Latortours

Hamarosan bűnmegelőzési centrumot nyitnak Budapesten. Épp ideje. Az ember csak belenéz az újságba, s egyebet sem olvas, mint azt, hogy ezt itt verték fejbe, amazt meg ott darabolták fel metszőollóval, illetőleg gyújtották rá a tanyát.Hát most, ha igaz, vége ennek a cudar világnak. Az ember csak bemegy ebbe a centrumba, s azt mondja, kérem szépen, szeretném megelőzni a bűnt, tessenek nekem segíteni. Mire nyomban odalép hozzá egy kétméteres kigyúrt rendőr, hellyel kínálja, majd rövid bevezető után elmagyarázza, hogyan kell ezentúl viselkednie, hogy túljárjon a piszok bűnözők eszén. (Például zárjuk be a lakásajtót, ha eljöttünk otthonról, a lottó-főnyereményt meg ne reklámszatyorban vigyük a kihalt éjszakai aluljárón keresztül...) Szükség esetén a bűnmegelőző szakemberek rövidített tanácsadással segítik majd a hozzájuk fordulót: „Vigyázzon magára!” Ezek azonban egyelőre csupán tervek, a bűnmegelőzést jelenleg inkább úgy kell értelmezni, hogy a bűnöző megelőzi a nyomába eredő rendőrt (a szemtelenebbje még grimaszokat is vág, szamárfület mutogat). Itt vannak például a zámolyi romák. Agyoncsaptak egy fiatalembert, kettőt jól elagyabugyáltak, aztán meg fölültek egy szép, puha panorámabuszra, és meg sem álltak Strasbourgig, panaszkodni, illetőleg interjúkat adni.Bűnmegelőzés történt? Igen. A bűnözők már megint megelőztek bennünket. (Igaz, nem mindegyik vádlott ment el a társasutazásra, K. Elemér szegény például ittmaradt – miután időközben őt is leszúrták, most lábadozik.) Ha rajtam múlna, egészen új alapokra helyezném a bűnmegelőzést. Nemcsak az útlevelüket venném el az utazó haramiáknak, hanem a kedvüket is. Míg el nem mondják, kik a gyilkosok, addig semmiféle nemzetközi jajongás meg ombudsmanozás. Utazni majd akkor, ha minden kiderült. A tetteseknek Vácra vagy Márianosztrára.Addig is zárjuk kettőre az ajtót.