Tavaly februárban összesen 967 személy kárpótlási ügyét kezelte Leslie Gross – olvasható a birtokunkba került okiratokban. A vállalkozó az 1992. évi XXXII., közismertebb nevén a „kárpótlási” törvény lehetőségeit kihasználva fogott hozzá az Egyesült Államokban élő jogosultak adatainak összegyűjtéséhez. Információink szerint nem sokkal a törvény kihirdetése után már amerikai magyar nyelvű újságokban hirdette szolgáltatásait. Jelesül azt, hogy némi jutalékért cserébe bárki kárpótlási kérelmét elintézi.
– Önmagában nem kifogásolható, ha valaki összegyűjti az igényeket és megbízottként jár el a jogosultak nevében – vélekedett kérdésünkre Juhász Zoltán, a Központi Kárrendezési Iroda főigazgatója, miután elé tártuk a történteket. Elmagyarázta: a legtöbb esetben munkaszolgálatot, haláltáborokat megjárt idős személyekről vagy házastársaikról van szó, akik fizikailag is képtelenek lennének a kárpótlási igényük benyújtására. Rádásul a kifizetett összegek amerikai mércével mérve sokszor meglehetősen csekélyek, ezért nem is éri meg nekik Magyarországra utazni érte.
– Ilyen megbízások esetén ugyanakkor nagy gond a kárpótlásra jogosult, azaz az iratokon megbízóként feltűnő személy azonosítása – ismerte el Juhász Zoltán.
A kezünkben lévő iratokból nyomon követhető: Gross idővel vérszemet kapott, s az eljárás e gyenge pontját használta ki. Olyan okiratokat tárt sikerrel a hatóságok elé, amelyeken valaki meghamisította a megbízó aláírását. A gyanús beadványok közös jellemzője, hogy – tudomásunk szerint – minden esetben létező, vagy valaha élt személy adatai alapján készültek el. Így csak a meghatalmazó okirat elkészítése jelenthetett nehézséget. Leslie Gross a valóban létező személyek adatai alapján a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségétől, vagy más hasonló jogokkal bíró szervezettől könnyedén kérhette a „megbízók” haláltáborban, munkaszolgálatban eltöltött idejének, vagy az ott elhunyt rokonok létének igazolását, tehát a jogosultság alátámasztását.
A jogszabályok szerint az igénylőlapokon szereplő aláírásokat közjegyzőnek kell hitelesítenie. A közjegyzői pecsét megszerzése után pedig a magyar főkonzulátus elé kerül a dokumentáció, amelynek igazolnia kell, hogy az Egyesült Államokban valóban létezik a feltüntetett közjegyző.
A Gross által intézett ügyek iratainak többségén az áll, hogy „Hitelesítem Ronald M. Gross, az Amerikai Egyesült Államok New York állam közjegyzője aláírását és pecsétjét, amelynek mintája a főkonzulátus birtokában van.” Nem véletlen egybeeséséről van szó: a papíron az USA legkülönfélébb szegleteiből begyűjtött igénylések döntő hányadát Ronald M. Gross, Leslie Gross fia hitelesítette.
Szerkesztőségünk több tucatnyi okiratból véletlenszerűen választotta ki azt a hármat, amelyet azután a budapesti Grafológiai Intézet írásszakértői elé tárt. Ezek közül két dokumentumról Hakkel Hedvig igazságügyi grafológus szakértő megállapította: a kárpótlási igényt benyújtó személy aláírása és a közjegyzői pecsét alatt olvasható Ronald M. Gross szignó valószínűsíthetően egy kéztől származik.
Egyelőre nem tudjuk, hogy Leslie Gross ezret is meghaladó számú beadványának mekkora része fiktív és mekkora valódi.
Tény ugyanakkor, hogy Gross a különféle területi kárrendezési irodák által kárpótlási jegyekben megítélt, esetenként több százezer forintos címértékű tételeket rendre életjáradékra váltotta. Ennek oka vélhetően az: ha elég sokáig él a megbízó, jóval nagyobb végösszegű kártérítést lehet felvenni utána, mint a kárpótlási jegyekben megítélt egyszeri juttatás. Így fordulhatott elő például, hogy Gross az egyik jogosult, Klara S. után – visszamenőleg – majdnem egymillió forintot kapott.
Leslie Gross tudomásunk szerint évente négy-öt alkalommal érkezik Magyarországra. A New York-i vállalkozó látogatásain rendszerint több tízmillió forintot vesz fel a Polgári Kereskedelmi Bank fővárosi, Lónyai utcai fiókjában. (Korábban kizárólagosan a Pénzintézeti Központ vezethette a személyi kárpótlási folyószámlákat, az ügyfelek döntő többségét később a Polgári Kereskedelmi Bank vette át.) Gross nemcsak személyesen intézi ügyeit. Az adminisztratív feladatokra állandó alkalmazottat fizet Budapesten, illetve irodát is bérel a Múzeum utcában.
A zsidó származásuk miatt meghurcoltak kárpótlása máig nem zárult le. Bár már több mint nyolc éve van lehetőség állami források megszerzésére, egyes vitás ügyekben még ma sem született végleges határozat. Sokan kárpótlási jegyek helyett nyugdíj-kiegészítést vagy életjáradékot kértek, amelyek kifizetése folyamatos. Egy másik törvényi lehetőség alapján a haláltáborokban, munkaszolgálatban elhunytak után 1997-től kifizetett harmicezer forintos tételeket pedig méltánytalannak ítélte az Alkotmánybíróság, így várhatóan ezekben az esetekben még évekig folyik majd a kárpótlás. Leslie Grossnak tehát bőven akad munkája.
(Holnapi számunkban újabb részleteket közlünk a Gross-ügyről. A folytatásban a New York-i vállalkozó is megszólal.)
***
JÓVÁTÉTEL KÜLFÖLDÖN. Több ország is folyósít kárpótlást azoknak a magyar személyeknek, akiket zsidó származásuk miatt hurcoltak meg. Az osztrák megbékélési alapból a jogosultakat 105 ezer schillingig terjedő ellentételezés illeti. A német kormányzati és vállalati pénzekből létrehozott alapítvány az 1999 februárjában még élő volt kényszer-, illetve rabszolgamunkások számára fizet öt- és tizenötezer márka közötti összeget. A svájci alapból személyenként körülbelül háromszázezer forintnak megfelelő svájci frankot kaphatnak a magyarországi jogosultak. Nemrég a francia kormány is hirdetett kárpótlást zsidó származású személyeknek.
origo.hu
Ez történt az ország karácsonyfájának utcájában - galéria
