Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)
A baloldali liberális müncheni napilapban Susanne Höll Nem szeretett reformer című cikkében elemzi a Baloldali Párton belül zajló hatalmi harcokkal. Ha rajta és néhány más meghatározó volt kommunistán múlt volna, akkor Dietmar Bartsch az évezred végén már az állampárt utódszervezetének lett volna az elnöke, melyet akkor Demokratikus Szocializmus Pártjának (PDS) hívtak. Az akkori pártelnök, Lothar Bisky ezt határozottan megígérte neki. De mivel az időközben 51 esztendős, stralsundi születésű politikus összerúgta a port néhány befolyásos ortodox kommunistával, mégsem ő, hanem Gabriele Zimmer foglalta el a párelnöki széket. A hatalmi játékosnak számító Bartsch 1997 óta – egy rövid szünettel – megmaradt pártigazgatónak. Most már a Baloldali Pártnak nevezett alakulatnak szervezi a választási kampányt. A májusi észak-rajna–vesztfáliai tartományi választási kampányt végigcsinálja. A további politikusi sorsa egyetlen férfi döntésétől függ. Amennyiben Oskar Lafontaine Bundestag-frakcióvezető májusban elindul a pártelnökségért, akkor megnyeri – állítják a Saar-vidéki politikus bizalmasai –, és nem kíván Bartsch-csal a vezetésben együttműködni. A két politikus viszonya végletesen megromlott, így a közös munkálkodás elképzelhetetlen. Amennyiben Lafontaine nem indul újra, akkor a Baloldali Pártnak új vezetőre van szüksége, mivel a társelnök Lothar Bisky májusban végleg leteszi a lantot. Akkor Bartsch természetes jelölt lenne erre a posztra. Bartsch-csal az élen mozgalmas időszak előtt állna a Baloldali Párt. Hiszen a Moszkvában doktorált közgazdász ugyan jelentős támogatással bír Kelet-Németországban, de komoly ellenfelei is vannak. Az 1990-es évek óta a párt nyitását támogatta, elsőkét ítélte el a berlini fal felhúzását, harcolt a PDS hagyományos Amerika-ellenessége ellen és támogatta a Bundeswehr béketeremtő akcióit. Az új, a Baloldali Párt viszonyaihoz képest is igen színes tartományi alapszervezetekben szintén számos ellenfelet gyűjtött. Ők, a radikális észak-rajna–vesztfáliai radikálisok úgy érzik, hogy a reformer a helyes útra kényszeríti őket, miközben a Bild Zeitungban megüzeni nekik: nem tartja őket kormányképesnek. Hogy Lafontaine néhány ötletéről nem sokat tart és azt a hierarchikus rend ellenére a nyilvánosság előtt nyíltan kimondja, ezt különösen rossz néven vették tőle. Miközben Lafontaine ellenezte a brandenburgi vörös-vörös koalíciós szerződést, addig Bartsch azt helyeselte és helyesli ma is. Az SPD országos politikusainál, Sigmar Gabriel pártelnöknél is, Bartsch igenis komoly tiszteletnek örvend. Ez részben arra vezethető vissza, hogy évek óta kampányol a vörös-vörös koalíció mellett tartományi szinten, de országosan is. Az irodájában egy elismerő oklevél mellett, melyben a PDS pénztárnoki munkáját köszönik meg, két német politikus portréja lóg. Az egyik Karl Marx, a másik Herbert Wehner, az SPD legendás frakcióvezetője.
Tages-Anzeiger (tagesanzeiger.ch)
A baloldali-liberális zürichi lap Bignasca, a Liga főnöke meg kívánja büntetni az olaszokat című cikkében foglalkozik a Tessin kantonra súlyos anyagi csapást mérő adóamnesztia következményeivel. A Giulio Tremonti római pénzügyminiszter által meghirdetett harmadik adóamnesztiával Olaszország elsősorban a tessini Luganot vette célkeresztjébe, mely eddig az elsődleges célpontja volt a déli szomszédból érkező feketepénzeknek. Tessin most pánikszerűen keresi a megoldást, mert az adóamnesztia látványosan hatott, miután egy magánbanknak már be kellett zárnia. A tessini bankárok és politikusok Bernben és Rómában is megpróbálnak lobbizni. De eddig nem sokra mentek. A Giuliano Bignasca, a Lega dei Ticinesi elnöke által vezetett politikusi csoport szeretné az olaszokat felelősségre vonni. Ellenlépéseket követelnek, többek között adóemelést az ingázó olaszok számára. A tessini kormány a maga részéről jégre tette az olaszokkal közös akcióit és törölte az olasz–svájci „Regio Insubrica” munkaközösség találkozóját. Bern is válaszolt: az új kettős adóztatási megállapodás elfogadását Svájc elhalasztotta. De a válasz nem volt elég gyors – panaszolja Giampiero Gianella, a tessini kormány tagja: „Más esetekben, mint például a Németországgal folytatott adóvitában, Bern azonnal állást foglalt.” Franco Citterio, a tessini bankáregyesület igazgatója arról panaszkodott, hogy a szövetségi állam és a közvélemény nem törődik a kantonnal. „Tessinre egyfajta idegenlégióként tekintenek, amit a sorsára lehet hagyni” – panaszolta. Ignazio Cassis, tessini nemzetgyűlési képviselő visszadobta a labdát: „A tessini kormány eddig túl passzív volt. Mi a kantontól évek óta saját »külpolitikát« követelünk, eddig azonban szinte nem történt semmi” – fogalmazott a szabadelvű képviselő. Gianella szerint a tessini kormány célja más, nagyobb befolyás Bernben. „Jobban meg kell magunkat szerveznünk és nagyobb jelenlétet kell mutatnunk, mint ahogyan azt már Genf is megtette” – fogalmazott. Az adóamnesztiával szembeni politikai fellépést nem mindenki helyesli. Az olasz adóamnesztiát nem a kétoldalú kapcsolatokban, hanem a nemzetközi pénzügyi válság következményeként kell értelmezni – fogalmazott Bernardino Regazzoni, római svájci nagykövet. Bruno Gurtner a Tax Justice Network-től szintén kijelentette, Olaszországot egyedül az érdekli, hogy pénz kerüljön az üres államkincstárba. Ez, úgy tűnik, Tremontinak sikerülni látszik: 2009 végéig az olaszok adatai szerint legalább 95 milliárd euró értékben hoztak haza az illegálisan kijuttatott összegekből. A legnagyobb tőkerész Svájcból érkezett vissza. A külföldön tartott vagyonok Olaszországba történő visszajuttatásának utolsó időpontja 2010. április 30-a.
origo.hu
Orbán Viktor: Régi és kínzó adósságát teljesítette Magyarország
