Szivárványos kérdőjelek

A berlini Love Parade idején vált ismeretessé a német alkotmánybíróság döntése, amely megerősítette a kormány döntését: a meleg párok is egybekelhetnek, közös nevet használhatnak. Párizsban Bertrand Delanoe, Berlinben Klaus Wowereit főpolgármester állt az idei Gay Pride-felvonulások élére. A melegek menetét mindkét világvárosban a vállaltan homoszexuális városatyák vezették. A szemléletbeli áttörést (vagy a hagyományos értékek általános válságát) jelzi az is, hogy Hollandia után Belgiumban is kormánydöntés született, mely lehetővé teszi a meleg párok házasságkötését, ha ezt a parlament is megszavazza.Visszautasítani a homoszexuális szülők hátrányos megkülönböztetését, egyenrangúvá tenni a leszbikus és a homoszexuális párok kapcsolatait a házasságban élőkével, lehetővé tenni meleg pároknak gyermekek örökbe fogadását – csak néhány azokból a követelésekből, melyek a legutóbbi, párizsi Gay Pride-felvonuláson megfogalmazódtak. A technozenére Berlinben és Párizsban is százezres létszámban felvonuló tömeg ismét az egyre határozottabban fellépő réteg cél-jait állította a középpontba. Az elnökválasztás előtt egy évvel a polgármesteri posztot nemrég átvett Delanoe gesztusa, mellyel e felvonulás élére állt, mindenekelőtt politikai színezetet ölt. Ezt a legélesebben Jean-Luc Romero, az Ile-de-France regionális tanácsosa fogalmazta meg. A jobboldali politikus egy nemrég megjelent könyvében azt a tekintélyes hátrányt feszegeti, mely a jobboldali pártokat sújtja azért, mert a homoszexuális szavazótábort szinte teljes egészében kisajátítja a baloldal. Romero – számol be a Le Monde – már létre is hozta az RPR-UDF-DL homoszexuálisainak közös fórumát. Az erőteljesen változó politikai-társadalmi légkörben az nyer, aki idejében képes váltani, felismerni, hogy mely területeken tehet szert népszerűségre, mik ellenfelének gyenge oldalai. Ez is egyfajta marketing, miközben felmérések mutatják, hogy a piac, sőt bátortalanabbul a reklámszféra is elkezdte kiaknázni a melegek egész társadalmat behálózó rétegének igényeit.A francia társadalom, mely alig fél évszázada még erőteljesen elhatárolta magát e jelenségtől, az utóbbi időszakban kifejezetten szorgalmazza a régebben meghatározó értékrendszerek és az ezeken nyugvó intézmények átalakítását. Ilyen például a hagyományos házasság intézménye mellett új alternatívát kínáló PACS (Pacte Civil de Solidarité), mely részben törvényesíti az együtt élő párok kapcsolatát. A Nemzetgyűlés által 1999-ben szentesített PACS-ot azok a homoszexuális párok kötik, akik szükségesnek érzik kapcsolatuk hivatalos elismerését, illetve azok a különnemű, úgynevezett „hetero” párok, akik kapcsolatukat egyfajta szerződéssel is megpecsételnék, ám el akarják kerülni például a válás nehézségeit.Elmúlt a félénkség időszaka – írja a L’Express –, a „homo”-k a vállalati szférától a médiáig elkezdtek szerveződni, védik érdekeiket. Az Egma (European Gay Managers Association) behálózza Európát, tekintélyes vállalatvezetők alkotják a kontinens nyugati részének szinte minden zugából. E szervezethez tartozik a Sneg országos szakszervezet, amely meleg érdekeltségű franciaországi vállalatokat fog öszsze. Az érdekvédelmi szervezetek mindent átfogó láncolatához az értelmiség széles skálája tartozik: a L’Express az úgynevezett Másik kör szervezet tagjairól például leírja, hogy akad köztük vezető beosztású informatikai mérnök, ügyvéd, vagy például egy nagy elosztó hálózat fiatal igazgatója. Gyűléseik a leginkább valami jól menő világcég kötetlen találkozójára emlékeztetnek – számol be a francia hetilap.Társadalmi befolyásuk mellett nem elhanyagolható a piac e réteget érintő szegmense: vezető lapjuk, a Tetu 30 ezer példányban jelenik meg, az úgynevezett „gay buisness” 15-20 milliárd frankot mozgat meg. Marketingkutatók például megfigyelték, hogy a „más” körökhöz tartozók 68 százaléka megfordul egy év alatt külföldön, míg a Gay Pride szponzorai között olyan nevek fordulnak elő, mint a Kronenburg és a Coca Cola. A mozgalommá fejlődött „másság”, amelynek képviselői szivárványos zászlók alatt vonulnak fel, egyelőre ingadozik a szektaszerű magatartás és a társadalmi integráció között, miközben egyre inkább árnyékboksznak tűnik hatalmas aktivitással és a baloldali pártok erőteljes támogatásával folytatott harcuk az őket sújtó „homophobia” ellen.