Kiképzés: embert is ölnek a hazájukért + Videó

Harcok és emberáldozatok, egy már szinte véget nem érő háborúban élő észak-afrikai állam fekszik a Földközi-tenger déli partján, ez Líbia. A hely, ami a vérrel égette be önmagát a történelembe. Líbia lakossága kitart és szeretné élvezni azt a szabadságot, ami minden ember számára jár. Fegyvert fognak, és ha kell, saját életüket áldozzák fel.

A 27 éves Bashir Kanadában telepedett le, ott élte az életét. Munkája és barátai is oda kötik. Sikeres volt, egy jól fizető cég alkalmazta szoftverfejlesztőként. 2011 februárjában a tunéziai és egyiptomi forradalmi eseményeket követően tiltakozás kezdődött a Kadhafi-rezsim ellen, polgárháború tört ki szülőföldjén, s a történések Bashir életét is megváltoztatták. Hazatért Líbiába és csatlakozott ahhoz az újonnan szervezett harci egységhez, akik felveszik a harcot a rezsim ellen.

Még sosem fogott fegyvert, most megteszi

A fiatalember kényelmes lakhelyét hátrahagyva most sátrakban tölti az éjszakákat, és gránátvetőn gyakorol a Bengáziban található főhadiszálláson. Még sosem fogott fegyvert, mivel ellenzi az erőszakot, a hazáért és a szabadságért azonban megteszi. Minden nap látta a hírekben, hogy mi zajlik Líbiában, látta a harcokról készült képeket, videofelvételeket. Eleinte azt gondolta, hogy a családjának küldött pénz orvosolja a helyzetet, majd gyűjtéseket kezdeményezett a líbiai polgárság megsegítéséért. Egy idő után azonban már dolgozni is képtelen volt, tehetetlennek érezte magát.

Bashir a fővárosból, Tripoliból származik. A családja a mai napig ott él. A szülei nem tudják, hogy a fiuk pontosan milyen akcióban vesz részt. A férfi és családja még telefonon sem beszélhetnek egymással, mivel félnek attól, hogy lehallgatják őket. Bashirra most nagy feladat vár, meg kell tanulnia harcolni, lehet, hogy embert is kell ölnie. Nehéz helyzetben van, hiszen Líbia számít rá, hasonlóan ahhoz a 85 emberhez, akik csatlakoztak a „mozgalomhoz”.

Nincs tapasztalatuk a harcban

A csapat tagjai együtt élnek, együtt imádkoznak és válnak képzett harcosokká. A parancsnok Mahedi Írországból tért haza, de vannak itt olyanok is, akik Görögországból, Franciaországból tértek vissza hazájukba. Általában semmilyen katonai tapasztalattal nem rendelkeznek, ezért egy profi készíti fel őket a hadviselésre. Csoportokba rendeződve képzik ki őket, az ügyesebbek, fiatalabbak és fizikálisan erősebbek alkotják a speciális egységet, mások az utcai harcokban szereznek jártasságot. A katonák nem csak a táborban készülnek, Bengázi partjainál is gyakorolják a lövészet alapjait. A feladat során elsajátítják, hogy miként kell távoli célpontokat eltalálni.

A sikerre még várni kell, a lőgyakorlatok során alig akadt olyan ember, aki pontosan végre tudta volna hajtani a feladatot. Az elszántságuk azonban nem csillapodik, egymást segítik az „önkéntesek”. Véleményük szerint a fegyvert megragadni még nem is olyan nehéz, de aztán jól célozni már annál inkább. A gyakorlatok során kalasnyikovot, és a hidegháborúban is elterjedt, a világ több mint 90 országában használatos belga FN FAL (Fusil Automatique Léger) könnyű önműködő puskákat használnak. Mindannyian maszkot viselnek annak érdekében, hogy ne ismerjék fel őket, mivel azzal hatalmas veszélynek tennék ki családjaikat.

A harcosok hangsúlyozzák, hogy céljaiknak nincsen semmilyen vallási vagy politikai háttere, kizárólag Kadhafi hatalma ellen irányul a forradalmuk. A fegyver csak a szabadsághoz vezető út egyik eszköze, többen a misszió végeztével meg is válnak tőlük.

(MNO/CNN/Wikipedia)