Út az utópiától a katasztrófáig

„A hatalomra került utópiával, ideológiával álltunk szemben, olyannal, amely maga alá gyűrt mindent. Totális rendszer volt, amely monopóliumot formált az igazságtól kezdve az információn, a gazdaságon át az adminisztrációig. Ebben rejlett az ereje, de egyúttal a gyengéje is. Nehéz volt vele harcolni monolitjellege miatt, ugyanakkor az ilyen rendszer nem képes működni, s önmagától összeomlik” – állítja a szovjet rendszer leghajthatatlanabb bírálói között számon tartott Vlagyimir Bukovszkij. Az egykori disszidens a kommunizmus áldozatainak emléknapján a Terror Háza előtt tartott megemlékezésen szólalt fel tegnap Budapesten.

Ön életének nagy részét a kommunizmus elleni harcnak szentelte. A rendszer öszszeomlásában azonban még a 80-as években is kevesen reménykedtek…
– Ez így van, de én ezen kevesek közé tartoztam. Még a 70-es években írtam egy könyvet A Szovjetunió az utópiától a katasztrófáig címmel. A könyv sajnos csak egy évtizeddel később jelent meg, de velem szemben sokan még akkor is azt állították, hogy a rendszer éppen Gorbacsov reformjainak köszönhetően kezd el működni. Még a konzervatív politikusok is el voltak bűvölve a peresztrojkától. Így jó ismerősömnek, Margaret Thatchernek is hiába magyaráztam, hogy a kommunizmus rövidesen öszszeomlik.
– S ön szerint maga Gorbacsov tisztában volt azzal, hogy lényegében a rendszer összeomlásához asszisztál, azt gyorsítja fel?
– Gorbacsov valóban sok mindent nem fogott fel, a rendszer válságával azonban a 80-as évek elejétől már tisztában volt a pártvezetés. A lengyel események erre rádöbbentették őket, s igyekeztek mindent megtenni azért, hogy kikeveredjenek a krízisből. Jól látták, hogy a birodalom perifériáján fejét felütő válság dominóhatást válthat ki. Mint a politikai bizottság irataiból is kitűnik, igyekeztek az események elébe menni, illúzió volt azonban, hogy a rendszer megreformálható. Meglehetősen korlátolt gondolkodású emberek, apparátcsikok voltak, nem volt reális kapcsolatuk a néppel, s nem fogták fel azt sem, hogy nem lehet egyszerre a glasznosztyról és a párt vezető szerepének megtartásáról beszélni. Az emberek ugyanis változást akartak, s a legkisebb lehetőséget is kihasználták ezen véleményük kinyilvánítására. Emlékezzünk csak 1956-ra vagy 1968-ra! A 80-as évek végén aztán össze is omlott minden, s lényegében egyedül Romániában sikerült a hatalmat átmenteni.
– A rendszer összeomlásában azonban mások is segítettek. Itt volt például Ronald Reagan a csillagháborús terveivel…
– Így van, ezzel is siettették a rendszer csődjét. Ezt az elképzelést azonban először nem Reagan, hanem a CIA volt főnöke, Bill Casey vetette fel. A gazdasági hadviselés híveként már a II. világháború idején ellenezte a városok lerombolását. Felhívta a figyelmet ara, hogy elég lenne két üzemet lebombázni, s azzal megbénulna az autó- és a harckocsigyártás. Ugyanígy tudta, hogy az olaj árával meg lehet roppantani a Szovjetuniót. Még 1985-ben rá is beszélte Szaúd-Arábiát a termelés felfuttatására, amellyel leverte az árakat, a Szovjetunió pedig elvesztette bevételeinek kétharmadát.
– A kommunista párt vezetői azért belül érezték, hogy baj van, s biztos, ami biztos, a térségben mindenhol készültek legalább a gazdasági hatalom átmentésére…
–Így van, ez volt nómenklatúra privatizációs története. Gorbacsov a kapitalizmus látszatát igyekezett megteremteni úgy, hogy közben azért a párt ellenőrizze a folyamatokat. Úgy gondolta, hogy nagyon ravasz, s erőszakot tehet a gazdasági törvényszerűségeken. Ez azonban nem sikerülhetett. Még az NDK-ban sem, pedig itt nagyon készültek az átmenet elnyújtására. Ha minden az elképzeléseik szerint alakul, akkor csak valamikor mostanában kellett volna lezajlania a teljes rendszerváltásnak. A német egyesítést ugyanis a teljes európai integráció keretében képzelték el.
