Josef K. biztosan elkövetett valamit, hiszen elvitték egy éjjel…

Ugyan már, mit tudott Kafka a hatalomról! Mit tudta ő, hogy lesz idő, amikor az alattvalók majd levelekkel bombázzák az uralkodót.
Lett idő…
S mi magunk váltunk azoknak az időknek a „hőseivé”.
Ki kenyérért, ki állásért, ki nyugdíjért, ki tüzelőért, ki csak úgy, hogy később majd legyen hivatkozási alap – ki-ki megalázta magát, ki-ki fölköpött a levegőbe, aztán alá is állt nyomban.
Nem lehet hős mindenki, tudom.
Ha mindenki hős lenne, értelmét vesztené a puszta fogalom is, s egyszerű halálával mindenki megváltaná helyét a halhatatlanok panteonjában.
De a hős és a nyű között mégiscsak számos az átmenet.
Tudom, tudjuk: „hol zsarnokság van, ott zsarnokság van”, és „mindenki szem a láncban” …
De ez az igazság nem lehet egyben felmentés is.
Édes istenem, hát nem lehet, hogy mindig minden alól van felmentés!
S ezt kell kimondanunk a leghangosabban most, amikor a minden alóli felmentések idejét éljük.
Amikor semmi emberek megdicsőülhetnek.
Most figyeljünk arra, írunk-e levelet valaha „odafentre”. S ha számon akarunk kérni valaha is olyan elavult fogalmakat, mint lelkiismeret és tartás, akkor alul kezdjük, önmagunkon.
Hogy szégyenünkben ne haragudjunk magunkra többé, és haragunkban ne magyarázzuk meg a megmagyarázhatatlant.
Mert ha mindig mindent megmagyarázunk, el fogunk veszni, s ivadékaink vagy hozzánk lesznek hasonlók, vagy megtagadnak minket, annál pedig nincsen nagyobb gyalázat.
Nincsen akkora nyomorúság, amely oka lehet bárminek. A bárminek.
Ha lenne, kannibálok is lehetnénk.
Nincsen akkora nyomorúság, amelyben nincs helye a tisztességnek. Nincsen akkora nyomorúság, amely állatot csinálhat Isten képmásából.
Nincsen akkora nyomorúság, amelyben szóba lehet állni nácival, szóba kommunistával.
Nincsen akkora nyomorúság, amelyben levélféle fogalmazódhat Rákosinak.
Ugye, ugye…
S jó azért tudni, hogy akik e leveleket írták, később talán ott meneteltek az október 23-i tömegben, a megtalált haza, a megtalált becsület, a megtalált tisztesség, a megtalált önbecsülés felé.
Mert a haragból szerencsére olykor nem önfelmentés és magyarázat, hanem forradalom születik.
Ez az az esély, amely segít mégis embernek maradni.
Josef K. biztosan elkövetett valamit, hiszen elvitték egy éjjel.
Ó, hát ez semmi. Josef K. hős is lehet akár.
De soha ne feledjük:
Gregor Samsa egy reggel arra ébredt, hogy undok féreggé változott…
Hát itt a választóvonal.
Nehogy egy reggel megint arra ébredjünk, hogy vékony lábacskáinkkal magatehetetlenül kapálódzunk a levegőben. Mert onnan nincs visszaút…)
(Kő András–Nagy J. Lambert: Levelek Rákosihoz. Maecenas Kiadó, Budapest, 2002. Ára: 1700 forint)