Az államfő megemlékezett mindazokról, akik szörnyű és értelmetlen halált haltak. Megtekintette azokat a helyeket, amelyek az áldozatoknak állítanak emléket. Sulyok Tamás főhajtással emlékezett meg róluk.
Az államfő egy emlékkönyvben úgy fogalmazott:
Eljöttem, mert egyszer el kell ide jönnie minden magyarnak, hogy lássa, mire képes az emberi gonoszság. Az itt elpusztított életeket nem lehet feledni, és nem is lehet pótolni. Nagyrészük honfitársam volt, hozzánk tartozó. Bejárva a barakkokat, érzem, nem elég a fájdalom vagy a szomorúság. Határozott elkötelezettségre van szükség a jó mellett és a gonosz ellen. Senkit sem engedhetünk többé elvenni tőlünk.
Auschwitz egyike a második világháború idején a náci Németország által létesített koncentrációs táboroknak, amelyek ma is a holokauszt szimbólumai. Auschwitz (lengyelül Oswiecim) Lengyelország déli részén található. A komplexum, amelyet gyakran egyszerűen Auschwitznak neveznek, három fő részből állt: Auschwitz I, a főtábor, Auschwitz II–Birkenau, amely a megsemmisítő tábor, valamint Auschwitz III–Monowitz, ami egy munkatáborként funkcionáló altábor volt.
A földi pokolnak is nevezett komplexumot még 1940-ben nyitották meg, eredetileg lengyel politikai foglyok elhelyezésére. Későbbi években kibővítették, és funkcióját kiterjesztették, hogy tömeges kivégzőhelyként szolgáljon. Fő szerepe a zsidó nép és más üldözött csoportok, például romák, szovjet hadifoglyok és más nemkívánatosnak ítélt kisebbségek megsemmisítése volt.
Auschwitz II–Birkenau volt a legnagyobb része a komplexumnak, ahol a legtöbb tömeggyilkosságot hajtották végre. Birkenauban gázkamrákat és krematóriumokat hoztak létre, hogy a deportált embereket rendszerszerűen megsemmisítsék.
Auschwitz–Birkenau-ban körülbelül 1,1 millió ember vesztette életét, akik közül a legtöbb zsidó volt. Emellett romák, lengyelek, szovjet hadifoglyok és más csoportok is áldozatul estek. A szovjet Vörös Hadsereg 1945. január 27-én szabadította fel a tábort. Ez a nap a holokauszt emléknapjaként is ismert.
