Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilapban Josef Urschitz Hypo Alpe Adria: az önkiszolgálóbank című cikkében elemzi a karintiai bank összeomlásának politikai hátterét. A karintiai pártok cáfolták azokat a mind hangosabbá váló híreszteléseket a Hypo Bank bajoroknak történő eladása és a veldeni kastélyhotel eladása kapcsán, miszerint jelentős összegeket osztottak vissza nekik. A BZÖ/FPÖ, az SPÖ és az ÖVP az elmúlt években teljesen legálisan is kiszolgálták magukat a Hypo Alpe Adria Bankban. 2003-ban és 2004-ben a karintiai kormánypártok két részletben összesen 58 millió eurót vettek ki a bankból, „előlegként” a 2004-2010-es évek garanciavállalásaira. A pénz jelentős részét a 2004-es kampányra költötték, a többivel a költségvetési lyukakat próbálták betömni. A tartomány már hat évvel ezelőtt viszonylag kényes pénzügyi helyzetben volt. A karintiai zöldek szerint akkor a Hypo-előlegből 20 millió euró közvetlenül a nagypártok kampánykasszájánál landolt, 3,3 millió egyértelműen egy „különleges párttámogatási alapba” került, amivel a tartományi pártok támogatását majdnem megduplázták. Az FPÖ (később BZÖ, még később FPK) további kampánypénzekre tett szert párttámogatásuk egy részének elzálogosításával (egészen 2014-ig). A pénzt ismét a Hypo Alpe Adria adta. Apró mellékszál: a 2004-es pótköltségvetést – amikor megkapták a bank befizetéseinek második részletét – a kormányban a szabadságpárt és a szocialisták támogatták, a néppárt képviselőjével szemben. Vörös-kék „chianti koalícióval” szemben a néppárt volt úgymond az ellenzék. A hatalmas garanciákat, melyek a tartománynak ezt a pénzesőt hozták, már akkor is vitatták. A hitelek háromnegyedét ugyanis Ausztrián kívül (túlnyomóan Délkelet-Európában) helyezték el. Ami annyit jelent, hogy csúcsidőben – 2006-ban – az osztrákok majdnem 18 milliárd eurónyi horvát és szerb hitelért vállaltak garanciát. A garanciaelőleg ugyan nem túl szép, de törvényes. Egészen másként nézne ki, ha beigazolódnának az illegális visszatérítésekről terjedő hírek. E tekintetben a gyanúba kevert karintiai kormánypártok, a FPK és az ÖVP nem csak határozottan cáfolta a híreszteléseket, de felajánlotta a pártkönyvelés nyilvánosságra hozatalát. Méghozzá önként: a jogi helyzet ugyanis Hubert Sickinger korrupciószakértő és politológus szerint igen kevés ellenérzési lehetőség és még kevesebb szankció áll rendelkezésre. A pártfinanszírozás átláthatósága legalább is a közeljövőben aligha várható: Fritz Kaltenegger az ÖVP pártigazgató csütörtökön feleslegesnek nevezte a jogszabályok további szigorítását és úgy vélte, a választók voksa és a közvélemény ítélete elég kontroll.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív német napilap Alan Posener Oury Jalloh tragédiája és a bíró dühe című cikkében foglalkozik egy őrizetes halálának hátterével. Egy férfi egy égő matracon fekszik. Megszólal a tűzjelző, elnémul, majd újra felsivít. Amikor két rendőr végre feltépi az ajtót, Oury Jalloh már halott; életét vesztette, mert a hő hatására szétégett a légzőrendszere. Az emberi jogi aktivisták számára az ügy világos: mert Jalloh fekete volt, ezért a halálát a rendőrök közönyösen tudomásul vették, ha nem történt sötétebb dolog. Miért nem vették el tőle az öngyújtóját, amivel meggyújthatta a matracát? S fel tudta magát egyáltalán gyújtani egy az ágyhoz kötözött személy? „Ez gyilkosság” – állítja az egyik magánvádló ügyvédje. Oury Jalloh esetében néhány perc döntött. Andreas S., az ügyeletes rendőr meg tudta volna menteni Jalloh életét? Ha gyorsabban reagál a riadóra, ha nem vár egy kollegájára, ha előbb talál egy tűzoltó készüléket? A bíróság nem volt erről meggyőződve, így a bíró végül a vádlott mellett döntött. A nyomozás során azonban más kérdés is felmerült. Például miként gyulladhatott meg az állítólag tűzálló matrac? Költségtakarékossági okokból egy szinttel a cellák fölött volt az őrszoba. Személyiségi jogok miatt nem voltak kamerák a cellákban, Oury Jalloh a jogai áldozatává vált. Oury Jalloh-t „menekültnek” nevezik az aktivisták és a sajtó; „drogkereskedőnek” a rendőrség. Ül a menekültközpontban, élelmiszerjegyekkel és némi készpénzzel. Miként fizethetné ki az embercsempészeknek a 2000 dollárt, amiért Németországba vitték? „Egy nőt teherbe ejteni, vagy kábítószerrel kereskedni” – fogalmaz cinikusan egy rendőr. Jarroh mindkettőt megtette. Inni kezdett és kábítószer élvező lett. „Nem nevezhető boldognak, akit három ezrelék alkohollal találnak meg a rendőrök és beviszik az őrszobára” – fogalmaz az ügyet tárgyaló bíró. Dessauban mindenki azt mondja, hogy a drogkereskedelmet afrikai menekültek bonyolítják iskolák előtt, a városi parkban, a bíróság közelében. Időközben a tartományi kormány felállított egy „rendőrségi központi panasztestületet” a belügyminisztériumban, de a rendőrségi hierarchián kívül. Az „Oury Jalloh eset késői következménye” – fogalmaz Martin Krems, a belügyminisztérium egyik szóvivője. A létrehozása óta eltel három hónapban 166 panasz érkezett, ebből 14 a rendőrség munkatársaitól.
origo.hu
Társasházi lakás ég Budapesten
