Sikertelenségre ítéltetett a spanyol EU-elnökség?

Jelentős kétségekkel rajtolt a január 1-től az unió élén álló Spanyolország. Szakértők szerint a Zapatero által vezetett EU nem lesz képes válaszolni a növekvő munkanélküliségre, valamint csökkenő népszerűségén sem lesz képes változtatni a spanyol kormányfő. A kétkedők szerint a súlyos gazdasági problémákkal küzdő ibériai állam nem lesz képes dinamizálni az EU-t.

Új szabályok szerint működik január 1-jétől az Európai Unió elnöksége: a 2009. december 1-jén életbe lépett lisszaboni szerződés szerint a féléves rotációban egymást követő országelnökségek az egyszemélyi állandó elnök vezetésével hangolják össze a tagállamok állam-, illetve kormányfőit összefogó Európai Tanács tevékenységét. Spanyolország január 1-jétől, míg Herman van Rompuy EU-elnök és Catherine Ashton, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője 2009. december 1-től kezdte meg munkáját.

Egyelőre nem világos, hogy Spanyolország hogyan lesz képes betölteni az unió vezetését. A spanyolok a svédeket követték az elnöki székben, előttük pedig a csehek álltak az EU élén, azonban az ő teljesítményük precedens nélküli az unió történetében azzal, hogy az elnökség félidejében megbukott a kormányuk.

A munkanélküliség a célkeresztben

Az EU jelenleg egy nagyon szerencsétlen gazdasági helyzet felé sodródik, amelynek egyik fő összetevője a rohamosan növekvő állástalanság. Spanyolországnak nagyon alacsony a hitele a munkanélküliség helyzetének rendezésében, mivel országukban az EU-átlagnak a kétszerese a munkanélküliségi ráta (20 százalék), ennek ellenére az egész politikai közösségnek kell megoldásokat nyújtania a dél-európai országnak.

Spanyolország az előjelek tükrében nem biztos, hogy képes lesz hasznos javaslatokat letenni az asztalra. Amióta 2004 óta José Luis Rodríguez Zapatero szocialista pártja vezeti az országot, az a gazdasági növekedéstől a pangásig jutott el. Míg az európai nemzeteket 2007-ben csupán az amerikai válság egy kis szelete érte el, addig Spanyolországban összeomlott az ingatlanpiac és korábban jutott válságba, mint az unió többi része.

Teljes kiábrándultság

Mindezek fényében alacsonyak a Zapateróval szembeni elvárások, habár a politikus ennek ellenére képes meglepetésekre. A spanyol miniszterelnök szerint kritikusainak nincs igaza és vezetése alatt bizonyítani fogja, hogy a progresszív európai államférfiak közé tartozik. Az uniós elnökség egy nagy lehetőség a jelenleg alacsony hazai támogatottsággal rendelkező szocialista miniszterelnöknek, habár népszerűségét annyira nem tépázta meg a válság, mint ahogyan az több európai államban megtörtént a miniszterelnökökkel.

A 2008-as választásokon a korábbi évek hibái ellenére Zapatero, ha csak kis előnnyel is, de képes volt nyerni. Népszerűsége a voksolás óta esett, de egy tízpontos skálán még mindig 4,53 pontra értékelik a teljesítményét, szemben Mariano Rajoy ellenzéki vezető 4,18 pontjával. Ezek az adatok egyértelműen mutatják a spanyolok általánosan elterjedt pesszimizmusát és apátiáját a politikai viszonyokkal szemben. A legfrissebb felmérések szerint ennek ellenére is öt százalékkal vezet az ellenzéki Néppárt a szocialistákkal szemben.

Retorikai szinten marad Madrid

A spanyol miniszterelnök nem engedheti meg magának a gyenge teljesítményt a következő hat hónapban, és még előnyt is kovácsolhat a mostani kétségekből. A Spanyolországban kialakult krízis kapcsán nem lehet teljesen a szocialista kabinetet hibáztatni, mivel a 2007-ben kirobbant ingatlanpiaci válság hasonló volt az USA-ban történtekhez. Az ellenzék az eddigi nyilatkozatok alapján sem lett volna képes máshogyan kezelni a felmerült problémákat. A válság előtt Spanyolországot a gazdasági szakértők nagyon gyorsan növekvő és prosperáló országként jellemezték. Tény, hogy ebben az időszakban Zapatero állt a kormány élén, ezért is nehezül rá nagyobb teher a mostani helyzet miatt. Nem szabad elfeledkezni azonban az unió felelősségéről sem, mivel a dél-európai ország az elmúlt két évtizedben nagyjából annak iránymutatása szerint cselekedett.

Zapatero politikai sikerei a gazdaságon kívül keresendők. Miniszterelnöksége alatt sikerült olyan jogszabályokat elfogadni, amelyek növelték a társadalomban az egyenlőséget, bevezették a női kvótát a politikai pártok esetében, valamint elfogadták az azonos nemű párok házasságát.

Az egyelőre nem világos, hogy Madrid hogyan lesz képes az új poszt-lisszaboni szerződés korában megfelelni a kihívásoknak. A spanyol kormány számára szerencsés lenne, ha túllépne a retorika szintjén, azonban vannak aggasztó jelek, hogy ez nem így lesz. Erre példa, hogy Zapatero azon újságírói felvetésre, hogy vészhelyzetben kit kell majd felhívni elsőként az unóban, azt felelte: Herman van Rompuyt.

(Forrás: angusreid.com)