Öreg templomok között

Inkább nem tetszik, tudom. Ahogy átrohansz rajta jövet-menet, a „fényesebb”, „gazdagabb” nyugati városok felé, a gömbölyded citoyenek városai felé – és nem látsz mást, csak az eszme emelte lakótelepeket.Ha ismernéd, nem lennél ennyire okos.Menj fel egyszer a büszke várhoz, ha idődből telik majd egy mélázó, csöndes délutánra! S kell, hogy teljen ennyi, mert eljön majd az utolsó pillanat, és vaksin, bután, rémülten fogsz belepislogni halál úr éjfekete szemeibe. Ám ha felmentél a büszke várhoz, Pozsony büszke várához is, nem lesz majd olyan reménytelen.S tudod, miért?Mert ahogy lenézel, választhatsz magadnak társat a barangoláshoz. S ha van egy kicsike szerencséd, ha nem vagy teljesen és reménytelenül elkárhozott mai ember, ha váltottál már szót az Úrral, vagy türelmed van elég legalább, olyan társat szerezhetsz, ki régen, régen halott. Illetve elballagott oda, ahová majd elballagunk mindahányan. S ha ilyesféle útitárs vezet végig Pozsony városán, mindjárt vidámabban, megértőbben fogsz belenézni azokba az éjfekete szemekbe.Nézd! Mi ővele megyünk majd, a magányos apácával. Megy a magányos apáca, elballagja az időt, s egy barátja van, az öreg cvikkeres patikus.A Salvator gyógyszertár az öreg patikus birodalma. Porok, kenőcsök, tisztaszag – s a komoly apáca: ők a szerettei. Váltanak szót, mindennap, immáron százharminc esztendeje.– Dicsértessék a Jézus Krisztus!– Mindörökké ámen!– Meghidegült az idő.– Hirtelen méghozzá.– Nem nyirkos nagyon a zárda?– A Jóisten gondol velünk.– Azért vigyázzanak magukra!Elég ennyi százharminc esztendőre. Ha érted ezt, gyere, belevesszük magunkat ebbe a városba.Régen halott apáca kalauzol bennünket, meg istenfélő, öreg patikus, hát a dómhoz megyünk elsőnek.Szent Márton püspök sok mindenféle dologról nevezetes mifelénk, ebben az istenverte, -áldotta Kárpát-medencében: nevezetes a Márton-napi libasültről mindenekelőtt, amikor is kétfelé csuroghat a zsír a bajuszról lefele, a megegyszerűsödött tekintet pedig belepislant a vastagabb, nem annyira cizellált életbe; a libasült meg szinte ordít a bor után, ha a liba ordít, akkor az emberfia ordít a gazda után, a gazda meg szalad a pincébe az újborért, amelynek neve gyakorta Szent Márton bora leend, mert hát mégiscsak jobb úgy az élet, ha neve, módja, szokása, rendje vagyon a dolgoknak, s nem csak úgy zabálunk meg vedelünk mindenféle ok, mód nélkül. A harmadik dolog, amiről Szent Márton mifelénk nevezetes, bizony a pozsonyi Szent Márton-dóm! Annak idején, amikor még nem kellett halott kalauzokat felkutatni a múltbéli utazásokhoz, úgy 1220 körül a Megváltóról elnevezett templom állott ezen a helyen, de 1270-ben jött II. Ottokár cseh király, mireánk tört, magyarokra, és összerontotta az ősi templomot. No, hát ha valamiben, akkor templomok, várak, kastélyok, házak, putrik és életek örökös újjáépítésében nagy gyakorlatra tettünk szert, ilyesmiben szinte verhetetlenek vagyunk. Úgyhogy az 1300-as évek legelején nekiláttak felépíteni az új templomot, és mert nagyobbat, szebbet, monumentálisabbat akartak, épült is a dóm több mint két évszázadig. 