„Az abortusz nem betegség”

A Tages-Anzeiger beszámol arról a kezdeményezésről, amely kivenné a kötelező egészségbiztosítás által fizetett szolgáltatásokból az abortuszt. A Der Spiegel azt elemzi, milyen érdekösszejátszás okozta, hogy Brandenburgban elmaradt a közszereplők Stasi-múltjának tisztázása.

Tages-Anzeiger (tagesanzeiger.ch)

A baloldali-liberális zürichi napilap Vége a fizetett abortusznak? című cikkében ismerteti a svájci konzervatívok kezdeményezését. „Az abortusz nem betegség” – nyilatkozta Peter Föhn, a Svájci Néppárt (SVP) képviselője kedden a sajtó képviselői előtt. Ezért azt javasolja, hogy az abortusz költségeit ne tartalmazza a kötelező betegbiztosítás. A következő alapszolgáltatási katalógusból törlendő beavatkozások között említette a nem megváltoztatására irányuló műtéteket, vagy a szükségtelen császármetszéseket.

A kezdeményezés támogatói szerint indítványuk célja a kötelező betegbiztosítás terheinek csökkentése. Föhn ugyanakkor elismerte, hogy egy szülés lényegesen többe kerül, és az abortuszok nagy részét az olcsó gyógyszeres kezeléssel végzik.

A sajtótájékoztatón a kezdeményezés támogatói világossá tették: itt számukra nemcsak anyagi, hanem elvi kérdésről is szó van. Évente több mint 10 ezer abortuszt hajtanak végre Svájcban. Ez tízezerrel több, mint a születések száma – fogalmazott Föhn. A kezdeményezést támogató Elvira Bader kereszténydemokrata–néppárti (CVP–SO) képviselő szintén erkölcsi alapon érvelt: „Nem akarjuk, hogy az alapbiztosításunk az életmentés helyett életet pusztítson.” A kezdeményezők szerint a kötelező betegségbiztosítás a jövőben csak nemi erőszak után, és abban az esetben támogatná az abortuszt, ha az anya élete „komoly veszélyben” forogna.

A kezdeményezést támogató bizottsághoz többségében az SVP, a CVP, valamint evangélikus pártok csatlakoztak, de az EVP és az EDU, valamint két FDP-politikus is megtalálható a csapatban.

Föhn reménykedik, hogy az aláírásgyűjtés – melynek határideje 2011. július 26. – a csekély pénzügyi eszközök ellenére gyorsan fog előrehaladni. „Abban bízunk, hogy az időt nem kell igénybe vennünk” – mondta a képviselő. Az aláírásgyűjtő ív címe: Az abortuszfinanszírozás magánügy. A kezdeményezés szerint a szövetségi alkotmányt a következő mondattal kell kiegészíteni: Az anya számára ritka kivételektől eltekintve az abortuszt és az ikrek számának művi csökkentését ne tartalmazza a kötelező betegségbiztosítás. Föhn hangsúlyozta, hogy az abortusz ennek ellenére továbbra is büntetlen maradna.

Der Spiegel (spiegel.de)

A baloldali német hírmagazinban Stefan Berg és Peter Wensierski Szervezett felejtés című cikkében foglalkozik azokkal a módszerekkel, amelyekkel Brandenburgban az 1990-es évektől megakadályozták a vezető politikusok Stasi-múltjának feltárását. Húsz évvel a pártállami diktatúra vége után végre elkezdődött a régóta esedékes vita a tartományt megalapító elit mulasztásáról. 1991-ben létrehozták a „hallgatás kartelljét” – nyilatkozta Marianne Birthler, aki a Bündnis 90 képviselője, potsdami oktatási miniszter volt, ma pedig a Stasi-iratokat kezelő hivatalok vezetője. A tartományi gyűlés ellenzéki pártjai (CDU, FDP, Zöldek) vizsgálóbizottságot kívánnak létrehozni. Ennek kell tisztáznia, miért maradt el a Stasi-múlt feldolgozása.

Az 1991-es, egyetlen komoly ellenőrzési kísérlet során az új tartományi gyűlés képviselői két egyházi személy – Karl-Heinz Ducke pápai prelátus és Günter Bransch szuperintendens – előtt bemutatták a Stasi-iratokat kezelő hivatal által kiállított igazolásokat. A szigorú ellenőrzés helyett a megértés jellemezte az egész felülvizsgálatot. Számos gyanús jel ellenére csak két Bündnis 90-es képviselő mondott le Stasi-kapcsolatai miatt. További tízet határesetként kategorizáltak, ők azonban a tartományi gyűlés képviselői maradhattak. Csak lassan szivárogtak ki a nevek. Az, hogy további öt képviselő együttműködött a Stasival, akkor még titok maradt. Még a lelkészekből álló becsületbizottság jelentésében sem szerepelnek.

Akkoriban még csak pletykák terjengtek Manfred Stolpe Stasi-érintettségéről is. A vizsgálóbizottság 1991. november 29-i hatoldalas zárójelentését nem hozták nyilvánosságra. Csak 1992 áprilisában érkeztek meg a miniszterelnökre terhelő Stasi-iratok Postdamba. Tavasszal megalakult a parlamenti vizsgálóbizottság, amelynek elnöke az utódpárti Lothar Bisky lett, aki korábban dicsérte a becsületbizottság működését. A vizsgálóbizottság 1994-ben felmentette Stolpét, aki azzal védekezett: az evangélikus egyház érdekében tárgyalt a Stasival. A megértés kölcsönös volt. Amikor Gregor Gysi Stasi-vádak miatt magyarázkodni kényszerült, Stolpe óvott attól, hogy mártírt csináljanak belőle.

Heinz Vietze az utolsó SED-párttitkár volt a postdami járásban. Egészen nyíltan dicsekedett: nem neki kellett az állambiztonságnak jelentenie, hogy ő íratta a jelentéseket. Vietze kiváló káderkapcsolataitól 1989 után is rettegtek. Számos jel utal arra, hogy a szociáldemokraták is tartottak Vietze hatalmi tájékozottságától. Féltek attól, hogy bukása során másokat is magával ránthat.

A titkosszolgálati kapcsolatokkal és felelősséggel kapcsolatos kérdések elnémultak. Brandenburgban megváltozott a hangütés is, ahogyan a múltban történt jogtalanságokról és feldolgozásukról beszéltek. A PDS fennhangon panaszkodott amiatt, hogy „önkényes” átvilágítást hajtottak végre a közszolgálatban. Ez a tartomány volt az első, ahol 1995-ben megszüntették a közszolgálati alkalmazottak rendszeres felülvizsgálatát.

Brandenburgban érdekpárhuzamok léteztek az SPD és a PDS között – nyilatkozta André Brie, a posztkommunisták egykori pártstratégája. Nem rekesztették ki a PDS-t, cserébe támogatták a gyengélkedő SPD-miniszterelnököket. Postdamban a PDS-stratégák abban bíztak, hogy ezzel megkezdődik a hosszú út vissza a hatalomba. Ez egészen tavaly őszig tartott. Ekkor Matthias Platzeck (SPD) lecserélte koalíciós partnerét, a CDU-t az időközben a nevét Baloldali Pártra változtató alakulatra.