Der Tagesspiegel (tagesspiegel.de)
A berlini napilapban Jost Müller-Neuhof Hatásos vicc című cikkében foglalkozik egy abszurdnak hangzó alkotmánybírósági beadvánnyal. A taláros testületnek hétfőtől azzal az üggyel kell foglalkoznia, hogy nagy pártok alkotmányellenesen akadályozzák-e a kis pártok növekedését. A beadványt Martin Sonneborn, a Titanic szatirikus magazin volt főszerkesztője készítette, aki a Munka, Jogállamiság, Állatvédelem, Elittámogatás és Bázisdemokratikus Kezdeményezés Pártjának az elnöke. (A „politikai alakulat” német nevének rövidítése a párt szót adja ki.) A „pártban” néhány ezer tag gyűlt össze, akik gúnyolódnak a valódi pártokon, viccelődnek a jelszavaikon, reklámjaikon, beszédeiken és funkcionáriusaikon. Alapszervezeteket hoztak létre, és az elnök Sonneborn az egyik szerkesztőségből a másikba ingázik. A humorista párt 2009-ben indulni kívánt a szövetségi választásokon, de az SPD és a CDU által dominált Szövetségi Választási Bizottság azt nem engedélyezte. A bizottság azonban gyakran nem következetesen dönt. Sonneborn csapata ugyanis a 2005-ös szövetségi választásokon és számos tartományi voksoláson indulhatott. Akkor mégsem hiányolta senki a szervezettségüket, struktúrájukat és komolyságukat. A választási bizottság döntése ellen csak az alkotmánybírósághoz lehet fordulni, amit most Sonneborn meg is tett. Gunnar Folke Schuppert, a párt jogi képviselője szerint az alakulat humoros jellegének nincs alkotmányos relevanciája, az alkotmány nem követeli a pártoktól, hogy valamiféle, az állam irányába elkötelezett irányvonalat képviseljenek. Schuppert azonban többet követel, szerinte az egész választási bizottság eljárása elfogadhatatlan, ráadásul a választások előtt nem lehet a döntésük ellen fellebbezni. Néhány neves jogász egyetért az érveléssel. Hans Hugo Klein egykori alkotmánybíró arra utalt, hogy kizárólag a parlamentben képviselt pártok ülnek a bizottságban és döntenek az esetleges konkurencia sorsáról. „A választáson való indulás engedélyezése igen kritikus pontja az állami hatalom demokratikus legitimációjának” – írta Martin Morlok düsseldorfi alkotmányjogász. Most az Andreas Voßkuhle vezette második alkotmánybírósági kamarának kell döntenie a beadványról. Bárhogy is döntenek, kizárt, hogy emiatt érvénytelenítsék a 2009-es szövetségi választásokat. De ennek ellenére a vicc komolyra fordulhat.
Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hírmagazinban Severin Weiland A koalíció fél az euróellenes felkeléstől című cikkében ismerteti a berlini kormány aggodalmait. Angela Merkel már régen a németek sorskérdésévé tette az eurót. Ha kudarcot vall az euró, kudarcot vall Európa – nyilatkozta. A pátoszon túl a pártstratégákat egy sokkal gyakorlatibb félelem vezérli. Mi lesz akkor, ha a milliárdos mentőakciók következtében Németországban megjelenik egy Európa-ellenes párt? Elsősorban a CDU lesz ideges ettől a gondolattól. Hiszen önképe szerint a kereszténydemokraták magukat mindig is Európa-pártként értelmezték. A válságok ellenére a polgárok többsége még mindig tőlük várja az európai problémák megoldását. Kérdés, hogy a jövőben meddig lesz ez így. A kancellár környezetében az a félelem uralkodik, hogy az EU és az euró miatti frusztráció egyszer az urnákban fog lecsapódni. Wolfgang Schäuble (CDU) pénzügyminiszter úgy fogalmazott, egy euróellenes párt veszélyét komolyan kell venni. El kell mesélni nekik, hogy milyen előnyök származnak az euróból. Jobban véd a globalizáció örvényeitől, mint arra valaha is képes volna egy német valuta. Európa egy olyan idea, amit a németek többsége ugyan elfogad, de nem csak racionálisan és nem lelkesedik érte. Európa és az euró sok polgár számára átláthatatlan, bürokratikus, technikai kérdést jelentett. Az euró legélesebb kritikusai – mint eddig is – a parlamenti pártok soraiban találhatók. Peter Gauweiler (CSU) Bundestag-képviselő tavasszal alkotmányos panaszt jelentett be a milliárdos euró mentőcsomag ellen a karlsruhei taláros testületnél. Az FDP-ben az eurószkeptikusok Frank Schäffler képviselő körül gyülekeznek. Az SPD-ben Sigmar Gabriel jelenlegi pártelnök a kancellár euró-irányvonalának legélesebb támadója. Ugyan alapjaiban az SPD egy eurót támogató párt, de Gabriel szeretné meglovagolni az euróellenes közhangulatot. Szerinte a kormány nap mint nap hozzájárul ahhoz, hogy az euróválság súlyosabb és a német adófizetőknek drágább legyen. Gabriel irányvonala igen kockázatos, mert az általuk gerjesztett hangulat könnyen fordulhat egészében az euró ellen, s akkor az az SPD-re is komoly kockázatot jelenthet. Egy új euróellenes párt biztosan az ő szavazói táborukban is gyűjtene szimpatizánsokat.
origo.hu
Napi balfék: Bud Spencer tanácsai a diszkójampinak