1510-ben még Bakócz Tamás esztergomi érsekünk is toldott hozzá néhány új részt, építőmesterek, pallérok, kőfaragók nemzedékei dolgoztak rajta – gondoljunk bele, a pallérnak, ki elkezdte az alapoknál, bizony az ükunokája illesztette helyre a torony csúcsdíszét! Haltak a mesterek, kivitték őket a temetőbe, a templom kriptájába pedig Esterházyak, Schombergek, Erdődyek és Pálffyak tértek örök nyugovóra, és itt van eltemetve a magyar nyelv egyik legnagyobb mestere, a szelíd szavú, de konok katolikus, Pázmány Péter is.Ő alapította a dómmal szemben álló hittudományi főiskolát is. Akkor még a jezsuiták kolostorának épült, ám a vasakaratú, vasjellemű jezsuitákat betiltotta a kalapos király, így lett kolostorukból katolikus főiskola.Nem jártak jobban a klarisszák sem. Valamikor a cisztercita apácák kolostorának épült a büszke Jagelló-torony koronázta öreg, szelíd zárda, majd leégett, s szintén Pázmány Péter építtette újjá. Újjáépíttette, és a klarisszáknak adta. Beköltöztek a klarisszák, s csöndekkel meg Istennel társalkodva eszükbe sem jutott, hogy jönni fog majd egykor egy király, II. József, az a „kalapos”, akinek az lesz a mániája, hogy betiltsa és megszüntesse a szerzetesrendeket és az apácazárdákat. Ezt nevezték felvilágosodásnak, amit azóta sem tudott még kiheverni Európa. Szóval elzavarták az apácákat, s később megnyílt zárdájukban a katolikus gimnázium, ahol Bartók Béla végezte tanulmányait. S ha már a templomok között barangolunk, hát ki ne felejtsük valahogyan utunkból a Ferenc-rendiek egykori templomát, mert az különösen fontos magyar emlékeket őrizget. Aztán meg ugyan mi nem őrizget magyar emlékeket Pozsonyban is? Ami az elmúlt néhány, elrontott, semmirekellő évtizedben épült. Mindegy... Nézzük inkább a ferencesek templomát! IV. László királyunk, aki különös figyelmet fordított a kun lányokra, s jobb napjaiban egyszerre hárommal is hált közülük, Éduával, Köpcseccsel és Mandulával, szóval a nagytermészetű Árpád-sarj 1278-ban Morvamezőnél jól elverte azt a bizonyos II. Ottokárt. A győzelem feletti örömében nagyot evett-ivott, nagyot hált a kun lányokkal is, s mindezzel elvolt úgy tizenkét esztendeig, amikor is 1290-ben, egy nem különösebben izgalmas késő őszi kedd délután hirtelen a homlokára csapott:– Az ördögbe! Kellene alapítani egy templomot, hálából a morvamezei győzelemért!No, ebből a homlokra csapásból lett a ferencesek temploma. 1297-ben szentelte fel a győri püspök, méghozzá III. András jelenlétében; az utolsó Árpád-házi király taposta e templom padlatát. Ez okból később szívesen temetkeztek ide főúri magyar családok, egyebek mellett Drugetheket, Esterházyakat rejt a kripta; aztán a rettenetes évben, 1526-ban itt ült össze a magyar országgyűlés, s Ferdinánd, az idegen ház sarja itt, az utolsó Árpád-házi árnyékában választatta magát Magyarország királyává.S azt se felejtsük el végül, hogy ez az utolsó templom, ahol ma még magyarul miséznek Pozsonyban.Szép, hatalmas és méltóságos palota áll a Prímások terén.Azzal a meglepő hírrel szembesülhet az utazó, hogy ez a Prímás-palota.A kifürkészhetetlen összefüggéseknek ezen láncolatát végiggondolva, magunkat kellőképpen kicsudálkozva törődhetünk valamicskét e méreteiben is lenyűgöző klasszicista épület történelmével – hátha az lesz a vége, hogy sírni is tudunk majd valamitől!A kezdet egyszerű: egy másik főúri magyar család sarja, Batthyány József hercegprímás építtette 1778-ban. A török elől Esztergomból Nagyszombatba menekült magyar hercegprímások rezidenciája lett, magyar főpapok lakták