Miféle biztató jelek?

Biztató jeleket emleget a magyar kormányfő különböző helyeken, néhány makrogazdasági mutató pozitív alakulása kapcsán. A pénzügyminiszter eközben főnökére rátromfolva úgy nyilatkozik, optimális esetben sikeres év előtt áll a magyar gazdaság. Tény, hogy a gazdaság 2003 utolsó negyedévében a vártnál némiképp jobb adatokat produkált. Az is igaz, hogy az óesztendő utolsó részében kivitelünk bővülése meghaladta az importét, továbbá a feldolgozóiparban beruházási hullám kezdődött. S persze biztató, hogy a magyarországi nagyvállalatok a környező, volt szocialista országokban immár a legnagyobb tőkekihelyezőknek számítanak.

De nézzünk a dolgok mögé. Az utóbbi hónapokban folytatódó, kissé élénkülő gazdasági növekedést a külső pénzügyi egyensúly romlása és az államháztartás magas hiánya kísérte. Arról nem is beszélve, hogy azokban az országokban, amelyek májusban az unióhoz csatlakoznak, nagyobb mértékben nőtt a GDP, mint hazánkban. Így van ez a pesti tőzsdével is: hiába a 18 százalékos indexemelkedés, a régióban még ezzel az adattal is a sor végén kullogunk. Olyannyira, hogy nemcsak Prága, de még Moszkva is lekörözi dinamizmusában a hazai börzét. Sajnos azt is elkönyvelhetjük: a német gazdaság, amely a fő exportpiacunk, átmeneti erősödés után ismét megtorpant. S nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy miközben 2002-ig dőlt a működő tőke az országba, mára sajnos híre-hamva sincs a vállalati pénzeknek. De még nem is beszéltünk a magyar agrárium ezer gondjáról, az uniós csatlakozás negatív hatásairól: felmérések szerint 60-70 ezer kisvállalkozás fog szinte azonnal tönkremenni, a szigorú brüsszeli előírásokat tudniillik képtelen lesz teljesíteni. És itt van még a nyakunkon a felszökött infláció is.

Ám a legnagyobb baj, hogy elillant a nyugatiak bizalma. Elég csak arra gondolni: a pénzügypolitika szakértői Magyarországot, a kelet-közép-európai zóna egykori mintaállamát, főként negatív gazdasági teljesítménye okán, bukott angyalnak titulálják. Sőt, a külföldi elemzők a kormány takarékossági hajlandóságában sem bíznak. A kívánatos, tehát gazdaságpolitikai értelemben vett unalmas és szürke országkép helyett a külföldi befektetőbankok, valamint a befolyásos nemzetközi szaklapok továbbra is éles kritikával illetik hazánkat és a baloldali kormányt. A JP Morgan befektetési bank a minap példátlanul borúlátó elemzést közölt Magyarországról készült tanulmányában. A világ második legnagyobb pénzügyi szolgáltatója úgy véli, még ha sikerül is végrehajtani a takarékossági lépéseket, a 2004 év végi államháztartási hiány akkor is jelentősen túllépi majd a Draskovics Tibor által 4,6 százalékra emelt előrejelzést. A jelentés arra figyelmeztet, hogy az idén oly mértékben megnőhet hazánk küladóssága, illetve törlesztésének terhe, hogy a takarékossági csomag akár el is veszhet. A világ legfejlettebb államait tömörítő OECD eközben arra a következtetésre jut, hogy hazánk munkaerőpiaca ördögi körben vergődik. Kevesen dolgoznak – alig négymilliónyian –, így csak ehhez képest alacsony a munkanélküliségi ráta. Magyarország akkor kerülhet ki a kelepcéből, ha a kormány százezreknek (!) lesz képes állást teremteni, ehhez viszont csökkenteni kell az adókat és a járulékszintet. Ha az utóbbiak csökkennek, akkor azonban a költségvetés nem jut elegendő bevételhez.

Leszámítva tehát a KSH friss adatait, nem tudni, hogy milyen jeleket is fogott Medgyessy Péter és Draskovics Tibor. Azokat a biztató jeleket ugyanis, amelyekről az urak említéseket tesznek, Nyugaton nem hallják és nem látják. Mi pedig nem érzékeljük.