Öreg paloták, régi terek – és Dévény

Kiül Szeberényi Lajos, kiül az én szépapám az öreg főtérre, mert fölöttébb jó viszonyt ápolgat Roland vitézzel. Két vén, drága halott. Ráadásul az egyikről azt sem tudjuk biztosan, hogy létezett-e egyáltalán. Persze kikéri magának Roland vitéz az ilyen beszédet – morcos, zsémbes öregúr amúgy is! –, és büszkén kihúzva magát némán strázsál a Roland-kút tetején.II. Miksa császár őfelsége parancsára építették a kutat a jó pozsonyiak, és II. Miksa császárnak abszolúte semmi érzéke sem volt a szimbolizmushoz. Mivel koronázásának napján irgalmatlan tűzvész ütött ki a városban, pusztán tűzoltási megfontolásokból adta ki parancsát. Ma ő lenne a tűzrendészeti felügyelő a csirkegyárban... Viszont a derék pozsonyiak nem bírták elképzelni, hogy öreg főterük közepén csak egy egyszerű kút árválkodjon, ezért ilyenné formálták a Miksa parancsát.Mivé is lett volna a világ, ha a „zöld szobába” igyekvő tanácsos urak egy tűzoltókútba botlanak valamelyik hétfő reggel! Arra jobb nem is gondolni.És jöttek a tanácsos urak, meghányták-vetették a város ügyes-bajos dolgait, hoztak néhány ítéletet; ha volt közöttük halálos, akkor a delikvenst mindjárt föl is lógatták a főtéren – avagy kerékbe törték, felnégyelték, jó paprikás lisztben ropogósra sütötték, ilyesmiben nagy fantáziát árult el mindig is az emberfia! –, aztán szaladtak a tanácsos urak a terített asztal köré. Arcuk közepébe helyeztek némi húsokat, kolbászokat, hurkákat, és utána jöhetett az újbor. Mert hát kapásborozó is volt a Grünstübl! Az meg azt jelentette, hogy fenyőággal jelölték ajtaját, s a környékbeli szőlősgazdák, a „kapások” kétheti váltásban mérhették itt újborukat.Hát így.Nevezetes hely a „zöld szoba”.Egy helyütt a városi tanács – a halálos ítéleteivel – és az újbor, vagyis az élet maga.S kóstolta az életet szívesen a néhai Jakab bíró is, ki Pozsony legnevezetesebb elöljárója volt még a XIV. században.Annyira nevezetes bíró volt Jakab bíró, hogy házából lett aztán a városháza. Olyan nevezetes bíró volt Jakab bíró, hogy kapualjába még Anjou-címert is rakathatott, mert felesége nem az erdei teknővájó cigányokkal, de az Anjoukkal tartotta a rokonságot.Szép házat vitt Jakab bíró, az már egyszer kétségtelen. Reneszánsz, lodzsás belső udvart is építtetett – mégse akárhol várják a polgárok az igazságot! Aztán ha megjött az igazság, valakinek biztosan nem tetszett szegény.Utóbb pedig Rómer Flóris szobrát helyezték el az udvaron, Rómer Flóris pedig nem a munkásmozgalom kiemelkedő harcosa volt szerencsére, hanem műtörténész, a magyar műemlékvédelem apostola.Nohát, itt vagyunk az város kellős közepében!S mert lakott itt valamikor, a – „babonás”, „sötét”, tehát – remek középkorban egy itáliai építőmester, bizonyos Venturi, így aztán érdemes is meg illendő is a Ventúr utcán kezdeni a sétát – legalábbis szépapám szerint.A Ventúr utca elején van az Erdődy-palota. És most mind azt hiszitek, hogy mesélni fogok róla valami izgalmasat.Nem fogok.Erdődy György gróf úr építtette még 1770-ben. Ez éppen elég izgalmas, csakúgy, mint a sok szellem, aki lakja, s éjszakánként zajosan pörlekedik a jelennel is meg a korszellemmel is.A Ventúr utca hetes szám az Academia Istropolitana. Ez a szép hangzású deák név annyit tesz, hogy a Mátyás király alapította Pozsonyi Egyetem előtt állsz, te korunk hőse! Ennek az egyetemnek Vitéz János volt a kancellárja, úgyhogy állj már meg, kérlek, egy pillanatra! Úgy. Mehetsz tovább. Egészen a 15-ös számig. Ez ugyanis a Wittmann–Pauli-palota. Tökéletesen mindegy most, hogy ki a Wittmann és ki a Pauli. Egyetlen dolog számít: ebben a palotában született 1734. január 23-án Kempelen Farkas. Kempelen Farkas pedig mégsem születik minden pillanatban, minden bokor alatt, úgy sejtem legalábbis.„Úúújééév!” „Beááállott az úúúj esztendőőő!”Kurjongat a salabakter a Mihály-kapu tetején.Hivatalból teszi.Dolga neki ez minden új év beálltakor.Igaz ugyan, hogy 1919. január 1-jén megszüntették ezt a hagyományt is, de hát a mi salabakterünk nem vett erről tudomást. Gyorsan meghalt inkább, és felköltözött a kupolára, Szent Mihály pallosa mellé. Mégiscsak jobb Szent Mihály pallosa mellett mosolygós halottnak lenni, mint hagyományok nélkül élni odalent.Idelent.Mert az „odalent” idelent van, ugyebár.Mert az „odalent” a mi világunk.Magunknak csináltuk. Elzavartuk még a salabakterünket is, nehogy annyi bizonyosságunk maradjon legalább, hogy elkiáltják minekünk az új esztendő beköszöntét.Elment a salabakter.Ahogy elment a Segner-kúria minden régi lakója, elment Johann Andreas is, a Segner-kerék feltalálója. Magunkfajta bölcsészfélének, a „felesleges