egészen 1820-ig.Csak hát más dolgok is történtek falai között – más, nagy, szomorú, magasztos dolgok.Eljött például 1805 novembere, amikor Napóleon csapatai elérték a magyar határt. Gróf Pálffy Lipót bocsátkozott tárgyalásokba a franciákkal, s elérte, hogy azok elismerjék és tiszteletben tartsák Magyarország semlegességét; Pálffy Lipót szaladt is nyomban az örömhírrel, talán már az áldomást is megitták, amikor jött a hír, hogy a bécsi udvar nem hajlandó hozzájárulni a megegyezéshez. Visszaütötték a dugót a flaskába, s pont ennyi idő kellett ahhoz, hogy a franciák elfoglalják Pozsonyt.Elfoglalták, aztán békét diktáltak – s azt a Prímás-palota tükörtermében írták alá.Majd elszaladt gyorsan bő negyven esztendő, és ugyanebben a palotában tartotta ülését az utolsó magyar rendi országgyűlés. És micsoda országgyűlés volt az! Pest megye követe Kossuth Lajos. Ő terjeszti be felirati javaslatát, amely 26 szavazattal 22 ellenében győz Széchenyivel szemben. Szemere Bertalan beterjeszti a teljes közteherviselésről, a háziadó és a hadiadó vállalásáról szóló javaslatát.Aztán az országgyűlési küzdelmek megindulása után egy évvel, 1848 telén Görgey Artúr tábornok rendezi be itt főhadiszállását.S alig telik el újabb fél esztendő, amikor egy másik katonatiszt hozatja holmiját a Prímás-palota falai közé. Egy táborszernagy. Másik nevén a „bresciai hiéna”. Valódi nevén báró Haynau.És a palota valamelyik csöndes, eldugott termében írja alá a tizenhárom tábornok halálos ítéletét.És elindul a parancs Arad felé.Hinné az ember, nem ér oda soha.De odaér. És vége lesz akkor sok mindennek...Mégiscsak furcsa, amikor temető lesz a város kellős közepén.Mert temetőben lábujjhegyen jár a csönd is, a halottak meg, ha összegyűlnek éjféli kvaterkára, szeretik a messziséget, a nyugodalmat, a kicsike falusi temetők domboldalát, ahonnét akárhová is el lehet látni, s idejében meghallani a kakas szavát, mert kakas szavára halottnak mennie kell, ebben nem ismer tréfát a másvilági klauzula! Honnét a búbánatos ménkűből szerezzenek maguknak kakast Pozsony kellős közepében a derék halottak? Ezt a legalapvetőbb kérdést sem sikerült még megoldaniuk a jó evangélikus elhunytaknak, miközben a domboldalról, messziségről, csöndről lemondtak réges-régen. Illetve a csöndről mégsem...Azt úgy csinálják, hogy nagyokat hallgatnak, amikor meglepik az éjszakát a kicsike kápolna köré telepedve. Nem is nagyon mernének szólni. Félnek ugyanis. Nem értik ők már a várost. A mi városunkat.Ha felciripel egy eltévedt tücsök, akkor talán elmosolyodnak.Thaly Kálmán dúdol egy kuruc nótát.A forradalom nyomdásza gyönyörűséggel hallgatja.És Szeberényi Lajos csatlakozik még hozzájuk, mert hát Szeberényi Lajos is a pozsonyi evangélikus temetőben van elhantolva.Szeberényi Lajos Petőfi Sándor barátja volt.Írt sokat a költő az ő emlékkönyvébe.Aztán összevesztek.Sándor Segesvár mellett végezte, a kukoricásban, Szeberényi Lajos meg itt, Pozsonyban.S ha mindez nem lenne elég, hogy megemlékezzünk őróla, hát be kell vallanom, ez a Szeberényi Lajos, akinek még a sírját sem sikerült megtalálnom, az én szépapám volt, bizony...Még az is előfordulhat, hogy Pozsony többi részében őt választom útitársamul.Hátha lesz miről dörmögnünk, ha kicsit egymás között leszünk...(A sorozat tizenötödik részét ma 16 órakor sugározza az M 1.)