Sallai Sándor, aki szerepelt az 1982-es és az 1986-os világbajnokságon – előbbin Mezey György Mészöly Kálmán szövetségi kapitány segítője volt – a Borssal osztotta meg a gondolatait:
– Gyuri 1982-ben még válogatott pályaedzőként látott el olyan tanácsokkal, amik hiányában aligha lettem volna 55-szörös válogatott. Azt tanácsolta, azért dolgozzunk, hogy a meccsek végén ne mi kérjük el az ellenfél emlékmezét, inkább fordítva történjen. Emberi tartást adott, önbecsülésemet neki köszönöm, miatta váltam nagybetűs labdarúgóvá.
Nagy Antal hiányolja Mezey György szobrát
Nagy Antal alapembere volt a nyolcvanas évek derekán sikert sikerre halmozó, a világbajnokságra kijutó válogatottnak. Ő hosszan beszélt az Origo megkeresésére egykori mesteréről, akinek a halálhírére rosszul lett, és akit a második apjaként nevezett meg. Megemlítette azt is, hogy korábbi társai közül nem mindenki emlékszik vissza ennyire jó szívvel Mezey Györgyre, amit ő fájlal, ahogyan azt is, hogy ők most nem is akarnak nyilatkozni róla. Nagy Antal szerint korszakos egyéniségtől búcsúzik most a magyar labdarúgás:
– Én őszintén mondom, nemcsak a könnyeimmel, hanem a rosszulléttel is küszködöm, mert ahogy megtudtam, arra gondoltam: én ezt nem tudom megemészteni. Ő hívott meg először az utánpótlás-válogatottba, ő vitt az olimpiai csapatba, aztán Mexikóba a világbajnokságra. Gyakorlatilag végigkísérte a pályafutásomat – nyilatkozta Nagy Antal az Origo Sportnak Mezey György halálhíréről.
– Nagyon sajnálom, hogy vannak játékostársaim, akik most nem akarnak nyilatkozni. Ő segített, ahol tudott, de nem építhetett mindenkinek karriert. Akik emiatt megsértődtek, most hallgatnak. Pedig nem így kellene búcsúzni egy ilyen embertől.
Nem mellőzni kellett volna, hanem lesütni a szemünket, hogy miért nincs már neki szobra valamelyik stadionban. Amíg élt, meg kellett volna adni neki ezt az elismerést.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!