Török Bálintné virágoskertje

Pemflinger Kata Török Bálintné asszony csurgói kertjében a dinnyeágyak két holdat is beterítettek, a kerti vetemények több hektáron keresztül húzódtak, az ágyásokat véges-végig zsálya, levendula, liliom, izsóp és ruta szegélyezte. Kata asszonynak minden bizonnyal a fehér liliom volt a legkedvesebb virága, mert abból négyszáz bokor virított kertjében. Török Bálintné virágoskertjéből 64 fajta tövet választott ki a korabeli leírások alapján Csurgó Város Önkormányzata, és ültette be a város millenniumi parkját gyógynövényekkel, jó illatú füvekkel, a XVI. századi nemesi udvarok díszeivel. A virágok napján, május 27-én újabb fajtákal gazdagodik a városi park, kiszélesedik a virágoskert, a növények ültetéséről, gondozásáról és hasznosításáról pedig kiadvány lát napvilágot – tudtuk meg Bihariné Asbóth Emőke csurgói alpolgármestertől. A közelmúltban megalakult Pemflinger Kata Egyesület szintén hozzájárul a kert ápolásához és gyarapításához, így könnyen előfordulhat, hogy a város jövő esztendei virágkalendáriumához elég lesz csak kisétálni a millenniumi parkba, és fellapozni Török Bálintné kertjének ránk maradt leírását.Takáts Sándor Régi magyar nagyasszonyok című munkájában olvashatjuk, hogy Pemflinger Kata legkedvesebb tartózkodási helye a csurgói uradalom volt, ahol szívesen gazdálkodott maga is, vagy sétált két fiával, Jánossal és Ferenccel a virágzó kertben. Itt töltötte legboldogabb napjait Török Bálinttal, akiről Somogyváron, Szigligeten és Csurgón egyazon hír járta, hogy „ékes vala háza jó feleségével és két szép gyermekével”.Írott emlékeink tanúsága szerint Török Bálint korának egyik legszebb férfija volt. Akadt, aki Bálint úr szépségét a pogány istenekéhez hasonlította, mások Herkulesnek mondták. Tinódi szerint „szebben termett embert sehol sem lelének”, és még a krónikás Szerémi is írva hagyta ránk, hogy „mikor Bálint uram Budáról a szultán sátorába indult, a budai leányok és asszonyok könnyezve néztek utána, mert attól tartottak, hogy többé nem látják őt”. És valóban, mintha csak megérezték volna azok a budai lányok: fogolyként lépett ki Török Bálint a szultán sátorából. A Héttoronyba zárták, aztán egy konstantinápolyi házban raboskodott haláláig a törökverő vitéz.Pemflinger Kata – akit csak királyi hölgyként emlegettek korábban, hiszen udvarhölgy volt egy ideig Mária királyné mellett – hamarosan a keserves asszony lett mások szemében, mert „egyetlen egy lelke élete”, „minden java, gyönyörűsége és védelme” nélkül maradt. Legendába illő küzdelem, amit Kata asszony férje kiszabadítása dolgában véghezvitt. Egy évtizeden át szakadatlan ostromolta leveleivel Batthyány Ferencet, Nádasdy Tamást, Fráter Györgyöt, Izabella királynét és Ferdinánd királyt, könyörgésére még a francia király konstantinápolyi követe is kísérletet tett Török Bálint kiszabadítására, de a tárgyalások nem vezettek eredményre, mert ahogy a követ megjegyezte: „igen nehéz dolog a gyöngyöt a tenger fenekéről kiemelni”.Mindeközben a török portyázása arra késztette Kata asszonyt, hogy biztos menedéket keressen háza népe számára. Batthyány Ferenc bán, aki a mohácsi csata után több főúri özvegynek és menekültnek adott szállást, szívesen fogadta Pemflinger Katalint Németújváron, ahonnan aztán Pápára, majd a török támadása elől Debrecenbe futott a keserves asszony. Török Bálint birtokai idegen kézre kerültek sorra, háza népe elszéledt, mert „egyik sem akará magát megkötelezni az én keserves kegyelmes asszonyomnak, de én megmaradék” – írja az egy hűséges Martonfalvi deák. A csurgói uradalom odaveszett, 1550-ben pedig Török Bálintnak a halálhírét is meghozták Debrecenbe. Katalin asszony hamar követte urát. Az egykorú levelek és írók egyöntetűen állítják, hogy a bánat törte meg az asszony szívét. Mikor Tinódi deák 1553-ban Debrecenben a fiatal Török János harcait megénekelte, Katalinról már mint halottról emlékezik: „Nem élhete asszony soká ez világban, / urán való szertelen bánatjában / ő meghala Debrecen városában, / az két fia marada árvaságban.”