Lázadó ifjúság Algériában

Algéria, amely eltemette százezredik áldozatát is az 1991-ben kirobbant polgárháborúnak, lassan egy új korszakba lép: az eleinte tiszta és két szembenálló fél konfliktusát követően megjelent a szűnni nem akaró villongások harmadik résztvevője is. Nevezetesen az új nemzedék, amelynek tagjai közül különösen a kabil fiatalok követelik a kormányzattól etnikai jogaikat, kérik számon a demokratikus intézményrendszer kiépítését.Míg a legutóbbi beszámolók szerint mintegy 26 muszlim lázadó vesztette életét a katonasággal folytatott összecsapásokban, július 5-re újabb békemenetet terveznek a fővárosban a kabil fiatalok, nem törődve az algíri tüntetések betiltásával. Buteflika elnök e generációt megszólítva úgy fogalmazott egy nyilatkozatában: „Kabília fiataljai, Algéria ifjai, tudnotok kell, hogy országotok céltáblaként szolgál egy hatalom számára, amely másfél évszázad múltán sem tudta feladni uralmi vágyait, szenvedve elveszett paradicsoma miatt.” A régi recept: név szerint nem említve, de Franciaországot hibáztatta a történtekért. Konkrétan körül nem írt dialógus kezdeményezését is megpengette, ha a nyugalom visszatér Kabíliába.Csakhogy az Algírban lezajlott, milliós nagyságrendű tüntetés és az országszerte elharapózó zavargások arra engednek következtetni, hogy az etnikai jellegű kabil felkelés egyre inkább az algériai fiatalok forradalmává válik – írta a Quotidien d’Oran című lap. A hangadó francia nyelvű algériai orgánum kiemeli: az országban 1988 októbere óta uralkodó állapotokat megelégelve a fiatalok megmozdulásait egyre inkább az a szándék jellemzi, hogy véget vessenek az állam és hivatalai visszaéléseinek, „s feltámasszák az algériaiak, minden algériai államát”.– Vége a tüntetéseknek, kijöhettek! – kiáltja egy katona, feszegetve egy jól lezárt szekrény ajtaját. A Liberté nevű algíri lap karikatúrája is felteszi a kérdést: hol volt Buteflika elnök és hol voltak a vezető katonatisztek, amikor a zavargások során a tüntető kabilok közé lőttek? A berber származású nemzetiség, amely a fővárostól keletre, a tengerparti régióban és a hegyvidéken lakik, egyre erőteljesebben hallatja szavát, hivatalossá akarják tenni nemzeti nyelvüket és érvényesíteni kulturális identitásukat. A legutóbbi tömeges megmozdulásukra a hét elején került sor. Tizi-Uzúban, a legnagyobb kabil városban tízezernél is többen emlékeztek Lounés Matoubra, a berber énekesre, akit 1998 júniusában e város környékén ejtettek csapdába merénylői. Matoub vitriolos dalszövegekkel tört borsot a berbereknek semmiféle jogot nem biztosító hatalom orra alá, de útjában volt az iszlám fundamentalistáknak is, akik 1994-ben elrabolták az énekest.Április 18. óta, amikor a rendőrség szétvert egy középiskolás fiú meggyilkolása ellen tiltakozó felvonulást, az összecsapások hatvan halálos áldozatot és 2000 sebesültet követeltek. A fővárosban a zavargásokat követően több mint 110 személy „tűnt el” nyomtalanul. Mint a L’Express elemzője is rámutatott: ez az a módszer, amellyel biztosan nem kezelhető sem a generációs, sem a nemzetiségi konfliktus. Látványos az ellentmondás a természeti kincsekben rendkívül gazdag Algéria és az országban uralkodó mérhetetlen szegénység között. A hatalom valószínűleg megpróbálja a kialakult második front, az elégedetlenkedő nemzetiségekre terelni a figyelmet, kijátszani egymás ellen a fiatalokat – akik viszont egyre hangosabban követelik a változásokat.