Paprikát és kölest termelnek a nácik volt repterén

A Tempelhof repülőtéren, amelynek kulcsszerepe volt abban, hogy sikerült megtörni a berlini szovjet blokádot 1948–49-ben, ma napraforgók sorakoznak repülőgépek helyett, és káposztaszag lépett a kerozin bűze helyébe.

MNO
2011. 09. 24. 14:35
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A hajdani légi kikötő ma Európa egyik legnagyobb városi kertészete. Az áprilisban tízegynéhány kezdeményező által meghirdetett Allmende Kontor beruházás egy középkori közösségi kertápolási forma nevét vette át. Ma már 300 kertészkedő vesz részt benne, a három éve bezárt repülőtér üresen maradt területén termesztik gyümölcseiket, zöldségeiket és virágaikat. Azon a helyen, ahová egykoron, a Joszif Visszarionovics Sztálin szovjet vezető által Nyugat-Berlin ellen elrendelt blokád túléléséhez szükséges alapvető élelmi cikkeket és anyagokat szállító szövetséges gépek érkeztek a hidegháború kezdetét jelző földi zárlat idején, most paprika, megannyi palánta és még köles is nő.

A nagy zöldségeskert 5000 négyzetméteres, széles, kör alakú sávot formáz a nácik által épített repülőtér épületeinek szivárványíve előtt. Norman Foster, a híres brit építész „minden repülőtér anyjának” nevezte Tempelhofot. Az Allmende Kontor a negyed kulturális sokféleségét is tükrözni kívánja – mondta Gerda Münnich, az egyik kezdeményező. A parcellákon a legkülönbözőbb korú és származású emberek találkoznak.

A 60 éves Hosszeini professzor, aki 1977-ben Iránból érkezett Berlinbe, licsit, avokádót, levendulát és más illatos fűszernövényeket termeszt. Egy sétája során bukkant rá a reptéri kertre. „A teraszomon a növények nem kaptak elég napfényt. Most élvezik a teret, előttem pedig megnyílt a horizont – mesélte mosolyogva. – A legjobb azonban az, hogy itt emberekkel találkozom. Ők sokkal fontosabbak, mint az én kis parcellám. Összebarátkoztunk, leülünk és beszélgetünk a világról és a politikáról.”

Kulturális találkozópont

A régi repülőtér közelében található Neukölln munkásnegyede, ahol németek, törökök és arabok élnek egymás mellett, és ma úton vannak a gyors polgárosodás felé. Tempelhof bezárásával megszűnt a zajártalom és a környezetszennyezés, hatalmas park alakult ki. Igazi átfogó terv híján a repülőtér a berliniek óriási játszóterévé vált. Az egykori felszállópályákon boldogan adják át magukat a kerékpár és a görkorcsolya örömeinek. A valaha az amerikaiak által használt baseballpálya közelében jelöltek ki helyet a barbecue-fogások ínyenc rajongóinak. A kertészkedők zöme attól tart, hogy az ingatlanbefektetők megpróbálják majd rátenni a kezüket a térségre. Az utóbbiak egyelőre csak hároméves bérleti jogot kaptak további három évre szóló opcióval, és arra várnak, hogy a város döntsön a felhasználás módjáról.

A kertészkedők különben óvatosak: félnek mélyebben megforgatni a földet, attól tartva, hogy azt átjárta a kerozin, vagy hogy mélyén még második világháborús robbanóeszközök lapulhatnak. A tempelhofi kertészek korántsem elszigeteltek, számos nagyvárosban bontakozott ki hasonló mozgalom, főleg a lerobbant negyedekben, amelyekben a városi kertészkedés egyben a szegénység enyhítésére is szolgál.

Christa Müller szociológus, a Városi kertészkedés című könyv kiadója szerint ezeket a kezdeményezéseket a gazdasági válság, a politika hitelvesztése és nem utolsósorban az élelmiszerárak növekedése magyarázza. „Az Allmende Kontor akár politikai cselekedetnek is tekinthető. Az emberek saját ízlésük szerint kívánják alakítani városi terüket. Ami pedig a fiatalokat illeti, az ő szemükben mostanában menőnek számít a kertészkedés – ma már nem csupán a fogyasztás érdekli őket” – mondja a szociológusnő.

(MTI)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.