Korzika palesztinjai

A végső cél a béke elérése, ezt mindannyian helyeseljük – s ezért is elemeznünk kell a drámai helyzetet. Jean Baggioni, a korzikai nemzetgyűlés területi végrehajtó bizottságának elnöke írta le e szavakkal azt a kételyekkel átitatott, nehézkes légkört, amely az utóbbi hetek gyilkosságsorozatát követően jellemző Korzikára. Francois Santoni, az Armata Corsa alapítója valószínűleg a múlt ősszel Jean-Michel Rossival közösen publikált könyvéért felelt életével – a két szeparatista harcos Claude Erignac korzikai prefektus 1998-as meggyilkolása után hagyta el a radikális FLNC szervezetét, majd könyvükben lerántották a leplet a helyi maffia működéséről, módszeréről. Meggyilkolását követően Santoni testőrével is géppisztolysorozat végzett.
A legerősebb ellenzéki párt, a konzervatív RPR politikusa is osztja azokat a kételyeket, amelyek a Lionel Jospin miniszterelnök nevéhez fűződő úgynevezett matignoni folyamatot övezik. Az egyéves megállapodás lényege, hogy a béke és a biztonság helyreállításáért cserébe a kormányzat magas szintű autonómiát biztosít a sziget számára – engedélyezve például, hogy Korzika nemzetgyűlése törvényeket alkosson.
A korzikai nacionalisták békefolyamatát palesztin mintára kellene átalakítani – vélekedett Paul-Antoine Lucciani, a sziget fővárosának számító Ajaccio kommunista párti polgármester-helyettese. A palesztin békefolyamathoz hasonlóan Korzika rivális fegyveres csoportjai, így az FLNC szárnyai vagy akár az Armata Corsa nem válogatnak az eszközökben, ha vélt vagy valós érdekeik védelméről, s az ellenféllel való leszámolásról van szó: az év eleje óta tizenhét halálos áldozatot követeltek a szigeten történt merényletek. Mindenesetre felvetődik a kérdés, mennyiben békés ez a békefolyamat. Hasonló kételyek fogalmazódhattak meg Jacques Chirac köztársasági elnökben, aki nem írta alá a Korzika jogállásáról szóló törvénytervezetet, amelyet a miniszterek tanácsához küldött vissza felülvizsgálat céljából. Első olvasatban a nemzetgyűlés május 22-én fogadta el a tervezetet, amely – mint ahogy Lionel Jospin fogalmazott – az átláthatóságra, a felelősség szellemére épít.
Éppen a felelősség kérdését feszegeti a Tüntetés az Életért nevű szervezet, amelynek női tagjai a napokban erőszakellenes demonstrációt tartottak, követelve: ne maradjanak büntetlenek a gyilkosságok elkövetői. Ez a dilemma osztja meg Korzika kérdésében a szocialista dominanciájú kormányt éppúgy, mint az ellenzéket: kimondva-kimondatlanul, de terroristákkal, gyilkosságok elkövetőivel is egyezkedni kell, valami bizonytalan kimenetelű, „palesztin típusú” békéért.
Más szemszögből vizsgálták Korzika kérdését Corte-ban, a Szolidáris népek, régiók szövetségének nyári egyetemén. A korzikai, baszk, breton, okcitán, szavojai, elzászi és katalán résztvevők a korzikai régió helyét vizsgálták „az európai építkezésben”. Gustave Alirol, az okcitán párt elnöke szerint a Korzikának adott kedvezmények precedenst teremthetnek – ám az erőszak nehezen teszi lehetővé, hogy alkalmazható modellként tekintsenek a szigetre.