Pontosan egy éve annak, hogy az Illyés Közalapítvány (IKA) akkori igazgatója, Veress László Esztergomban átadta kilenc felvidéki magyar családnak a kedvezménytörvény által előirányzott oktatási-nevelési támogatást. A kuratórium döntése értelmében tavaly januárban további közel százötven család kapott Magyarországon beváltható banki csekket azért, mert iskolaköteles gyermekeiket magyar tannyelvű intézménybe járatták. A közalapítvány jogszerű lépése kivívta a szocialista-liberális kormány haragját: a menesztett irodaigazgatót államtitkári szinten a „két ország kapcsolatának megmérgezőjének”, „politikai partizánnak” nevezték, és – az időközben lecserélt kuratórium – leállították a támogatásokat. Jellemző, hogy a szlovák fél csak a budapesti sajtó- és politikai botrány után kért magyarázatot a pozsonyi magyar nagykövettől, de a támogatást elnyerő szülőknek természetesen nem esett bántódásuk.
A státustörvény szlovákiai végrehajthatóságáról többfordulós egyeztetés következett, amelynek eredményeképpen tavaly év végén magyar–szlovák kormányközi egyezményt írt alá a két ország külügyminisztere. Kovács László a szlovák kollégájával való megállapodás után sietett kijelenteni: a státustörvény nem érvényes a Felvidéken, de intézményi támogatásra lesz mód a jövőben. A megállapodás mégsem lépett életbe, ugyanis elmaradt a diplomáciai szokásoknak megfelelő jegyzékváltás. Pozsony arra hivatkozva vár, hogy a dokumentum nem jelent meg az ottani hivatalos közlönyben, de ezalatt magyar oldalról sem sikerült tisztázni, hogy a segítséget megkaphatják-e idén az iskolák, ezért aztán a támogatások fogadására hivatott Pázmány Péter Alapítvány még nem írt ki semmilyen pályázatot. Miközben Erdélyben több tízezer szülő jutott hozzá a 2002-ben megpályázott pénzhez, a felvidéki magyar családok (az IKA által kiosztott támogatások haszonélvezőit kivéve) és intézmények a mai napig nem részesülhettek a kedvezménytörvény támogatásaiból.
Ilyen előzmények után került sor szombaton Esztergomban a bensőséges hangulatú rendezvényre. A hatszázezer forintnyi támogatást anyaországi családok és magánszemélyek összefogásának köszönhetően tudták kiosztani úgy, hogy az egykori IKA-irodaigazgató még egy-egy Illyés Gyula-kötetet is ajándékozhatott a családoknak. Az ünnepség után Veress László lapunk kérdésére elmondta: – Ami a törvényeknek, a józan észnek, valamint a lelkiismeretünknek is megfelel, annak nem lehet akadálya. A magyar kormány hosszas tárgyalások után rossz kompromisszumot kötött. Az Országgyűlés által módosított kedvezménytörvény első szakasza rögzíti ugyan, hogy a törvény a Szlovák Köztársaságban lakóhellyel rendelkező, nem magyar állampolgárságú, de magukat magyar nemzetiségűnek valló személyekre is kiterjed, a magyar külügyminiszter ezt mégis egy személyben felülbírálta. Ennek következtében nem a családok kapják meg jogos jussukat, hanem az iskolákat támogatják, szembefordítva az egyént az intézménnyel. E két támogatási formának egymást kellene kiegészítenie, mint a többi magyarlakta országban. A legsúlyosabb gyakorlati gond azonban az, hogy még ezt a megoldást is akadályozza a szlovák fél, és ez méltatlan egy Európához csatlakozni akaró országhoz. Nem szabad visszaélni a felvidéki magyarság jóhiszeműségével és türelmével – a támogatás a nyelvi és kulturális önazonosságot erősíti és ezért nem vitatható.
Veress László elmondta, az volt a cél, hogy gesztusukkal éltessék a reményt: mindig van egy olyan Magyarország, amelyre számítani lehet. Egy másik Magyarország, amit magunkban hordozzunk, amelyet nem szabdalnak szét határok, nem döntenek romba békeszerződések, rendszer- vagy kormányváltások, és amelyben senki nem gondolja, hogy „túlszeretjük” a határon túli magyarságot. Mindaddig létezik ez a Magyarország, amíg hiszünk benne, amíg össze tudunk fogni igaz és jó ügyekért. A magyar családok összefogása azt üzeni, hogy legyen bármilyen nehéz is a gazdasági és politikai helyzet határon innen és túl, pártállásra való tekintet nélkül képesek odafigyelni egymásra azok, akik közös nyelvet beszélnek.
A tizenhárom felvidéki család fele a hatvanszázalékos munkanélküliséggel sújtott Nagysallóból jött át a párkányi hídon. A szülők elmondták: Szlovákiában januártól egyfajta „Bokros-csomag” lépett életbe, a gáz és a villany például harminc-negyven százalékkal drágult és a megszorítások legjobban a sokgyermekes családokat sújtják. A támogatásként kapott húszezer forint különben több, mint amennyi gyerekpénzt egy év alatt ad a szlovák kormány. A tavaly kapott támogatást a diákok zöme magyarországi tanulmányi kirándulásra fordította. Ha beindulna az állami támogatás is, az bizonyosan arra ösztönözné a többi szülőt, hogy magyar tannyelvű iskolába írassa gyermekét.
A csitári hegyek alól, Marcelházáról érkező Édes család hét gyereke közül hat jogosult a támogatásra – a Grazban tanuló nagyfiú ugyanis már kijárta a középiskolát. A szülők örömmel vállalták a gyerekeket, „mert aki a báránykát adja, az a legelőről is gondoskodik”. A nyitrai járásból érkező Tóth család öt gyereke közül csak egyik, a kisiskolás tud a faluban járni magyar iskolába, a gimnazisták száz kilométert utaznak és az óvodásoknak is a szomszéd településre kell járniuk. A kis településen huszonhét magyar család vállalt három vagy annál több gyereket. A szülők közül többen reményüket fejezték ki, hogy hamarosan minden magyarigazolvánnyal rendelkező felvidéki család hozzájuthat a támogatáshoz, mert mindenütt nagy a szükség.
A harminc gyerek énekkel és rajzzal köszönte meg a támogatást és az ünnepi tortát. Az otthonukról, kedvenc helyeikről szóló színes rajzokat a szervezők sokszorosítják, és mint Veress László elmondta, elküldik a magyar és szlovák kormányzatnak is, hogy érzékeltessék: a felvidéki magyar családok támogatása igaz és jó ügy, amelyet nem szabad halogatni.
origo.hu
Szokatlan keresztnevek hódítanak: így változik a névadási trend
