Házi bank kampányokhoz

A Die Presse részletesen foglalkozik azzal, miként kezelték házi pénztárukként a karintiai bankok a tönk szélére jutott Hypo Alpe Adria bankot. A Die Welt ismerteti a bíróság által újra elővett Oury Jalloh ügyet.

2010. 01. 10. 9:48
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Die Presse (diepresse.com)

A konzervatív osztrák napilapban Josef Urschitz Hypo Alpe Adria: az önkiszolgálóbank című cikkében elemzi a karintiai bank összeomlásának politikai hátterét. A karintiai pártok cáfolták azokat a mind hangosabbá váló híreszteléseket a Hypo Bank bajoroknak történő eladása és a veldeni kastélyhotel eladása kapcsán, miszerint jelentős összegeket osztottak vissza nekik. A BZÖ/FPÖ, az SPÖ és az ÖVP az elmúlt években teljesen legálisan is kiszolgálták magukat a Hypo Alpe Adria Bankban. 2003-ban és 2004-ben a karintiai kormánypártok két részletben összesen 58 millió eurót vettek ki a bankból, „előlegként” a 2004-2010-es évek garanciavállalásaira. A pénz jelentős részét a 2004-es kampányra költötték, a többivel a költségvetési lyukakat próbálták betömni. A tartomány már hat évvel ezelőtt viszonylag kényes pénzügyi helyzetben volt. A karintiai zöldek szerint akkor a Hypo-előlegből 20 millió euró közvetlenül a nagypártok kampánykasszájánál landolt, 3,3 millió egyértelműen egy „különleges párttámogatási alapba” került, amivel a tartományi pártok támogatását majdnem megduplázták. Az FPÖ (később BZÖ, még később FPK) további kampánypénzekre tett szert párttámogatásuk egy részének elzálogosításával (egészen 2014-ig). A pénzt ismét a Hypo Alpe Adria adta. Apró mellékszál: a 2004-es pótköltségvetést – amikor megkapták a bank befizetéseinek második részletét – a kormányban a szabadságpárt és a szocialisták támogatták, a néppárt képviselőjével szemben. Vörös-kék „chianti koalícióval” szemben a néppárt volt úgymond az ellenzék. A hatalmas garanciákat, melyek a tartománynak ezt a pénzesőt hozták, már akkor is vitatták. A hitelek háromnegyedét ugyanis Ausztrián kívül (túlnyomóan Délkelet-Európában) helyezték el. Ami annyit jelent, hogy csúcsidőben – 2006-ban – az osztrákok majdnem 18 milliárd eurónyi horvát és szerb hitelért vállaltak garanciát. A garanciaelőleg ugyan nem túl szép, de törvényes. Egészen másként nézne ki, ha beigazolódnának az illegális visszatérítésekről terjedő hírek. E tekintetben a gyanúba kevert karintiai kormánypártok, a FPK és az ÖVP nem csak határozottan cáfolta a híreszteléseket, de felajánlotta a pártkönyvelés nyilvánosságra hozatalát. Méghozzá önként: a jogi helyzet ugyanis Hubert Sickinger korrupciószakértő és politológus szerint igen kevés ellenérzési lehetőség és még kevesebb szankció áll rendelkezésre. A pártfinanszírozás átláthatósága legalább is a közeljövőben aligha várható: Fritz Kaltenegger az ÖVP pártigazgató csütörtökön feleslegesnek nevezte a jogszabályok további szigorítását és úgy vélte, a választók voksa és a közvélemény ítélete elég kontroll.

Die Welt (welt.de)

A konzervatív német napilap Alan Posener Oury Jalloh tragédiája és a bíró dühe című cikkében foglalkozik egy őrizetes halálának hátterével. Egy férfi egy égő matracon fekszik. Megszólal a tűzjelző, elnémul, majd újra felsivít. Amikor két rendőr végre feltépi az ajtót, Oury Jalloh már halott; életét vesztette, mert a hő hatására szétégett a légzőrendszere. Az emberi jogi aktivisták számára az ügy világos: mert Jalloh fekete volt, ezért a halálát a rendőrök közönyösen tudomásul vették, ha nem történt sötétebb dolog. Miért nem vették el tőle az öngyújtóját, amivel meggyújthatta a matracát? S fel tudta magát egyáltalán gyújtani egy az ágyhoz kötözött személy? „Ez gyilkosság” – állítja az egyik magánvádló ügyvédje. Oury Jalloh esetében néhány perc döntött. Andreas S., az ügyeletes rendőr meg tudta volna menteni Jalloh életét? Ha gyorsabban reagál a riadóra, ha nem vár egy kollegájára, ha előbb talál egy tűzoltó készüléket? A bíróság nem volt erről meggyőződve, így a bíró végül a vádlott mellett döntött. A nyomozás során azonban más kérdés is felmerült. Például miként gyulladhatott meg az állítólag tűzálló matrac? Költségtakarékossági okokból egy szinttel a cellák fölött volt az őrszoba. Személyiségi jogok miatt nem voltak kamerák a cellákban, Oury Jalloh a jogai áldozatává vált. Oury Jalloh-t „menekültnek” nevezik az aktivisták és a sajtó; „drogkereskedőnek” a rendőrség. Ül a menekültközpontban, élelmiszerjegyekkel és némi készpénzzel. Miként fizethetné ki az embercsempészeknek a 2000 dollárt, amiért Németországba vitték? „Egy nőt teherbe ejteni, vagy kábítószerrel kereskedni” – fogalmaz cinikusan egy rendőr. Jarroh mindkettőt megtette. Inni kezdett és kábítószer élvező lett. „Nem nevezhető boldognak, akit három ezrelék alkohollal találnak meg a rendőrök és beviszik az őrszobára” – fogalmaz az ügyet tárgyaló bíró. Dessauban mindenki azt mondja, hogy a drogkereskedelmet afrikai menekültek bonyolítják iskolák előtt, a városi parkban, a bíróság közelében. Időközben a tartományi kormány felállított egy „rendőrségi központi panasztestületet” a belügyminisztériumban, de a rendőrségi hierarchián kívül. Az „Oury Jalloh eset késői következménye” – fogalmaz Martin Krems, a belügyminisztérium egyik szóvivője. A létrehozása óta eltel három hónapban 166 panasz érkezett, ebből 14 a rendőrség munkatársaitól.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.