Megosztó, de korszakos egyéniség távozott közülünk

Nyolcvannégy éves korában elhunyt Mezey György labdarúgó mesteredző, a magyar válogatott korábbi szövetségi kapitánya. Mezey György 1941. szeptember 7-én a délvidéki Topolyán született, játékosként nem jutott el az élvonalig, edzőként viszont nemzetközi szaktekintély lett, bajnoki címet nyert a Bp. Honvéd és a Videoton kispadján, szövetségi kapitányként pedig kivezette a mexikói világbajnokságra a válogatottat. Személyes búcsú.

Mezey György a Videoton élén nyerte második hazai bajnoki címét Fotó: Népszabadság/Szabó Miklós

Sohasem nyugodott, amíg el nem érte a célját. Országos hírnévre is így tett szert, miután mindössze 36 évesen kinevezték az MTK vezetőedzőjének. A szűk szakmán kívül senki sem tudta, ki Mezey György, hiszen játékosként nem jutott el az élvonalig, az pedig, hogy fiatal utánpótlásedzőként mennyire eredményes volt a BVSC-ben, nemigen érte el a nagy nyilvánosság küszöbét. Az MTK-hoz ennek ellenére merész és határozott elképzelésekkel érkezett, és addig érvelt, harcolt, míg sikerült rávennie a klub vezetőit a pálya kiszélesítésére, mert olyan játékrendszert alakított ki, amelyhez ez elengedhetetlen – aztán a fiatal csapatával bronzérmet nyert.

Mezey György 2020-ban vehette át az MLSZ Életműdíját. Fotó: Nemzeti Sport/Török Attila

Amikor Mészöly Kálmán szövetségi kapitány lett, és felkérte őt, hogy legyen a segítője, mindenki tökéletes párosnak tartotta őket, mondván, Kálmán adja a tekintélyt és a szenvedélyt, Gyuri pedig a higgadtságot és a korszerű elméleti felkészültséget, a taktikai finomságokat. Ez jó ideig működött is, a válogatott eljutott az 1982-es világbajnokságra, majd egy év múlva Mezey György előrelépett a háttérből, ő lett a főnök, a szövetségi kapitány, és ez a szerep már jobban is illett az egyéniségéhez, hiszen szerette, ha az ő akarata dönt a legfontosabb kérdésekben.

 

Hogyan vezette ki Mezey György a vb-re a magyar válogatottat?

Ez a kinevezés hozta el a magyar válogatott napjainkig utolsó igazán dicsőséges korszakát. A 41 éves korára már mesteredző Mezey György kitalált egy csapatot, ahhoz megkereste a megfelelő játékosokat, makacsul ragaszkodott hozzájuk, védte őket még a vélt támadásoktól és ellenségektől is. Ha kellett, akár a lemondásának a lehetőségét is bevetette, hogy mindenkit az elképzelései mögé állítson, és amíg az eredmények jöttek, ez működött is. 

Márpedig az eredmények jöttek, nehéz szavakba önteni azt a futballőrületet, amely a nyolcvanas évek derekán a válogatottat övezte, többek között a hollandok, a nyugatnémetek, a brazilok és az osztrákok legyőzése, a sikeres világbajnoki selejtezők az európai ranglista élére repítették a csapatot, Mezey György pedig 1985 végén első lett a londoni World Soccer Év edzője választásán. 

Magasról lehet nagyot zuhanni, és a mexikói kudarc – amúgy bűnös módon – elsöpörte őt is, a válogatott tagjainak jelentős részét is. Akiket hatalma csúcsán megbántott, azok örömmel mártották bele a kést, de mi ma már tudjuk, hogy azt a csúcsot, amelyről akkor leszédült az a csapat, a mai napig a magyar válogatott még csak meg sem közelítette. Mezey György 1988-ban visszatérhetett szövetségi kapitányként, ám a frissen kirobbant bundabotrány ellehetetlenítette a munkát, emiatt lemondott.

Mezey György véleményére a FIFA és az UEFA is adott

Később ritkán vállalt itthon kispadot, de azért nyert egy-egy bajnoki címet a Bp. Honvéddal (1991), a Videotonnal (2011), szakmai igazgatóként az ezüstéremig vezette a BVSC-t, rövid ideig megfordult a Vasasnál és Újpesten is, de akkoriban már elsősorban élete fő művén, a magyar edzőképzés új rendszerének a kialakításán, illetve működtetésén dolgozott. 

Tűzön-vízen keresztülvitte az akaratát akkor is, főnökként másnak nemigen jutott döntő szó mellette, akadtak feltétlen hívei és engesztelhetetlen ellenségei is. Van olyan egykori játékosa, aki a nevét sem hajlandó kimondani, de olyan is, aki szinte isteníti.

Egyet azonban senki sem vitatott soha: a labdarúgás szeretetét és a magas szintű hozzáértést. A FIFA és az UEFA is adott a véleményére, a technikai elemző csoport munkatársaként járta a világversenyeket, a szakmai anyagait széles körben publikálták, az ő hívó szavára komoly szaktekintélyek is igent mondtak. Kétségtelen, Mexikó örökre ráégett, különösen azért, mert a váratlan világbajnoki összeomlásra adós maradt a magyarázattal, és ezt az adósságot a négy hónappal ezelőtt megjelent, róla szóló könyv sem törlesztette, ám a mérleg másik oldalán ott van az a tény, hogy Mezey György napjainkig az utolsó magyar vezetőedző, aki nemzetközi tekintélyt tudott kiharcolni magának.

Az utóbbi években már visszavonultan élt, ha kértük a véleményét a magyar futball egy-egy történéséről, többnyire hárított, mondván, nincs már annyira képben, hogy a mondandója hiteles lehessen. Többen nevezték a magyar labdarúgás professzorának, találóan, hiszen a doktori címeit is a sportágról készült munkáival szerezte meg. A személyisége talán megosztó volt, de abban mindenki megegyezhet, hogy a magyar sport, a magyar futball történetének korszakos egyénisége távozott közülünk.