Isteni teremtés és emberi megértés

Az Országépítő, a Kós Károly Egyesülés folyóirata 2010/3-as száma közleményeiben egymás mellett szerepelnek az árvíz utáni újjáépítésről és jövőt jelző mágneses mezőkről, a Bécsi utcai városrombolás elleni tiltakozásról és az emberi viselkedés alaptörvényeiről, az építészet mindennapi gondjairól szóló és nemzetközi szaktekintélyeket megidéző vagy épp tőlük származó írások. Szerves egységben, az organikus építészethez méltó módon.

Két, világszerte ismert, elismert szakember is elmondja, leírja véleményét a lapban a magyar organikus építészetről. Egyikük Francois Burkhardt, a DOMUS folyóirat főszerkesztője, a CROSSING magazin alapítója, aki többször is közölt cikket a magyar organikus építészetről, s aki részt vett Piliscsabán a Kós Károly Egyesülés által szervezett 2009-es nemzetközi találkozón. Rudolf Steiner antropozófiájának a magyar tervezőkre gyakorolt hatásáról szólva kiemeli, hogy az organikus építészet olyan új megoldásokat keres, amelyek figyelembe veszik az emberi kapcsolatok összességét, hogy különös figyelmet szentel a hely egyediségének, és a történelemhez kapcsolódó erős, szimbolikus összetevőknek, ahogyan ezt kiválóan példázza Makovecz Imre paksi temploma.

A másik kiválóság, Paolo Portoghesi, Makovecz munkásságának értő elemzője, aki szerint a magyar szerves építészet megjelenése az 1991-es velencei építészeti biennálén „egyszerűen elképesztette a világot”, szintén „a hely” fontosságára figyelmeztet, amikor így ír: „Ha az építész megérti a helyet, megérti az emberiséget is. (…) Az építészet feladata, hogy megértse a helyet és összekapcsolja azt a természettel…”, amely „az isteni teremtés szentségére figyelmezteti az embert”.

Az isteni teremtés szentsége és az emberi megértés találkozásaként született meg éppen száz évvel ezelőtt az a templom, amelyet az egyesülés névadója, Kós Károly és Jánszky Béla tervezett az ország egyik legszebb pontjára, Zebegénybe. A felszentelés századik évfordulóján, 2010. augusztus 1-jén ünnepi misével szentelték újjá a Havas Boldogasszony-templomot, miután többéves munkával kívül-belül felújították, s homlokzatára fölkerültek azok a sgrafittoódíszek, amelyek annak idején pénz hiányában nem készültek el. A Kapás László zebegényi plébánossal készült interjúból többek között az is kiderül, hogyan újult meg a temlom köré tömörülő közösség többször is az évszázadok folyamán – s összefogással hogyan újította meg most a templomát.

A zebegényi templom mára egyedülálló értékké vált. Az sem lehetetlen, hogy száz év múlva ugyanezt írja le valaki a kortárs építész, Mújdricza Péter Magyarföld–Őrhajójáról, azaz arról a fatemplomról, amelyet az Őrség géniuszára figyelve tervezett Magyarföldre. A tervező gazdag képanyaggal kísért, hosszú elemzésben mutatja be a templomot, az írás fölött az egyik mottóként Nyíri Tamás egy mondatát idézi: „Arccal a jövőnek, de nem háttal a hagyománynak…”

(Országépítő, a Kós Károly Egyesülés folyóirata, 2010/3.)