tudományok doktorának” ez persze nem mond semmit, de ha egyszer ilyen palotában lakott Johann Andreas Segner, akkor sok baj nem lehetett vele; aki ilyen palotában lakik, egye meg a fene, még a Segner-kereket is feltalálhatja.A báró Jeszenákék legjobb tudásom szerint nem találtak fel semmit sem. Őket meg ezért szeretjük. És persze a palotájukért. És persze azért, mert a család utolsó sarját, báró Jeszenák Jánost, Nyitra vármegye főispánját, Lipótvár megmentőjét 1849. október 10-én Pesten Haynau parancsára kivégezték.Az Egyetemi Könyvtár épületét pedig azért szeretjük olyan nagyon, mert eredetileg a magyar királyi kincstári kamara székhelyének épült, s olyasmiket jó kimondani, hogy magyar királyi kincstári kamara... És azért is szeretjük, mert a magyar országgyűlések színhelye volt a szép palota a messziségbe tűnt XIX. század elején. Bizony, bizony. Ha ilyesmiről beszélünk, nem mondhatjuk soha többé, hogy a „múlt században”.És ez azért félelmetes – még akkor is, ha nem gondolunk bele semmibe, nem gondolunk bele sem a jelenünkbe, sem pedig a jövőnkbe.Félelmetes... Mint Pozsony szigorú vára.Nem vették be Pozsony várát sem a tatárok, sem a husziták. Jól megépítették ugyanis az Árpád-házi magyar királyok, jól, értő kézzel bővíttette Csák Máté is, Zsigmond királyunk is, Mátyás pedig igen gondosan erősítette meg, ugyanis komoly erősség kellett az osztrák, a bajor meg a cseh betörések ellen. Aztán Ferdinánd alakított még rajta, s tette Bécs elővárává.Ha felnézel Pozsony várára, soha ne feledd: kisebb megszakításokkal 1635-től 1784-ig itt, a délnyugati kaputoronyban őrizték Szent István koronáját és a koronázási ékszereket. Azt se feledd, hogy az ellenreformáció tombolásakor innen hurcolták gályarabságra a hetven magyar protestáns prédikátort. Ne feledd, hogy Mária Terézia sokat és szívesen tartózkodott itt, s hogy fia, II. József a vár kincseit, berendezését és felbecsülhetetlen értékű képtárát Bécsbe vitette. Végül aztán katonaságot vezényeltek Pozsony várába, durva kaszárnya lett a nagy múltú, dísztelen vár, és 1811 májusában a kapuőrség akkora tüzet rakott magának a hűvös szél ellen, hogy porig égett minden. Egyetlen épen maradt részét meghagyták kaszárnyának egészen a második világháborúig, amúgy romként nézte a Dunát másfél évszázadig.És romként nézte őt Pozsony, a dóm tornya és a Salvator gyógyszertár is, amelynek mélyén esti imáját végzi most is egy cvikkeres, régi vágású, komoly úr: a régen halott patikus.Szindbád és az apáca jó barátja.Mégiscsak ő vezet körbe még egyszer, legutoljára.Szégyellem magam, hiszen még arra sem voltam képes, hogy megtaláljam szépapám sírját az öreg evangélikus temetőben.Azt mondja a patikus, ne szégyelljek semmit.Örüljek, hogy egyáltalán eszembe jutott.Gondolkodom azóta is, ugyan vajon mire gondolhatott.S ha arra gondolt, akkor ne szégyenkezzem mégis, mindannyiunk helyett?Ezt árulja el valaki végre-valahára!És azt is, hogy akkor szabad-e?„Szabad-e Dévénynél betörnömÚj időknek új dalaival?”Nem tudjuk azóta sem.Hiszen a táltosfiú nem kérdezte igazából, hanem fogta magát, és betört.De mégis, mégis az ős Kaján volt a legszentebb barátja, s Hunnia éjfekete magánya, röghözkötöttsége, sorsvállalása.Idegen – rajongó, felszabadult, lelkes, de idegen – lett a táltosfiú, ha elhagyta Dévényt, az ezeréves ország nyugati kapuját.S mi kérdezzük azóta is, rettenve: szabad-e?S ha szabad, hát mennyit szabad?Mennyit építenek, s mennyit pusztítanak mirajtunk az új időknek új dalai?Mire vár még „sírva, kínban, mit se várva” Dévény vára?Minden lakója elmondja miértünk az imát – elmondja?Garaiak, Bazini grófok, Szentgyörgyi grófok, Keglevichek, Palocsaiak és Pálffyak: elfér-e esti, halott imátokban egy sor miértünk is, mostani magyarokért?Frigyes főherceg uram, Báthori nádor úr, Bethlen Gábor fejedelem! Gondolnak-e még mivelünk odaát néha, csak egy-egy „fölleges estén”, amikor úgy tűnik egy pillanatra, rendben is lenne a világ sora, most már csak azoknak a szegény magyaroknak tegyük rendbe minden dolgát.Ballag a folyó...Alkonyatra készül a szoros.Szemben Hainburg, ó igen, „te csak házasodjál, boldog Ausztria!”Ballag a folyó...Minden éjjel megkérdezi még, minden éjjel, mielőtt elalszik: „Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?”S reggelente még elsuttogja – még csak magának, de már nem félve, nem rettegve, elsuttogja a táltosfiú üzenetét:„De addig sírva, kínban, mit se várvaMégiscsak száll új szárnyakon a dal,S ha elátkozza százszor Pusztaszer,Mégis győztes, mégis új és magyar.”Ugyanis ez az ezeréves ország nyugati kapuja.Akkor is...(A sorozat tizenhatodik részét ma 16.30 órakor sugározza az M 1.)