A bikaviadalok ellenzői már nem először próbálkoznak a tiltással: az ókorban már a szónokok egyik római példaképe, Cicero is hevesen ellenzett mindenféle állatviadalt – akár az állatok kerültek szembe egymással, vagy az emberekre szabadították az állatokat –, később két egyházatya, Szent Ágoston (354-430) és Aranyszájú Szent János (344?–407) is az állatok védelmére kelt. A katolikus egyház tiltakozása sem hatotta meg a középkori királyokat, akik közül sokan hódoltak a vadászat eme fajtájának: a frank birodalom megalapítójáról, Nagy Károlyról köztudomású volt, hogy élt-halt a lóhátról folytatott viadalért. A korabeli krónika úgy tudja, hogy a kasztíliai VII. (Császár) Alfonz (1126–1157), amikor feleségül vette Barcelonai Berenguelát, akkor is tartottak bikaviadalokat. Egyik utódja, a legműveltebb és sokoldalú kasztíliai király, X. (Bölcs) Alfonz is tudott időt szakítani erre a kedvtelésre. II. Fülöp spanyol király 1575-ben kénytelen volt kérni XIII. Gergely pápát, hogy vonja vissza elődje bulláját, mert az inkvizíció hazájában egyáltalán nem volt foganatja a viadalok betiltásának – a hívek vagy el se mentek a misére, vagy alig várták a mise végét, és már rohantak is a következő látványosságra. Pedig Fülöp apját, I. (Habsburg) Károlyt is – aki pedig a flandriai Gentben született – annyira magával tudta ragadni a viadal légköre, hogy a kor szokása szerint lóháton ölt le egy bikát éppen Fülöp születésének tiszteletére. A következő spanyolországi dinasztia, a Bourbonok ugyancsak a tiltás eszközéhez nyúltak. III. Károly (1756–1788) döntésére az volt a válasz, hogy rögzítették a már csak gyalogos viadalok szabályait. Utoljára 1877-ben próbálkoztak a betiltással, de Lagartijo és Frascuelo, a kor két ünnepelt matadorának nemes versengése jó időre megmentette a viadalokat.
Bikafuttatás – bikának öltözött állatvédőkkel
100 év elteltével viszont már jóval erősebbek az ellenzők: 1980-ban az Egyesült Államokban alakult meg az állatvédők ligája (PETA). A szervezet tagjai a pamplonai „encierro”, vagyis bikafuttatás mintájára évente megrendezik a futtatást, de emberi résztvevőkkel. Jelszavuk: képzeld magad a bika helyébe. A baszkföldi Bilbaóban 2003-ban még állatvédő párt is alakult (PACMA), de belpolitikai részvétele szinte mérhetetlen. 2003 novembere óta hárompárti baloldali – függetlenség- és köztársaságpártiak (ERC), volt kommunisták és környezetvédők (IU/IC ) és a helyi szocialisták – koalíciója kormányozza Katalóniát, és azóta nagyon megerősödött a viadalt ellenzők tábora. Ők az ellentámadás részeként 2005-ben összesen 453 ezer aláírást gyűjtöttek a világon – ebből 250 ezret Katalóniában –, hogy elérjék a törvényi betiltást a katalán országrészben. Akkor még nem sikerült a nagy cél, de a nemzetközi kommunikációs gépezet segítségével is végül öt év alatt valósággal bedarálták az autonóm parlamentet. Néhány éve az állami támogatást is célba vették, mert évente emelkedik az ágazatnak nyújtott állami támogatás.
A matadorok biztos nem hagyják annyiban
Sajnos már politikai irányba tart az egyre elmérgesedő vita. A spanyol Néppárt (PP) azt tervezi, hogy kéri a madridi parlamentet, tegyék meg a spanyol kulturális örökség részének a viadalokat. A spanyol szocialista kormányfő, José Luis Rodríguez Zapatero azonban nem hajlandó erre az engedményre. A már visszavonult és napjaink elismert matadorai sem adták föl, és tanácskoznak, hogyan védjék meg foglalkozásukat. Egyelőre abban állapodtak meg, hogy találkozót kérnek a spanyol kulturális minisztertől, hogy vegye át a belügyminisztériumtól a bikaviadalok fölötti felügyeletet. Ángeles González-Sinde egyelőre hajlik a kompromisszumra, és elismerte, hogy a viadalok a spanyol kultúra részei.
(elmundo.es, elpais.com, abc.es, lavanguardia.es, elperiodico.com – Spanyolország, wikipedia.org)
origo.hu
Droggal fizetett a bátorterenyei család a munkásoknak
