Hírlevélből politikai lap

Öt éve a Fidelitas belső hírleveleként kezdte a pályafutását Az Utolsó Figyelmeztetés – neve tökéletesen kifejezte a célját –, s programok, rendezvények, információk szerepeltek benne. Aztán 2000 márciusára eljutottunk odáig, hogy 24 oldalas, havi 3-4 ezer példányban megjelenő újság lettünk, amiben ugyan még szerepeltek kimondottan Fidelitas-anyagok, de a cikkek zöme már közéleti, publicisztikai írás volt. A választások után, látva a fiatalok tömeges érdeklődését a jobboldali rendezvényeken, úgy döntöttünk, jelentősen megemeljük a példányszámot – a papír minőségének rovására –, hogy minden egyetemre, főiskolára eljussunk – mondja Ablonczy Bálint főszerkesztő-helyettes. Mint mondta, most 85 ezer példányban jelenik meg az Utolsó Figyelmeztetés, de nem csak az oktatási intézmények környékén terjesztik a lapot. Mára a megrendelők köre – akiknek postán juttatják el a kiadványt – húszezerre duzzadt, az olvasók között megjelentek az idősebb korosztályok is.
– A lap munkatársai fiatalok, a legtöbben fizetés nélkül, „társadalmi munkában” dolgoznak, és a profizmus hiánya időnként meglátszik. De ez az ára annak, hogy ilyen nagy példányszámban és ilyen sok helyre el tudunk jutni. Akad bőven javítani való, és vannak terveink: az év során szeretnénk 32 oldalra bővíteni a terjedelmet, igyekszünk minél több olyan munkatársat bevonni, akinek van szakmai tapasztalata, de főként arra törekszünk, hogy tovább csiszoljuk azt az ironikus, sokszor szurkálódó stílust, ami ránk jellemző, és látnivalóan megnyerte nemcsak a fiatalok, de az idősebbek tetszését is – magyarázza, hozzátéve: előfordul ugyan, hogy egy-egy kifejezést, fordulatot kifogásoló olvasói levelet kapnak idősebbektől, de ez nem gyakori.
– Megírjuk, ami nem tetszik, függetlenül attól, hogy a bal- vagy a jobboldal „sara”, ezért jó néhány konfliktusunk volt – és valószínűleg lesz – még a „mieinkkel” is. De ez természetes, el kell vállalni – mondja. Az Utolsó Figyelmeztetés egyébként már nem tartozik intézményesen a Fidelitashoz – egy alapítvány adja ki –, nem mozgalmi lap, de a kapcsolatok azért megmaradtak – teszi hozzá.
– Tavaly tavasszal, amikor többek között a Kossuth téri és a Dísz téri rendezvényeken elkezdtük osztogatni az Utolsó Figyelmeztetést, magunk sem hittük, hogy ennyi megrendelést és segítséget kapunk, hogy képesek leszünk csupán adományokból ilyen szintre fejleszteni a lapot. Nyáron volt olyan nap, hogy ezer megrendelés futott be. Ez fantasztikus dolog, csak megköszönni tudjuk újra és újra idősebb és fiatalabb olvasóinknak a bizalmat. Az, hogy úgy gondolják, érdemes támogatni minket, talán a legnagyszerűbb visszajelzés – véli a főszerkesztő-helyettes.
Mint mondja, hosszú távon azonban ez nem megoldás, nem lehet kizárólag az adományokra építeni. A lap megkapaszkodásához elegendő volt ez a finanszírozási forma, de bármikor jöhet egy olyan hónap, amikor nem fut be elég pénz az újság kiadásához. – Nem lehet sem az olvasókat, sem a munkatársakat bizonytalanságban tartani – fogalmaz Ablonczy Bálint. Ezért elképzelhető, hogy a jövőben „beárazzák” az újságot, de csak a postaköltség erejéig. Ez évente körülbelül 1200 forintos előfizetői díjat jelent majd a megrendelőknek. – Reméljük, hogy ez nem vállalhatatlan teher az olvasóink számára, de csak így tudjuk megteremteni a biztos anyagi alapot a folyamatos megjelenéshez – szögezi le.
A lap egyébként pontosan úgy készül, mint bármelyik folyóirat. Szerkesztőségi értekezleteken, megbeszéléseken, nagy viták során dől el, hogy mi kerüljön az oldalakra, mik legyenek a vezető témák, hogyan álljon a lap bizonyos kérdésekhez. Döntő szava van a főszerkesztőnek és helyettesének, de persze a hierarchia itt nem annyira szigorú, hiszen jószerével egy baráti társaságról van szó.
Tény, hogy az Utolsó Figyelmeztetés fiatalos nyelvhasználatával, hangvételével űrt tölt be, éppen ezért lehet jövője. Hogy nem amatőr hobbilap, és a munkatársak igencsak komolyan veszik a dolgukat, bizonyítja a Kiss Elemér kancelláriaminiszter ügyvédi irodájával kapcsolatos botrány kirobbanása. Kiss és a Nemzeti Autópálya Rt. elnöke kénytelenek voltak távozni posztjukról.