Éppen két éve közölt tényfeltáró riportot a Magyar Nemzet Leslie Gross amerikai vállalkozó ügyeiről. Az üzletember kétezer, a második világháborúban zsidó származása miatt meghurcolt és ezért Magyarországon kárpótlásra jogosult, de jelenleg külföldön élő személy után vett fel néhány tízezertől egymillió forintig terjedő összegeket. Az összesen több száz millió forintra rúgó kifizetéseket a területi kárrendezési irodák ítélték meg. Dokumentumok alapján számoltunk be róla: Gross közvetítőként olyan személyek után is igényelt életjáradékot, illetve egyszeri kártérítést, akik a meghatalmazás aláírásának pillanatában már halottak voltak. Más kárpótoltakról – miután amerikai telefonszámukon elértük őket – az derült ki: a papírokon szereplőnél jóval kisebb összeget adott át részükre a szolgáltatásait az Egyesült Államokban újsághirdetésekben reklámozó Leslie Gross. Néhány találomra kiválasztott ügyiratot pedig írásszakértő elé tártunk, aki két esetről megállapította: a magyar hatóságok felé kiállított meghatalmazást hitelesítő Ronald M. Gross közjegyző (Leslie Gross fia) és a meghatalmazó aláírása nagy valószínűséggel egyazon kéztől származik.
Az amerikai vállalkozó a Magyar Nemzetnek ugyanakkor tagadta a visszaélések tényét. Riportunk megjelenése után az üzletember korábbi budapesti ügyintézőjének feljelentése alapján csalás megalapozott gyanújával nyomozást indított a Budapesti Rendőr-főkapitányság. A nyomozók azonban a cikk megjelenésének időpontjában éppen hazánkban tartózkodó Grosst futni hagyták, habár a volt ügyintéző a pontos tartózkodási helyét is megadta. Sőt távozása előtt még újabb összegeket vett fel a „kárpótoltak részére”. Információink szerint a rendőri eljárás azóta sem vezetett eredményre, így nem derülhetett ki az sem, hogy a kezdetben csak bőséges jutalékért, majd egyre inkább fiktív adatok alapján dolgozó Leslie Gross összesen mennyi pénzzel károsította meg a magyar adófizetőket.
Kihúzták az ötös lottót