Megosztó, de korszakos egyéniség távozott közülünk

Nyolcvannégy éves korában elhunyt Mezey György labdarúgó mesteredző, a magyar válogatott korábbi szövetségi kapitánya. Mezey György 1941. szeptember 7-én a délvidéki Topolyán született, játékosként nem jutott el az élvonalig, edzőként viszont nemzetközi szaktekintély lett, bajnoki címet nyert a Bp. Honvéd és a Videoton kispadján, szövetségi kapitányként pedig kivezette a mexikói világbajnokságra a válogatottat. Személyes búcsú.

Mezey György a Videoton élén nyerte második hazai bajnoki címét Fotó: Népszabadság/Szabó Miklós

Mezey György véleményére a FIFA és az UEFA is adott

Később ritkán vállalt itthon kispadot, de azért nyert egy-egy bajnoki címet a Bp. Honvéddal (1991), a Videotonnal (2011), szakmai igazgatóként az ezüstéremig vezette a BVSC-t, rövid ideig megfordult a Vasasnál és Újpesten is, de akkoriban már elsősorban élete fő művén, a magyar edzőképzés új rendszerének a kialakításán, illetve működtetésén dolgozott. 

Tűzön-vízen keresztülvitte az akaratát akkor is, főnökként másnak nemigen jutott döntő szó mellette, akadtak feltétlen hívei és engesztelhetetlen ellenségei is. Van olyan egykori játékosa, aki a nevét sem hajlandó kimondani, de olyan is, aki szinte isteníti.

Egyet azonban senki sem vitatott soha: a labdarúgás szeretetét és a magas szintű hozzáértést. A FIFA és az UEFA is adott a véleményére, a technikai elemző csoport munkatársaként járta a világversenyeket, a szakmai anyagait széles körben publikálták, az ő hívó szavára komoly szaktekintélyek is igent mondtak. Kétségtelen, Mexikó örökre ráégett, különösen azért, mert a váratlan világbajnoki összeomlásra adós maradt a magyarázattal, és ezt az adósságot a négy hónappal ezelőtt megjelent, róla szóló könyv sem törlesztette, ám a mérleg másik oldalán ott van az a tény, hogy Mezey György napjainkig az utolsó magyar vezetőedző, aki nemzetközi tekintélyt tudott kiharcolni magának.

Az utóbbi években már visszavonultan élt, ha kértük a véleményét a magyar futball egy-egy történéséről, többnyire hárított, mondván, nincs már annyira képben, hogy a mondandója hiteles lehessen. Többen nevezték a magyar labdarúgás professzorának, találóan, hiszen a doktori címeit is a sportágról készült munkáival szerezte meg. A személyisége talán megosztó volt, de abban mindenki megegyezhet, hogy a magyar sport, a magyar futball történetének korszakos egyénisége távozott közülünk.