból? Ami bevésődött, az a számos furcsa jelenet: Thomas Klestil köztársasági elnök jeges arckifejezése az új kormány beiktatásakor, Jörg Haider FPÖ-elnök nevetése, az új kormányfő államférfiúi mimikája, aki a hatalomátvétel pillanatában úgy döntött, a hallgatás kancellárja lesz. Hubert Kramar színész fellépése, aki Adolf Hitlernek öltözve ment az operabálba, vagy a „három bölcs” Bécsbe érkezése, akik később arra az eredményre jutottak, hogy az osztrák kormány nyugati értékeket képvisel, és az FPÖ egy jobboldali populista párt radikális elemekkel.
A 2000-es fordulat óta eltelt évtized a politikai szemtelenség korszaka volt Ausztriában. A szabadságpárt Jörg Haider FPÖ-n belüli, 1986-os hatalomra jutása óta pergőtüzet zúdított a régi pártokra, a politikai kinevezettekre, a külföldiekre. Programként hirdette, hogy felszámolja az összefonódást, a korrupciót, rendbe teszi a költségvetést. Most Karintia katasztrofális helyzete elegendő annak megállapítására, melyik frakció Ausztriában a leginkább elhasználódott.
Ausztriában politikai gyakorlattá vált a szégyentelenség. 2008. szeptember 24–25-én az osztrák parlamentben a pártok egymásra licitáltak a teljesíthetetlen választási ajándékokban. Hárommilliárd euróba került a fejedelmi intézkedési csomag. Három nappal később, a nemzetgyűlési választásokon az SPÖ Werner Faymann vezetésével győzött. Az új kancellár logikus következménye a Haider–Schüssel-korszaknak.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (Faz.net)
A konzervatív német napilap A kereskedő 2,5 millió eurót kér az adócsalók adataiért című cikkében tudósít a berlini pénzügyminiszter dilemmájáról. Emlékezetes, a 2008. februári, liechtensteini adóbotrányban a Szövetségi Hírszerző Szolgálat a megfelelő adatokért összesen ötmillió eurót fizetett, ami heves vitához vezetett a nyilvánosság előtt. Amennyiben Schäuble most lemondana a CD-ről, akkor lemond egy jó üzletről is. Ugyanis az informátor bizonyítékot is hozott magával, öt adócsaló adatait. Ezek felülvizsgálata során kiderült, mind az öt esetben egymillió eurónyi adót kell az érintetteknek pótlólag kifizetniük. A nyomozók úgy vélik, legalább 100 millió euró ütné a kincstár markát, ha Wolfgang Schäuble beleegyezne az üzletbe.
Schäuble elődje, Peer Steinbrück (SPD) egy hasonló esetben élt a felkínált lehetőséggel. A BND akkor a liechtensteini LGT Bank egyik munkatársától vásárolta meg az adathordozókat. Az országos letartóztatási hullám áldozatává vált Klaus Zumwinkel, a német posta vezérigazgatója, aki nem sokkal később kénytelen volt lemondani posztjáról. A nyomozás során a pénzintézet több száz ügyfelének adatait ellenőrizték, akik több mint százmillió euró büntetést voltak kénytelenek befizetni az államkasszába.
origo.hu
Meglepő fordulatot tartogat az időjárás
