India saját fejlesztésű vadászgéppel váltja le a MiG–21-eseket + videó

India hétmilliárd dollárért 97 darab Tejas Mk1A vadászgépet vásárol, hogy leváltsa a régi MiG–21-es flottát. Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő szerint ez nem politikai fordulat, hanem a saját hadiipari önállóság és modernizáció irányába tett hatalmas lépés.

Egy indiai fejlesztésű Tejas vadászgép a Hindustan Aeronautics Limited (HAL) nashiki üzeménél (Fotó: AFP)

A MiG–21-eshez képest a Tejas képességei óriási előrelépést jelentenek. Somkuti szerint nagyon sok ország nem engedheti meg magának ötödik generációs repülőgépek szolgálatba állítását. Ennek oka, hogy 

ezek rendkívül bonyolult, összetett eszközök, és különösen a könnyű csapásmérő repülőgépek kategóriájában nem is nagyon vannak ötödik generációs típusok.

A Tejas – mondta – hagyományosan ebbe a kategóriába tartozik, és mindenképpen jelentős előrelépést jelent.

A szakértő úgy véli: A MiG–21-est kifejezetten szuperszonikus repülésre tervezték, így például a leszállási és alacsony sebességű repülési tulajdonságai nem kifejezetten jók. Hozzátette, hogy a Tejas egy nagyon komoly előrelépést jelent a harmadik generációhoz képest, már csak azért is, mert hazai gyártású.

India hosszú ideig Oroszország egyik legfontosabb fegyvervásárlója volt, de a szakértő szerint ez a lépés nem jelent stratégiai elmozdulást a Nyugat felé. „Nem, a válasz egyértelműen nem” – fogalmazott Somkuti Bálint. 

India azzal, hogy legfelsőbb szinten képviseltette magát a legutóbbi BRICS-csúcstalálkozón, világossá tette: azok a törekvések, amelyek a Nyugathoz való közeledésre irányultak, hiábavalónak és sikertelennek bizonyultak.

Hozzátette, hogy a Nyugat nem volt hajlandó Indiát elismerni, és egyáltalán nem volt hajlandó számára csúcstechnológia-átadást biztosítani – miközben régóta kizárólag Oroszország volt hajlandó csúcstechnológiát átadni számára, ezzel lényegében ez a kérdés már eldőlt.

Somkuti szerint továbbra is próbálkoznak ezzel, de például az indiai–orosz olajszállítási megállapodások helyére senki más nem tud hasonlóan kedvező feltételeket kínálni. Úgy vélte, a Nyugat az elmúlt 20–30 évben demonstrálta, hogy Indiát nem kezeli egyenrangú partnerként, így ez a folyamat – bármennyire is szeretnék – már nem visszafordítható.

A szakértő rámutatott, hogy a Made in India program célja a védelmi önellátás megteremtése, ugyanakkor elismerte: az ország még számos problémával küzd. Felidézte, hogy a Tejas fejlesztése több mint húsz, sőt inkább huszonöt évig tartott, és az ilyen nehézségek minden modernizálódó, csúcstechnológiára áttérő államot érintenek.

Példaként említette: A modern amerikai eszközök, például az F–35 esetében is 10–15 évig tartott a fejlesztés, tehát ebben nincs semmi rendkívüli. Úgy vélte, Indiának nincs oka szégyenkezni: ezen a fázison az Egyesült Államok, Oroszország és Kína is átesett, így Indiának is végig kell mennie ezen az úton.

A térség biztonsági helyzetéről szólva úgy fogalmazott: a kínaiak már a hatodik generációs vadászgép szolgálatba állítását tervezik, míg India az ötödik generációs fejlesztéseket még el sem kezdte. Ugyanakkor megjegyezte: Pakisztánnal kapcsolatban azonban több okból is elképzelhető a légi fölény megszerzése. Ez Indiának a biztonsága és regionális szerepe szempontjából is kiemelten fontos lenne.

A szakértő arról is beszélt, hogy India az utóbbi években a Rafale-vadászgépek beszerzésével és a hazai fejlesztésű repülőgép-hordozó hadrendbe állításával látványosan erősíti katonai potenciálját. Hozzátette: a nagyhatalmak esetében mindenképpen érdemes hangsúlyozni, hogy mindegyikük képes globális erőkivetítésre, vagyis érdekeit világszinten érvényesíteni. India számára ez egyértelműen létfontosságú szükségletté vált.

Ugyanakkor megjegyezte, hogy India sem a retorikában, sem a tettekben nem mutat olyan szándékot, hogy közvetlen környezetén túl katonai jelenlétet biztosítson.

A Tejas fejlesztéséről elmondta: „Szinte minden modern haditechnikával rendelkező államnál arról beszélünk, hogy muszáj külföldi alkatrészeket beszerezni. Így van ez például a német Taurus cirkálórakéta esetében is, amelynek exportját a hírek szerint az Egyesült Államok akadályozta meg. Tehát ezen a területen az, hogy valaki külföldi partnereket von be egy ilyen összetett eszköz megalkotásába, semmiképp sem újdonság.”

A MiG–21-esekről szólva Somkuti Bálint emlékeztetett: 

A MiG–21-es, amelyet már az 1950-es években fejlesztettek, nagysebességű, szuperszonikus elfogóvadászgépnek készült; ezért leszállási sebessége és az alacsony sebességű repülési tulajdonságai nem kifejezetten jók.

Hozzátette: ugyanezek a paraméterek voltak jellemzőek az özvegycsinálónak hívott F–104-es amerikai vadászbombázóra is.

A szakértő szerint ha egy harmadik generációs repülőgépet négy és fél generációsra cserélnek, az egyértelmű képességnövekedést és kézzelfogható, pozitív előnyöket jelent a légierő számára.

Végül kiemelte: 

A Tejas kialakítása sokkal ergonomikusabb. A MiG–21-es pilótafülkéjének tervezésekor még nem vették figyelembe az ergonómia alapelveit. A Tejas tehát ergonomikusabb és modernebb, ami azt is jelenti, hogy segítségével a pilóták könnyebben átképezhetők lesznek a fejlettebb, nagyobb képességű típusokra.

Securing the Skies: India's Rare Earth Reserves Fuel Tejas MkII and AMCA Ambitions Amid Global Supply Jitters pic.twitter.com/qYMQidNBfT

— TechSageNews (@TechSageNews) October 20, 2025

Borítókép: Egy indiai fejlesztésű Tejas vadászgép a Hindustan Aeronautics Limited (HAL) nashiki üzeménél (Fotó: AFP)