– Ami, tegyük hozzá, nagyjából megfelelt volna a nyugati elképzeléseknek is…
– Ez így van. Nem nagyon értették, mi történik.
– Hála Istennek, a dolog nem így történt. A rendszer végül összeomlott, a gazdasági hatalom azonban nagyrészt a régi elit kezében maradt, s ez a tény igencsak megkeserített a rendszerváltó kormányok dolgát. Arról nem is beszélve, hogy a régi titkosszolgálatok hálója is fennmaradt.
– Azért ez utóbbi már igencsak meggyengült. Egyszerű dolog, de az idő megtette a dolgát. Az egykor a vagyon, a hatalom átmentésére kijelölt személyek sem maradtak örökké lojálisak. A párt megszűnt, megkezdődött a bomlás, a feloldódás, lazult a kontroll, s ezek az emberek is önjárókká váltak. Azért az úgynevezett reformok megtették a hatásukat, lelassították az átmenetet. Jobb lett volna, ha minden előkészítés nélkül egyszerűen összeomlik a rendszer. A tisztán piaci elvek így jobban érvényesülhettek volna.
– Említette, hogy ön azon kevesek közé tartozott, akik biztosak voltak a kommunizmus összeomlásában. Az azért még önt is meglephette, hogy a Szovjetunió összeomlása után 12 évvel Oroszország ilyen szoros kapcsolatba kerül az Egyesült Államokkal vagy Európa fejlett országaival, mint ma? Milyen tartós lehet ez a stratégiai partnerség?
– Ez csak időleges, hiszen kizárólag az alternatív olajforrások biztosítására alapul. Hagyjuk a terrorizmus elleni harcot, amikor Moszkva éppen ezeket az erőket fegyverzi! Ha az olajárak leesnek, Oroszország ismét mély válságba süllyed, ismét felerősödik fragmentációja, és a Nyugatnak sem lesz rá szüksége.
– A Szovjetunió gyors eltűnése, mint már mondta, láthatóan felkészületlenül érte a nyugati világot is. Amerika például elvesztette a mindent legitimizáló ellenséget, ráadásul kiütköztek birodalmi jegyei is.
– Amerika sohasem lesz birodalom! A világ egyedüli hatalma jelenleg, a birodalmi szerepre azonban nem alkalmas. Amerika nem katona-, hanem kereskedőország. Egy olyan ország, ahol az iskolákban nem oktatnak földrajzot, egyszerűen nem lehet birodalom. Anglia birodalom volt, de Amerika sohasem, s nem is lehet! Nincs meg az ehhez elengedhetetlen társadalmi támogatás. Emlékezzünk csak: bevonultak Szomáliába, s mi lett?! Ugyanígy járnak Irakkal is. A győzelem nem kérdéses, de mi lesz azután? Amerika ugyanis képtelen irányítani egy országot. Nincs meg benne az ehhez szükséges adminisztratív gondolkodás. Irakot is egyben kell majd tartani, ami nem egyszerű. Északon a kurdok, míg délen a síiták akarnak majd leválni, Amerika pedig egyszerre több frontot nyithat.
– Azért Európa teljes integrációjában csak nem tévedtek a nyugati szakemberek, hiszen ahhoz tényleg jó tíz év kellett. De működőképes lesz-e huszonöt taggal az Európai Unió?
– A mostani viták a régi és új Európáról kizárólag Irakhoz kapcsolódnak. Tény azonban, hogy az Európai Unió tartóoszlopa a francia–német tengely. Az unió azonban így sem igazán életképes, nemhogy huszonöt taggal! Szét fog esni, mint a Szovjetunió. Önök is jobban tennék, ha regionális integrációban gondolkodnának, a térség közös piacában. Többre nem is lenne szükség!
***
Vlagyimir Bukovszkij (60) a Szovjetunió polgárjogi mozgalmának egyik legaktívabb résztvevője. Több ízben elítélték, legutoljára 1972-ben hétévi szabadságvesztésre, de négy év múlva Svájcban kicserélték a Chilei Kommunista Párt első titkárára, Louis Corvalanra. Ekkor megfosztották szovjet állampolgárságától. A Cambridge University hallgatója lett, majd agyfiziológiai kutatásokat végzett a Stanford Universityn. A Szovjetunió felbomlása után ismét hazautazhatott, 1996-tól azonban nem kapott vízumot. Ma Cambridge-ben él, tudományos munkával foglalkozik, több könyvet és számtalan cikket publikált Nyugaton.