Az MTA Régészeti Intézetének működése az 1950-es évek végén indult akadémiai kutatócsoport formájában, majd a 60-as évek elején vált önálló intézetté. Célja a Kárpát-medence régészetének teljes körű kutatása. Elsődleges feladatai közé tartozik a Kárpát-medence területén lévő régészeti jelenségek topografikus összegyűjtése, illetve kataszterszerű összerendezése. A tudomány feladatköre napjainkra sokat finomodott és ezzel együtt sokkal szerteágazóbb lett.
Az újraéledő múlt
– A régészeti munkát tulajdonképpen egy rekonstrukciós kísérletként, modellképzésként határozhatjuk meg – mondta Az újraéledő múlt című előadásában Mende Balázs antropológus, az intézet archeogenetikai laboratóriumának vezetője. – A kutatók megpróbálják modellezni azoknak az időknek a tárgyi és mentális valóságát, melyekről nincsenek írott források, vagy csak nagyon csekély mennyiségben állnak rendelkezésre – magyarázta Mende –, ám az írásos források megléte nem zárja ki a régészet szerepét a kutatásban. Hazánk esetében a régészeti munka létjogosultságát az is alátámasztja, hogy például a 12–13. században az egész királyi Magyarország oklevelezése-írásbelisége számszerűleg kisebb volt, mint egy kisebb francia grófságé – hangsúlyozta.
Magyarországon körülbelül 160-250 ezer régészeti lelőhely van. – A lelőhelyek lehetnek teljesen „magányosak”, nagyon elzártak, más jelenségtől nagyon távolian jelentkezők, ugyanakkor lehetnek nagyon „koncentráltak”: az egyes rétegek korszakról korszakra fedhetik egymást a kelta időszaktól egészen a barokkig – hívta fel a figyelmet az antropológus, e rétegzettség tipikus példájaként említve Rómát, ahová ellátogatva sokkal inkább egy reneszánsz vagy barokk jellegű város képe tárul elénk, mintsem egy ókorié.
– A régész feladata összetett, ezért nagyon fontos, hogy az ember tudja, mit keres, hiszen sok variáció közül kell kiválasztani egyet, amely a valósághoz a leginkább közelít – állította a kutató, hozzátéve, hogy a rekonstrukciós kísérlet soha nem teljes. Mint fogalmazott, a régészet ebből a szempontból úgynevezett „puha” tudomány, mivel nem tud meghatározni olyan „szélsőséges karaktereket”, mint mondjuk a kémia, ahol kísérletekkel egyértelműen bizonyítható az elmélet. Mende Balázs kiemelte: a régészet sajátsága, hogy szükségszerűen pusztítja azt a vizsgálandó dolgot, amelyből a konzekvenciát megpróbálja levonni, mint mondta, csak egyszer lehet egy régészeti lelőhelyet feltárni, utána azt már senki nem tudja visszaállítani. – Ezért lényeges – hangsúlyozta –, hogy a régészeti lelőhelyek biztonságban legyenek.
– A régészet rendkívül sok elem együttes alkalmazásával hozhat olyan eredményt, amelyre a későbbiekben ténylegesen alapozhat a tudomány – foglalta össze Mende, hangsúlyozva, hogy ha valaki hibázik, az a későbbiekben nagyon nehezen, vagy éppenséggel semmilyen módon nem rekonstruálható, éppen ezért szükséges, hogy a lehető legpontosabb dokumentációs szisztémákkal dolgozzanak. A dokumentáció rajzból, fotóból és írott anyagból áll, „amelyek nélkül nem létezik magas színvonalú régészet”.
A tapintható múlt
A nyílt nap keretében a restaurátorműhelyben kézzel foghatóvá váltak azok a leletek, amelyek „puzzle-darabkáit” összerakva megelevenedik a múlt. A laikus számára egyszerű törmeléknek látszó föld- és kőkupacok a szakemberek számára komoly szakmai kihívást jelentenek. Aprólékos műgonddal, türelemmel kell dolgozniuk, hogy a kézhez kapott mintából „kicsalják” a számukra értékes darabokat, és ha szerencséjük van, akkor például egy összeragasztott kőedény lehet az eredménye erőfeszítéseiknek. Az antropológiai műhelyben csontkupacok, koponyák köszöntötték az érdeklődőket, ahol szintén kiderült, mi mindenre lehet következtetni egy-egy apró jelből. A csontok mérete, formája nemcsak őseink életkoráról, neméről árulkodik, hanem az illető által elszenvedett betegségeket, vagy halálának okát is meg lehet belőlük állapítani. Nem beszélve arról, hogy egy-egy elváltozás alapján az illetővel történt konkrét eseményekről is képet kaphat a tudós.
origo.hu
Magyar Pétert nagyon leszidhatták Weber úrék - fotó
